Állati jó!

Otthon annyi állatot tartunk, hogy állatkertet vagy állatsimogatót is nyithatnánk. Pici koromban nem voltam annyira állatbarát, mint most, bár kutyánk és két pintyünk mindig volt. Mostanra azonban annyira felhalmozódtak a kis haszontalanok, hogy lassan leltárba kell vennünk őket.


Ha fel kellene sorolnom, hogy milyen állataink vannak, a következőképpen tenném:
Nekünk az albérletben van: kutya,kutya, teknősbéka, teknősbéka, hal
Anyukáméknak: papagáj, macska (igazából gigamacska, szóval elmegy 2-3-nak is)
Öcséméknek: macska (nem túl nagy, annál több kaktuszt eszik)

(Ezen kívül otthon van egy rakat pók, de ezeket inkább nem számolom, már attól is rosszul vagyok ha rágondolok. Vagyis rájuk. Ahogyan olyan undorítóan mozgatják azokat a gusztustalanul hosszú fekete lábaikat. Ahogyan átrohannak a szobán, vagy leereszkednek a plafonról, esetleg a fürdőkádban várnak lesben. Iszonyatosan gyorsan menetelnek a cél felé, ami mindig én vagyok. Hiába fújom le őket rovarirtó híján spray-vel, hajlakkal, bútortisztítóval, Domestossal, ezek csak jönnek és jönnek tovább rendíthetetlenül. Kicsit elkalandoztam. Szóval vannak pókok is.)

A fent felsorolt állatokban az a jó, hogy több pénzt kell miattuk az állatorvosnál hagyni, mint a CBA-ban. Valami betegségük/nyűgük mindig van, a legváratlanabb pillanatokban, amikor nincs állatorvosi ügyelet, állatpatika, és internet sem, hogy azonosítsuk a kórt.

Gyerekkorom óta mindig voltak teknőseim. Néha szegénykéim cserélődtek, de nagyon szeretem őket. Jelenleg is kettő lakik nálunk. Ők velem költöztek Pécsre, Pécsről, Kecskemétre, Kecskemétről, Dunakanyarba, Dunakanyarból. Időközben néha előfordult egy-két probléma velük. Pécsen például az egyik békának hallójárat gyulladása volt, így rendszeresen antibiotikumos inekció kúrára kellett vinni az állatorvoshoz, míg a páncélpuhulás miatt időtlen időkig vártuk, hogy a teknős kidugja a hátsó lábát, hogy el tudjuk fogni, és megkaphassa a kalcium szurit. A napokban az egyik békának begyulladt a szeme, úgyhogy kamillateával teli lavórban pancsol rendszeresen. 

Mindig vágytam egy halra, de sosem vettem, pedig régóta álmodoztam arról, hogy veszek neki elsüllyedt hajóroncsot, kiskastélyt és növényt a vízbe. Végül rászántam magam. Kiválasztottam egy gyönyörű narancssárga, picike aranyhalat. A halacskánknak volt társa is. Kettő egymás után. Hogy mit csinált velük, azt nem tudom, de valahogy kipurcantak. Pedig Zorró igazán jól passzolt Flekihez. Most Fleki szingliként él, de valami biztosan nem stimmel vele. Akkora nagydarab, hogy beleférne három másik halacska. Rendesen eszik, úszkál, lassan három éve. Nem tudom meddig élnek az aranyhalak, de az a hely, ahol a hasa kellene hogy legyen, most egy hatalmas hordó, szóval bőven van tartaléka szűkösebb időkre.

Hami kutyánk irtó sok balhéban benne van, és sokszor igencsak rosszul sül el a vége a mókázásainak. Néha akkorákat ugrik az asztalnak, hogy minden alkalommal azt hiszem betörik a feje. A védőoltásra allergiás. Ezt persze akkor tudtam meg, amikor este 11-kor feldagadt a szemhéja akkorára, hogy nem tudta kinyitni a szemét. Az állatorvosi ügyelet 10.000 Forintért be is engedett a kapun, majd ezt követően kapott a kutyus egy kalcium inekciót. Órákon át figyeltem ahogyan alszik, és néztem, hogy emelkedik-e a mellkasa. 

Daisy kutyánk allergiás mindenféle szárnyasból készült kutyakajára. Ami önmagában remek dolog. Szinte az össze finom jutalomfalat, konzerv, virsli tele van baromfihússal, így hatalmas kreativitást igényel részünkről a kiskutya táplálása. Hat éves koráig egyébként semmi baja nem volt, most jött rá az ötperc. A pici háta tele volt sebekkel, az állatorvos beállította a mikroszkóp alá, úgy vizsgálta. A könnycsatornája is be volt gyulladva, arra csepegtetőt kapott. Élmény volt gondoskodni róla, jobban izgultunk érte, mint bármikor egymásért.

Anyukámék macskája igazi túlélő kandúr. Rengeteg nyílt sebe volt már, sokat harcolt a környező házakban lakó nő egyedekért, rácsaptuk a farkára az ajtót és a fején is voltak már akkora sebek, hogy csoda hogy Pocak él. A papagájnak, Paulnak gombás lett a lába, 5000 Ft-ért vásárolt apukám ecsetelőt rá. (persze mondta, hogy abból akár 5 új papagáj kiférne, de mégis ő segített kenegetni) Öcsémék macskája, Zseton felfázott, és vizeletmintát kellett vinni az állatorvosnak vizsgálatra. Egyik sem egyszerű eset, mindegyiknek megvan a maga bolondsága.  A csapat most bővült Bella kutyával. Kölyök még, elég ha ennyit mondok. Ha csupa kiállításra készülő, mintapéldány lenne, azok nem mi lennénk. Rosszak, büdösek, betegesek, de a mieink.

Neked is vannak otthon kis élősködőid?


1 megjegyzés:

  1. Valamennyi (6) cicám megmentett, elhagyatott állatként került hozzám. Mi mindig találunk valamit, aminek még tejfoga van, és többedmagával, kihajítva, elhagyatva, csipásan, taknyosan, bolhásan, tetvesen szenved. Jó, nem mindig, de eddig legalább tíz alkalommal előfordult.
    Hat cicám van. Négyen testvérkék, cumisüvegen neveltük fel őket. A másik kettő szintén testvérke, őket valószínűleg horgászcsalinak szánták, mert egy horgászbeülőben találta őket a párom, és azon a tavon látott már ilyen vérlázító esetet :(

    Nincsenek pillogó szemű, édibédi kölyökfotóim róluk, szalagokkal a nyakban, mert amikor készülhettek volna épp az életükért aggódtunk, és a gombás bőrbetegség miatt sebes bőrüket kenegettük.
    Viszont van más.
    Hat szempár vár haza a melóból, hat simogató kéz alá tolt fej, és mindig van, aki nem utasít rendre, ha sírok, nem mondja, hogy gyenge vagyok, nem oktat ki, csak az arcomhoz bújik és szeret.

    Imádtam ezt a történetet (is)

    VálaszTörlés