Tárgyaim lelke

Gyűjtögető típus vagyok.
Fontosak számomra azok tárgyak, amelyek emlékeztetnek valamire, legyen az akár néhány fénykép, mozijegy, vagy ékszer. Bizonyára mindenkinek van emléke régi kirándulásokról, nyaralásokról, fantasztikus színház élményről. 

Sokan megelégednek azzal, hogy téli estéken felidézik a régmúlt kedves pillanatait, nekem ebben segítségemre van több tonna tárgy, különféle dobozkákban, kosárkákban elszállásolva. Rengeteg színes szalag, különféle koncertekről, kiállításokról, bemutatókról, éttermi számlák, amikről biztosan tudom, hogy tipikus egyszer-még-biztosan-jó-lesz-ránézni-és visszaidézni-az-étterem-hangulatát tárgyak.
Ha túl sok minden gyűlik össze, vásárolok néhány helyes kis kosarat a tárolásukhoz. (és így tovább és így tovább)

Édesanyám gyakran mondogatja ismerősök körében, hogy elég furcsán viszonyulok azokhoz a tárgyakhoz, amiknek van valami küllemhibája. Hajlamos vagyok megsajnálni őket, emberi tulajdonságokkal ruházom fel némelyüket. Például biztosan azt a marcipán malackát vásárolom meg egy torta tetejére, aminek hiányzik az egyik füle, hiszen őt így biztosan senki nem választaná. Azt a karkötőt veszem meg, aminek hiányzik egy pici eleme, de tökéletesen használható. Őt sem venné meg senki, hiszen hibás.

Egy téli napon, talán éppen karácsonyi vásár volt, anyukámmal kiválasztottunk egy rózsaszín textil-kislányt az unokatestvéremnek ajándékba. Az árus figyelmeztetett, hogy válasszunk egy másikat, mert ennek a babának selejtes az egyik lába. Na, több sem kellett nekem, szerelem volt első látásra. Kértem anyukámat, hogy mindenképpen ezt vegye meg V.-nek, biztosan örülni fog így is neki.

Selejtes kislány
Mikor elérkezett a karácsony, a rózsaszín baba az én egyik ajándékcsomagomból bújt elő. Anyu úgy gondolta, ha már annyit kampányoltam érte, legyen az enyém. Tulajdonképpen egy ideje elmúltam már 5 éves, ám a babák, a kézműves munka szeretete úgy tűnik nálam örök. Azóta a baba a könyvespolcon ül.
Akárhányszor ránézek, mindig az a pillanat jut róla eszembe, mikor megláttam a vásárban. Ő az egyik legszebb személyes ajándék, amit kaptam. Apróság, selejtes, talán kicsit poros is, de boldog. Vagy nem. Ki hogyan értékeli.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése