Dinnyés limcsi, törpi-szörpi

A régi magyar ifjúsági filmekben a gyerekek lekváros kenyéren és málnaszörpön élnek. Az anyukák, de főleg a nagymamák nyáron a gyümölcsökből különféle ízű szörpöket készítettek, csinos kis üvegekbe tették, és felsorakoztatták a spejz polcain. Nem volt kérdés, hogy szeretjük-e a szörpöket, az volt és kész. Aztán ahogy múltak az idők, kereskedelmi forgalomba hozták azt a rengeteg szénsavas üdítőitalt, amik felváltották a szörpök helyét. A kóla lett az új szörp.



Az elmúlt 2-3 évben reneszánszukat élik a limonádék, szörpök, gyümölcsös koktélok. Valószínűleg valami élelmes vállalkozó kiagyalta, hogy ha kicsi szörpöt felhígít csapvízzel és beledob egy citromkarikát, akkor jelentős összeghez juthat igen hamar, csekély befektetéssel. Két évvel ezelőtt a balatoni nyaralásunk alkalmával a strandbüfénél örömmel láttuk, hogy van szörp is a választékban. Viszonylag kifizethető áron adták, így ahelyett, hogy vettünk volna egy 2 literes üdítőt, ami 5 perc alatt megmelegszik a napon, gyakran neveztünk be szörpökre. Lekucorogtunk a fűbe, úgy kortyolgattuk. A legtöbb helyen azóta lemásolták már az ötletet, találkozhatunk meggy, bodza, málna, és narancs ízűvel is.


Aztán szépen lassan mindenhol megjelentek ezek a finomságok. A Budai várban egy hatalmas kirakodó vásáron vagy akár a Margit szigeten a büfékben magas üvegtartályokban narancsos, epres, dinnyés ízben is kevernek limonádét. Csodaszép gyümölcskarikákat dobálnak bele, és cuki szívószál jár hozzá. Szuper érzés leülni a Dunapartra fél liter limonádéval, és nézegetni a vizet, a hajókat és a turistákat. Ilyenkor néha elképzelek egy olyan mozgó standot, ahol mindenféle színben kapható frissítők vannak, és mi válogathatjuk össze, hogy hogyan szeretnénk mixelni őket. Milyen jó lenne a Deák téren egy ilyen! Igazán feldobná a környéket, ami lassan már ki sem látszik a sok hirdető és/vagy reklámozó egyház/szervezet/utazási iroda/csipkeárus és turista rengetegtől.
Különböző plázákban, illetve strandokon már sok helyen magas emelvényen koktélos pultok állnak, ahol szerencsére alkohol nélküli, gyümölcsös koktélok is kaphatók, trendi poharakban. Nagyon vidám dolog a szivárvány minden színében kipróbálni ezeket. Én különösen az ufózöld és a hupikék színeket preferálom közvetlenül a rágó ízű pink után. A napomat hamar feldobják az ilyen frissítők. Egyébként a boltban kapható színes szörpöket is szeretjük, ott is van néhány meglepő árnyalat, különféle fantázianevekkel, amihez már nem is kell más, mint néhány mini esernyő és kacskaringós alakú szívószál.


Otthon anyukám rendszeresen főz bodzaszörpöt, és olykor málnából vagy ribizliből is készít több üvegnyit. Nem lehet összehasonlítani a cukros szénsavas lötyikkel. Nemrégen is küldött nekünk két üveggel, amiket nagyon szépen beosztottunk (vigyáztunk rá, mint a szemünk fényére). Én közben az "Égig érő fűben", a "Kemény kalap és krumpliorrban" és a "Le a cipővel"-ben érzem magam. Igazi nosztalgikus érzés volt inni, amellett hogy a gyümölcsök többnyire a saját kertünkből származnak. Talán elkezdjük végre értékelni az eredeti ízeket, és végül arra vetemedünk, hogy cukor nélkül esszük a gyümölcsöket is, csak úgy magukban. Meglepetés érhet. A ribizlinek és a meggynek savanykás az íze, sőt, az eper sem porcukorral a tetején növekszik. A cseresznyének és a dinnyének bizony van magja, de azt ki lehet venni belőle, és a barack bizony fán nő, nem műanyagdobozkában a cébéában. Így ne csodálkozzunk ha picit meg van nyomódva, néha édesebb, néha savanyúbb. Az egres pedig zöld színű, és igen, meg lehet enni. Szintén mindenféle cukor nélkül. Remélem, hogy sok gyerek úgy növekszik majd, hogy ezt már tudni fogja, és nem kényelmesedik el annyira, hogy csak az a gyümölcs lesz jó, amit előkészítenek neki öntetetekkel, fagyival, cukorral. Az maradjon csak a gumicukroknak, amik szintén szerves részei az éltünknek. Szerencsénkre.

Neked van kedvenc szörpi színed?


Megjegyzések