Az elmúlt hetekben gyakran megtréfált az időjárás. Hol szikrázó napsütésre ébredtem, amikor ez ember dúdolászva indul dolgozni, hol pedig esős-felhős napra számíthattam már akkor, mikor a hálószoba falán figyeltem a hajnali fényeket.
A napsütéses napokon mindig sokkal korábban indultam útnak, reggelit vettem magamnak, és hazafelé is szinte repültem, mert tudtam, hogy kiélvezhetem az előttem álló délutánt. A borús napokon pedig szürke-fekete ruhába öltöztem, és talán csak a nyakamban lévő virágos sál adott némi okot a reménykedésre.
Nagy rajongója vagyok a villamosozásnak, így mindig kihasználom az alkalmat, és sárga járgányra pattanok, amikor csak lehetőségem nyílik rá. Akár napos, akár esős az idő. Gyakran járok a Móricz Zsigmond körtér felé, szeretem arra az üzleteket, és persze villamossal is megközelíthető. Egyszer egy esős napon onnan tartottunk hazafelé a párommal, mikor felfigyeltem a cserepekre. Aki ismeri a környéket, biztosan tudja mire gondolok. Hatalmas, piros cserepek törik meg a tér egyhangúságát, hivatkodóak, szinte az emberekre kiáltanak: -Hé, itt vagyunk, nézz ránk!
Imádom a vidám színeket, formákat. Minden érdekesebb számomra, aminek valami egyedi színe van. Ezek a cserepek vidámmá tettek, amire azon a borús napon nem is számítottam már. Onnantól kezdve már nem érdekelt az eső, az, hogy a szél kicsavarja a kezemből az esernyőt, és hogy a szemüvegem csupa vízcsepp- vagyis nem látok ki rajta rendesen.
Kit érdekel, ha ilyen szép cserepek vannak az utcán???
Másnap a napomat az Obiban kezdtem.
Arra gondoltam, ha egy teret ilyen vidámmá varázsolhat pár piros cserép, biztosan az otthonunkat is feldobja néhány új szín. Az áruházban rengeteg csodálatos árnyalattal találtam szemben magam, választani is alig tudtam. Végül egy érdekes zöld és egy vidám sárga mellett döntöttem. Vettem bele virágokat is, és az ablakpárkányon kerestem helyet nekik.
Azt hiszem jól érzik magukat az új helyükön. Én pedig szeretek a közelükben ücsörögni, akár esik az eső, akár süt a nap.
Címkék: Kincsek
