Egy konyhaszekrény új ruhája

Biztosan sokatoknak él az emlékezetében egy kép egy régi szekrényről, ami a nagyszülők, dédszülők konyhájában, kamrájában állt. Érdekes, világoszöld színű, jellegzetes formájú, hatalmas bútordarab. Gyakran konyhai és tálalószekrény funkiót is betöltött.


Az úgy volt, hogy anyukám a fejébe vett valamit. Valószínűleg rengetegszer átgondolta, érveket fogalmazott meg, és jó néhány "majdnem hiszti" is segített a cél elérésében. De mindannyiunk számára abszolút érhető volt, hogy új konyhára vágyott. Rengeteget süt/főz, befőtteket, lekvárokat, savanyúságokat tesz el, szorgoskodik, sokszor még késő este is. Már tavaly be lett szerelve egy mosogatógép, de a hely ezzel talán csak még kisebb lett a konyhában. Ideje volt megtervezni, hogy milyen változásokon essen át a helyiség.
Apukám az elején leszögezte, hogy "Ez a te konyhád", vagyis anyukám nyugodtan álmodjon nagyot, aztán ő majd segít a megvalósításban. Nagyon romantikus. És anyukám az a típus, aki bizony mer álmodni. Ide oda szökelltek a gondolatai, képek villantak be a leendő konyháról, aztán elbűvölő hangon csak ennyit mondott: "Papi, tudod mit találtam ki?"-és beindult a gépezet. 

A mi családunk nő tagjai nem ritkán "picit" bonyolultak. (ám annál kreatívabbak) Anyukám mindig gondolkodik valami újításon, többnyire könnyen megvalósítható, praktikus ötletei vannak. Mivel szereti a fából készült polcokat, tárolókat, ezért gyakran kéri meg apukámat, hogy hozza létre az általa kitalált tárgyakat. A méretek megadása igen egyedien történik, ugyanis körülbelüli adatokat szokott megadni, gyakran szemmértéket használva, mert különben is, a számokkal foglalkozzon az, aki ért hozzájuk.  Egyszer megnézném milyen bútor készülne ez alapján a sajátos technika alapján. 
Nekem is sokszor segített apukám, akár egy komplett nappali polcrendszer varázsolásában is. Gyorsan és mindig precízen dolgozik. Türelmes az "apró" és "mostjutotteszembehogyméglennevalami" változtatások alkalmával is.

A nagymamámék mosókonyhájában állt egy hatalmas zöld szekrény, ami kivívta anyukám csodálatát. Nagy, mély polcok, helyes kis tálalórész, sok hely. 
Gyerekkoromban sokat nyaraltunk a nagyszüleimnél, sokat voltunk a kertben és a mosókonyhában is. Olyan volt ez nekünk mint egy picike játszóház. A konyhaszekrényben tartotta a dédim a teregetéshez szükséges csipeszeket, régi edényeket, és az oldalára volt egy hálóban felakasztva a labdánk. Akkor sosem gondolkodtam azon, hogy régen vajon melyik fiókban mi lehetett, hogyan használták tálaláshoz, vagy hogy milyen lehetett új, frissen festett állapotban. Akkoriban biztosan ez a szín volt a divat, mert sokszor látom internetes oldalakon, hogy a rokonok potom árért próbálnak megszabadulni felmentőik ugyanilyen bútordarabjától.
A mi példányunk kicsit ugyan kopott, de javítható állapotban volt. A nagymamám boldogan megvált tőle, így kezdődhetett a renoválás. Bár apukám is nagyon ügyes kezű, de ezt a munkát asztalosra bízták. Lassan, de biztosan készült a mű. A macska természetesen minden éjjel ezen aludt, úgyhogy igen gyakran kellett tisztogatni pluszban emiatt is. Mikor hazalátogattam, mindig figyeltem a fázisokat, ami nagyon reményt keltő volt. 

Közben készült a konyha, új csempe, új konyhabútor, mosogató, melyet festés, takarítás, pakolás egészített ki.

Mikor a konyhaszekrény felújítása befejeződött, felkerült a konyhába. Csodálatos lett a végeredmény, fehérre lett festve, gyönyörűek benne az üvegek, az ajtók és a fiókok, szüleim így, hibátlan állapotban, a konyha központi falánál helyezték el. Helyet kapott rajta egy rakat régiség is, ami nagyon passzol hozzá. Aprólékos munka lehetett újjá varázsolni, de így tovább "élhet" egy másik generáció konyhájában. Szüleim egy többnapos kirándulásról hoztak haza emlékbe magukkal Korondról vajtartót, sótartót, szalvétatartót, amik a szekrény tálaló részén kaptak helyet. Egy váza, amely szintén Korondról származik, és olyan kék-fehér színekben pompázik, mint maga a konyha, az asztalon közepén áll. Stílusukban remekül illenek egymáshoz, régi, értékálló darabok. Már akinek napjainkban érték a múlt beillesztése az életébe. 

Neked van olyan emléked a lakásban, ami még a nagyszüleidé, dédszüleidé volt?





Megjegyzések