Negyed óra kikapcs

Te megtaláltad azt a helyet, ahol akár negyed óra alatt úgy ki tudsz kapcsolódni, mintha egy hétig nyaraltál volna? Amikor kiürül a fejed, nem gonolsz semmire, csak arra a helyre ahol éppen vagy?

Nagyon szeretek víz közelében lenni. Legyen szó úszásról, napozásról, vízibiciklizésről, mindig megnyugtat és kikapcsol, ha körbevesz a víz. Sajnos a munka és a napi teendők mellett nincs mindig időm a Dunaparton ücsörögni, hiába lakunk a Dunához nagyon közel. Alkalmanként kimegyünk a Margit szigetre, kicsit feltöltődni, és ilyenkor mindig lenyűgöz a zenélő szökőkút a sziget Margit híd felőli bejáratánál. Ha leülök a kút szélére, és előveszek egy könyvet, pillanatok alatt megnyugszom, legyen bármilyen mozgalmas vagy katasztrofális a napom, a víz zúgása nagyon üdítően hat rám. A lábamat ráteszem a kútra, és élvezem, hogy a talpam csuromvizes lesz. 

                                                           


Hétvégén egy nagyon kedves barátnőmmel találkoztam, aki Kecskemét mellől jött meglátogatni. Mivel már a Nyugati pályaudvarra menet a villamoson nagy örömömre megtapasztaltam az összezsúfolódott emberek tömény izzadtságszagát, amin az ablakon betűző nap melege csak tovább rontott, arra gondoltam, M-el talán ki kellene menni a Margit szigetre, ott nagyobb az esély a nap túlélésére. A szökőkút mellett ülve beszélgettünk, nosztalgiáztunk, nevettünk a régi apróságokon. Alig vártam, hogy 2 óra legyen, és láthassam újra ahogyan a kút vize táncol a Kék Duna keringőre, Vivaldi Négy Évszakra, vagy a 100 Folk Celsiusra. 
Kellemes szellő mozgott körülöttünk, ami azt eredményezte, hogy a vízpermet folyamatosan beterített minket. A ruhánkat, a hajunkat, a szemüvegemet. Alig tudtuk nyitva tartani a szemünket, mert eláztatta a klóros víz, de nem bírtuk ki nevetés nélkül, ahogyan a szélbe tartottuk az arcunkat, a boldogságot éreztünk, ilyen apróság miatt.
A szökőkút mellett mindig sokan üldögélnek, külföldiek és magyarok, szerelmespárok, kisgyerekes szülők, legénybúcsúsok, hippik, és idős, napozó nénik. Vidám pillanatokat szerzett ahogyan mindannyian együtt szurkoltak annak a bevállalós és annál részegebb srácnak, aki a vízben megfürdött, majd menekült az őt üldöző roppant félelmetes, és kemény biztonsági őrök elől. Nagy üdvrivalgás, taps és ujjongás fogadta az akciót. Az ilyen alkalmak mindig ráébresztenek arra, milyen kicsi dolog kell ahhoz, hogy a legkülönbözőbb típusú emberek egy oldalra állva, "közös ügyért" szurkoljanak.



Először a szüleimmel kirándultunk a zenélő szökőkúthoz. Akkor éppen Kecskeméten laktam. Emlékszem arra a pillanatra, mikor felcsendült a zene, felemelkedtek a vízsugarak, és mint a tűzijátéknál a színek, itt különféle formákban és figurákban játszottak egymással a vízoszlopok. Annyira szép látvány volt, hogy kivártuk ahogyan teltek az órák, és több műsort is megnéztünk. Kedvem lett volna sátortábort ütni a közeli füves területen, hogy 2-3 hétig csak csücsülhessek a víz mellett és hallgathassam a zenét. Este, sötétedés után több színben játszó vízsugarak kapaszkodtak fel az égig, nem tudtam, hogy nézzem vagy fotózzam őket, annyira szerettem volna örökre az emlékezetembe vésni az élményt. Ha egyszer lottónyertes leszek, biztosan beköltözöm a szökőkút mellé lopni a napot. Ennél szebb semmittevés talán nincs is nyáron. 

A szökőkút mellett helyes kis padok állnak, körülöttük tengernyi strandtörölköző, pléd, ahol a pihenni vágyó emberek napfürdőzhetnek, olvashatnak, kártyázhatnak a víz közelében. Mintha a Balaton mellett lennének. A dolog szépsége, hogy kettő villamos megállóra a Nyugatinál a járókelők továbbra is csak izzadnak, bújkálnak a nap melege elől, próbálják kikerülni a sok kéregetőt, és idegeskednek az őket körülvevő forgalom miatt. A város szívében pedig egy szökőkút köré tömörülnek azok, akik igyekeznek kihasználni azt a negyed órát, amiben megtalálták a számukra olyan fontos, teljes kikapcsolódást. 

Te hol tudod magad gyorsan és könnyen kipihenni?





Megjegyzések