A Tisza parti nyarak

Ebben a rekkenő hőségben az ember alig várja azokat a napokat, amikor elmehet egy strandra, vagy természetes víz mellé fürdeni, napozni, pihenni. A nyaralás ennél még csodálatosabb, ugyanis aki a passzív formáját választja, az akár napokig élvezheti a víz hűsítő érintését, a napernyők adta árnyékot és a koktélok által varázsolt "happy holiday" érzést. Emlékszel még, hogy milyenek voltak régen a nyarak?

Nem tudom, ti hogyan emlékeztek, milyen volt régen az időjárás? Szerintem nyáron (júniustól augusztusig) nyár volt, télen pedig (november végétől februárig) tél volt. Nem volt kérdés, hogy ki mikor menjen nyaralni, mint ahogyan az sem, hogy betegyen-e a bőröndbe esernyőt, zoknit vagy nagykabátot.
Amikor iskolás voltam, alig vártam a nyarakat. Nem mintha utáltam volna az iskolát, de aki a Dunakanyarban lakik, az tudja, hogy milyen fantasztikus felkapni a bikinit és lemenni a Dunára fürdeni. Nálunk a faluban biztonságosan kialakított, homokos strand várja a fürdőzőket már évtizedek óta. Mivel anyukám óvónő, így otthon volt velünk a szünidőben. Mindig vártuk, hogy apukám hazaérjen a munkából, addigra összekészítettük a törülközőket, bodzaszörpöt, homokozócuccokat, és fürdőruhában, indulásra készen hisztiztünk az ajtóban. A Dunán aztán összetalálkoztunk mindig a kis barátainkkal, akikkel hatalmasakat pancsoltunk. 




Volt egy család, akivel nagyon szoros volt a kapcsolatunk régen. A szüleink is jóban voltak egymással, míg mi, gyerekek jókat játszottunk mindig együtt. Hárman lányok és az öcsém. Korban majdnem ugyanott voltunk, így jó móka volt, mikor a szüleink bejelentették, hogy együtt fogunk nyaralni a Tiszán. Amelyik nyaralásra vissza tudok emlékezni, akkor öt éves voltam. Volt egy fekete fürdőbugyim, aminek egy hatalmas (mondhatni, gigantikus méretű) rózsaszín masni volt a hátulján. Én úgy gondoltam, hogy sokkal jobb lenne ha az a masni a bugyim elején lenne, így megfordítottam, és kész voltam a strandolásra. Anyukám nem engedte, hogy így induljak el, mert a bugyim hátulja enyhén szólva is tanga fazon lett ezzel a megfordítós akciómmal. Felmentem duzzogni a tetőtérbe, és vártam, hogy mikor ismeri be, hogy igenis sokkal szebb az én terveim szerinti fürdőbugyi. Végül lett egy másik bugyim is, ami zöld volt, és több masni is volt az elején. (Azt hiszem végül én nyertem)


A. és M., a másik családból a két kislány, nagyon jó kis nyaralóstársainknak bizonyultak. Sokat bolondoztunk, összemértük a törölközőnk, strandpapucsunk és fürdőruhánk szépségét, rohangáltunk a  teraszon, és kiélveztük a nyaralás minden percét. Sokat dinnyéztünk, szörpöztünk, és énekeltünk. Hogy mit? A Film meldódiák magyarul című kazettát, melyen énekel Gergely Robi, a Padödö, Szulák Andrea, és a kedvencem is hallható, a Halászkirály legendája. Ez a kazetta összeolvadt az emlékeimben lévő csodálatos élményekkel, így, miután akár már le is lehet tölteni az albumot, minden nap hallgathatom a nyári slágereket. Minden alkalommal azonnal a tiszai nyaralás jut eszembe róla. Felnőtt fejjel utánanéztem, hogy milyen számok találhatók pontosan a magnókazettán, így megdöbbentett, hogy a Flashdance, a Grease, a Cocktail, és többek között a Pretty Woman dalai is szerepelnek rajta. Most még nagyobb örömmel hallgatom. 
Ezeket a nyarakat már nem hozhatom vissza és talán nem is kell. A barátságok is jócskán lazultak azóta, keveset látjuk egymást. Ha megkérdeznéd A.-t, M.-et és az anyukájukat, E.-t, hogy hogyan emlékeznek vissza a régi tiszai nyaralásokra, biztosan azt mondanák, hogy a megposhadt dinnye, a WC helyett a kertben elhelyezett bogyók és a hisztik ellenére is a legjobb nyarak voltak. Gondtalanul, boldogan, kiélvezve a sok izgalmat, az utazást, és a kerti sütögetéseket. 

Amikor nyaralni indulok, mindig azt remélem, hogy a La Bamba dallamai és a dinnye íze a régi nyarakat idézi majd. Többre nem vágyom. Nekem nem kell a fényűzés és az Aranypart, szívesebben vagyok jó társaságban olyan helyen, ahol valódi élményekhez juthatok.





Megjegyzések