Kapaszkodj bele!

Mindenkinek vannak borús napjai. Esetleg hetei, hónapjai. Okozhatja ezt bármi, nem is az a lényeg, hogy mindenáron kiderítsük kinek mi a búja-baja. Fontos hogy ezeken túl tudjunk lépni még akkor is ha azt sem látjuk, hogy mi lesz holnap. Lesz-e holnap.

Amikor szomorú vagyok - és mostanában sajnos ez szinte mindennapos - felteszem magamnak a kérdést, hogy miért pont velem történik ez, miért nem lehet másképpen, hogyan varázsolhatnék mindent vissza abba az állapotba, mikor még boldogan vártam a nyaralásunkat, bepakoltam a bőröndbe a strandmatracot és hittem hogy 6 nap 5 éjszaka nonstop Balaton vár rám. Amikor valamiben nagyon hiszek, valamit nagyon várok, sosem jut eszembe hogy alakulhat másképpen is. Alapvetően optimista beállítottságú ember vagyok, nem szoktam rosszra számítani, vagy a rosszat várni.
facebook-Creative Ideas
Mióta az eszemet tudom, imádom a karácsony ünnepét és mindent ami vele jár. Az illatokat, a színeket, a hangokat, a formákat, a várakozást, a meglepetéseket, az ajándékozás örömét és a csodákat is. Alig várom már szeptember elejétől az adventi időszakot. Nyár közepén ritkán gondolok a karácsonyra, mégis hiszem, hogy nem véletlen az, hogy amikor azt érzem, hogy a szívem megszakad a fájdalomtól, kapok egy jelet. Facebookon a Creative Ideas oldalán tegnap karácsonyi/téli díszekkel találkoztam. Csupa olyan aprósággal, ami filc anyaggal, hímzőfonallal, ollóval és apró gyöngyökkel megvalósítható. Már tudom hogy nincsenek véletlenek. A szomorúságomon nem sokat javít ezeknek az apróságoknak a látványa, de egy-egy vidám pillanat nagy kapaszkodót jelenthet.


facebook- Creative Ideas


facebook- Creative Ideas
Az ünneplő pingvinek, a mézeskalácsbabák, a fenyőfa, karácsonyfa, a madárka és a havas réten futó őz látványa eszembe juttatja a régi közös családi karácsonyokat, amikor a szüleim és a nagyszüleim elém varázsolták meseországot karácsonyi füzérekbe, csillogó csomagokba, várakozásba, aprócska díszekbe csomagolva. Télen vagy nyáron, mindegy, ezek az emlékek boldoggá tesznek. Amikor tehát szomorú vagyok, megpróbálok olyan dolgokra gondolni, mint a régi karácsonyok. A remény hal meg utoljára, mondják. Az optimizmus átsegít mindenen, mondják. De azt miért nem mondja senki gyakrabban, hogy a szeretet okozza a legnagyobb fájdalmat? Vagy annak az elvesztése. Talán erre mindenkinek magának kell rájönnie. A mai napi kincsem a karácsony szépsége, ami mindig ott lesz nekem. Mézeskalácsházzal, hóemberrel, fényképekkel, fényekkel, és álmodozással.


facebook- Creative Ideas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése