Kisgyerekként eszedbe jutott eső után, hogy megkeresd a szivárvány alját? Hogy vajon milyen lehet a tapintása,és ha hozzáérnél, vajon a te kezed is színes lenne-e? Hogy van e illata és ha igen, olyan-e mint a vattacukoré?
Kislányként gyakran hallgattam bakelit lemezről Kököjszi és Bobojsza történetét Török Sándor tollából. A két kis törpe mikor nagy késésben volt, az "éppen kéznél lévő" szivárvány szálait összesodorva lecsúszott az égből a földre, közben arról énekeltek, hogy ez náluk, törpéknél törvénytelen. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha a két törpének sikerült, akkor mennyire lehetetlen a küldetés a gyerekeknek.
A szivárvány látványa olyan megmagyarázhatatlanul szép számomra, hogy bármerre járok, mindig keresem újra és újra. Biztosan látott már mindenki szivárványt nyári záport követően, olajfoltban, vagy locsolás közben. A színeit mindig keresi a tekintetem, felkelti a figyelmem a legváratlanabb, legviccesebb formában és pillanatban.
A Clark Ádám téren nemrég egy olyan tüntetésbe botlottam, ahol színes lufikat láttam felfűzve olyan kis lábbal hajtós kocsikra, amikkel a Margit szigeten lehet furikázni őrült tempóban a járdákon. Feltűnő volt és vidám, felhívta magára a figyelmet, ugyanakkor kedves pillanat volt, mikor először felfedeztem benne a szivárványt.
Hasonló élmény volt Balatonfüreden a Tagore sétányon sétálgatva meglátni a vízidodzsemeket, amik egymás mellett parkoltak gyönyörű színekben pompázva. Többet éppen használtak a bátrabbak a mélyebb vízben, vígan száguldoztak, élvezve a napsütést. De kár, hogy nem láthattam együtt őket a "parkolóban". Nagyon szépek voltak az élénk színek egymás mellett.
Egyszer egy napsütéses délután a szobámban üldögéltem a kutyámmal, a nap besütött az ablakon, és nagyon, de nagyon vicces helyen láttam meg a szivárványt. A kutya fején. Az ilyen pillanatokat azért szeretem, mert az ember nem gondolkodik azon, hogy vajon milyen lenne egyszer szivárványt látni a kutya szőrén. Annyira nevettem, közben a telefonomat kerestem, hogy gyorsan meg tudjam örökíteni a soha vissza nem térő pillanatot.
Mindig kicsit bogaras voltam, lehet, hogy máshogy figyelem a világot, mint mások. De ezek az apró pillanatok nagyon fontosak nekem. Egy nagy zápor után, mikor beázik a szandálom, vagy amikor a gumitalpú papuccsal próbálok korcsolyázni és életben maradni a vizes macskakövön, nem biztos, hogy mindig értékelem a szivárvány látványát az égen. De észreveszem olyankor, mikor igazán szükségem van rá. Mint Kököjszinek és Bobojszának az utazáshoz.
Te láttál már olyan helyen szivárványt, ahol nem számítottál rá?
Címkék: Kincsek
