A szomszéd tehene

Mi, magyarok, hajlamosak vagyunk a negatív, pesszimista gondolkodásra. Ha valami öröm ér, rögtön keressük az esőfelhőket, ha bánatunk van, elég csak annyit mondanunk, hogy "ó, gondoltam hogy semmi nem megy könnyen". Amikor megtudjuk, hogy egy ismerősünket szerencse érte, rögtön irigykedünk. Ha rosszra fordul a sora, csámcsogunk a részleteken. De nem vagyunk egyformák. Szerencsére.

Geszti Péter dalszövegeit gyerekkorom óta nagyon szeretem. Tudom az összes Rapülők, Jazz+Az és Gringo Sztár szám szövegét, és igyekszem nagyon élethűen előadni ezeket. A családom néha elég furcsán néz rám egy-egy újabb táncmozdulat, vagy showelem közben, de ahhoz már volt idejük hozzászokni, hogy rapelni is nagyon szeretek. Persze a magam királylányos módján. Minden lendületet beleadok, mikor elindulunk nyaralni, és rákezdek a Holiday rapre, vagy a Ma jól vagyok c. dalra. Percek alatt fergeteges hangulatot csinálok a kis világomban, és kezdő-Gesztinek érzem magam. A számok szövege nagyon humoros, mégis a legtöbb nagyon erős társadalomkritikát fogalmaz meg a maga sajátos módján. Imádom a szóvicceket, és azt is, ahogyan felpörgetnek a jobbnál jobb zenék. Mégis mikor először meghallottam a "A szomszéd tehene" című alkotást, akkor éreztem azt, minden egyes szó olyan mintha én fogalmaztam volna meg. Na nem azért mert annyira jó vagyok ebben, hanem mert hihetetlenül jól foglalja össze a mai magyar társadalom nagy részének az élethez való viszonyulását, az általános állapotokat. A refrén mindent elárul:

"Dögöljön meg a szomszéd tehene!
Nehogy már neki jó legyen, ne, ne, ne!
Gyerünk, mondjon le, ne legyen szava!
Dögöljön meg a szomszéd maga!"

A klip még ezt is felül tudja múlni, olyan hatást kelt, mintha egy tucat szabad bölcsész hallgató megfűzött volna egy igen részeg infó szakos diákot egy hatalmas koleszparti után, hogy készítsenek valami őrültséget. Ismerve a szabad bölcsészeket, pontosan ilyen klipet készítettek volna a számhoz, és be kell vallanom, hogy a dalszöveget nagyon is jól emeli ki ez a kis videó. Ja, és felejthetetlen. Geszti mindig meg tud újulni, minden egyes csapatából kihozza a maximumot, a szövege nem unalmasak, nem pesszimisták. Hihetetlen ügyesen közelíti meg a társadalmunk hibáit, amiket aztán humorköntösbe bugyolál.

Az én fülemet kb napi 56-szor éri el olyan mondat, amikor legszívesebben odamennék az emberkéhez, aki mondta, és jól megráznám, hogy térjen már magához. Nekünk tényleg semmi nem jó. Egy néni ma a zebránál állva megszólított míg vártuk a megmentő zöld szín felvillanását. Azt mondta, hogy alig várja a 20 fokot, mert ez a kánikula elviselhetetlen, ilyenkor neki még a Balaton partján is kínszenvedés lenne pihenni. Kérdem én: van ma olyan ember Magyarországon, aki képes szenvedni a Balcsi parton egy takarón fekve, érezve a víz illatát, hallgatva a vidáman fürdőző emberek hangját? Na, az tényleg már csak arra vár hogy a szomszéd tehene is megdögöljön. Szánalmasak tudunk lenni a kis problémáinkkal, és nagy részüket ki is zárhatnánk az életünkből. Ezzel a hozzáállással pedig másokban is gyakran már csak a rosszat tudjuk felfedezni. Ha 20 fok lenne, akkor mindenki panaszkodna, hogy nem tudja magát kipihenni, nem lesz jó a nyaralás, hideg lesz a víz, nem lehet majd csúszdázni a vízibicikliről, nem esik jól a fagyi, hideg rajtunk a vizes fürdőruha, nem fogunk lebarnulni, nem süt eléggé a nap, nem esik jól a hideg sör, elfújja a szél a strandos sátrunkat, megfázik a gyerek, a nagymama, a kutya, unatkozik apu mert fújja a rejtvény lapjait a szél, anyu alig várja hogy a gyerekek végre pancsoljanak és békén hagyják őt, stb. Mindig ki tudunk találni valamit. Ja, és tuti hogy a matracunkat felkapja a legkisebb szellő és a 200 méterre lévő nádas közepébe fújja. Ott pedig tele van minden kacsákkal, siklókkal. 

Ahogy Geszti mondja: 
"mert a csajod is fáj, a melód is fáj, bereped a máj, ne ordítsál!
A fizud, a szitud, meg ami csak fájni tud. Ismerős a bőgés?"

A lényeg az, hogy igyekeznünk kellene kiélvezni az élet apró örömeit, mert ott vannak körülöttünk, csak nem vesszük észre. Vegyünk egy színes strandpapucsot, egy kék napszemcsit, két deci bodzaszörpöt, és figyeljük azt, hogy mások hogyan élvezik az életet. És előbb utóbb, bármennyire is kapálózunk, hátrálunk, sikítozunk, érvelünk, menekülünk, futunk, úgy hogy a hajunk is lobog, ránk fog ragadni a vidámság egy pici csillámja. Onnan pedig már nincs menekvés, még a galambokat sem fogjuk annyira utálni a tereken, és nem érezzük magukat sem akkora tehénnek. Szépen lassan megváltozunk. Elég csak egy kicsit. Egy iciripicirit. 

Ahogyan Geszti énekli: "Csak legyen télen-nyáron nyár"


Megjegyzések