Aki a virágot szereti...

Imádom a tulipánokat. Minden tavasszal figyelem a kertünkben, ahogyan előbújnak a földből. Amikor még csak ők tudják, hogy milyen színűek lesznek. Tulipán témában nem vagyok nagyon válogatós, szeretem a pirosat,  sárgát, rózsaszínt is, de a pasztellárnyalatokat is, amik mostanában teret hódítanak. A virágárusok polcait már februárban figyelem, és néha ugrálok örömömben, ha felfedezem ezeket a virágokat.


Kecskeméten Széchenyivárosban vannak olyan négyemeletes házak, amiknek saját pici kertjük van. Ezeket a lakók többnyire behintik fűmaggal, így ha elmegy valaki a ház előtt, nagyon aranyos, kicsi, barátságos kertben találja magát. Van olyan is, akik a fűmag helyett néhány tulipánnal szerette volna feldobni a saját parcelláját, így egy iszonyatosan kicsi helyre bezsúfolt egy csomó színes tulipánt. Nagyon örültem, mikor megláttam, mert tudom, ha nekem valaha lenne egy ennél nem nagyobb, de nem is kisebb kertecském, én is ugyanígy "rendezném" be. Talán még picike kerítést is tennék körbe, fából, a szélén egy madáretetővel. Mindenkinek, aki ránézne, jó kedve lenne a parányi vidámságtól. 



Nem vagyok nagy világutazó. Ha tehetjük, párommal kiválasztunk egy belföldi "célpontot" a bakancslistánkról, és felkeressük. Rengeteg hely van az országban, ahol még egyikünk sem járt, így bőven van még kihívás. Jobban preferáljuk a magyarországi célpontokat, szeretnénk jobban megismerni hazánkat. Ennek ellenére, azért mindig figyelem tavasszal azokat a híreket, melyek a hollandiai tulipánvirágzásról szólnak. Március-április táján virágba borul Hollandia, és az arra látogatókat csodálatos látvánnyal ajándékozza meg. Az oda utazást ajánló netes oldalakon általában azt tanácsolják, hogy az emberek béreljenek biciklit, és azon tekerve nézzék meg ezt az utánozhatatlan látványt. Bár most éppen Győr és Eger van a listánk elején, erre az útra bármikor elcsábulnék. Nem tudom mikor szerettem meg a tulipánokat ennyire. Régen anyukámék kertjében rengeteg volt belőlük, talán még a dédimnek köszönhetően. Főleg sárgák és pirosak. Aztán évről évre egyre kevesebb lett, de még így is nagyon szépek. Ritkán szedjük le őket, hiszen jobban érzik magukat a kertben. Az utóbbi időben már nem divat virágot szedni vagy ajándékozni. Régen (és talán még most is) minden filmben a férfi főhős egy csokor, vagy éppen egy szál rózsával lepte meg a hősnőt, aki boldogan és pirulva vette át a virágot. Napjainkban ez már nem divat. Már nem kapunk vörös rózsát, mert hisztizünk, hogy nem szeretjük, régi szokás, ciki, elavult dolog, meg különben is mihez kezdjünk vele. Jobban örülünk egy doboz csokinak, amit bármelyik sarki közértben meg lehet venni, mint annak a virágnak, amit külön nekünk választanak ki. Nem értékeljük a romantikus gesztusokat, kikérjük magunknak, mert nyálas, égő. Még szerencse hogy nem mindenki gondolja így. 


Mikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, D. még nem volt itthon, pont annál a résznél toppant be, amikor kifejtettem, hogy mi, nők, nem becsüljük meg annyira a kapott virágot, amennyire kellene. És nem fogjátok elhinni, de kaptam egy szál vörös rózsát...nem ez volt életem legszebb napja, már a reggel sem volt az enyém, de most már úgy érzem, gyönyörű. Van az ember életében néhány olyan "véletlen",amit nem tud megmagyarázni. Anyukám és a nagynéném sokszor mondják, hogy véletlenek nincsenek. Most őszintén? Mennyi esély volt arra hogy leírom a rózsa szót és kapok egy rózsát 2 perccel utána? Az ilyen helyzetek megmelengetik a szívemet. Apukám szerint nem csoda, hogy virágot kaptam, hiszen D. mindig is egy úriember volt, azért mégis van ebben valami borzongató dolog. Úgy akartam befejezni a kis irományomat, hogy elmondom, nem kell nekem Hollandia összes tulipánja, nekem az is elég, amit D. hoz olykor olykor, és hirtelen egy műanyag flakonban kap helyet. De végül kaptam rózsát is, ami szintén nagyon romantikus. A virág, az virág. Úgy örülök neki, mint a főhősnők, amikor a szerelmük meglepi őket. Csak az én virágaim nem kristályvázában vannak. De kicsire ugye nem adunk.

Te szeretsz virágot kapni?






Megjegyzések