Az álomruha bekopogtat

Életünk részei a ruhák, amiket hordunk. Néhányan talán valóban kicsit jobban odavagyunk értük, mint amennyire szükséges lenne, de ez legyen a legnagyobb hibánk. Hogy is lehetne másképp, ha a boltok, turik gyönyörű kirakatai ott hemzsegnek az utcákon, hívogatóan, csillogóan, mindig a legjobb formájukban. Vannak azonban olyan ruhák, amik arra születtek, hogy műalkotások legyenek. Amikbe elsőre beleszeretünk.


Ez a kép lehetne akár egy avantgárd festmény is, gyönyörű színeivel, az egymás mellett gyűrődő árnyalatokkal. Lehet hogy valaki belelátná a formákba a folytonosságot, azt hogy a színek egymás mellett haladnak valahova, talán még több gyönyörű szín közé. De ez bizony nem festmény, nem is rajz, ez egy ruha. 
Egy nagyon, de nagyon kedves munkatársammal, O.-val nemrégen egy turkálóban kötöttünk ki. A munkatársaimmal nem olyan gyakran járunk (ó, dehogynem) erre a helyre, imádjuk a légkört, a hatalmas választékot, így jó ötletnek tűnt péntek délután itt kikötni. Először csak körül akartam nézni, de amikor ezt megláttam, már tudtam hogy igazi szerelem rám talált ezúttal egy felső képében. Rengeteg egyberuha és hosszú szoknya között bújt meg, szinte beleolvadva a ruhahalmazba. Aztán mikor közelebb mentem, és megláttam, hogy ez nem csupán egy ruha, hanem A RUHA, már igen nagy bajban voltam. O. rábeszélt, hogy méressem le, biztosan nem olyan nagyon drága. Valóban nem volt az. A felső színeihez szinte bármit fel tudok venni, legyen szó cipőről, ékszerről, vagy táskáról. Kicsit hippis, kicsit bonyolult belebújni, de varázslatos. Gondban voltam, mert nem volt egyetlen rövidnadrágom sem, a felsőt pedig szoknyához nem lehet felvenni. O. ismét rábeszélt, hogy nézzem meg a nadrágok vagy a szűkebb fazonú farmerszoknyák között, hogy van-e valami, ami passzol hozzá. Persze volt. Mondanom sem kell, azt is megvettem, de a kettőért együtt sem fizettem 500 forintot (hiszen még 20%-os akció is volt). A felső egy fogason pihen,viszem nyaralni magammal. Nagyon szép. Ilyen csodás árnyalatokat csak megálmodni lehet együtt. Igazán olyan, mint egy festmény.



F. barátnőmnek van egy fantasztikus blogja. (Ahol elérhető: fannigardrobja.blogspot.hu.) Egy bejegyzésben arról a szoknyájáról ír, amit szintén kincsként talált egy üzletben. És valóban kincs. F. egyébként is jó érzékkel választ magának ruhadarabokat, a turkálókban is van szeme a jó és egyedi darabokhoz. Ez a szoknya szuper választás, és legalább annyira nem jön vele szembe az utcán, mint az új felsőm velem. Gondolom mindenkinek van ilyen darabja. Akár egy pár cipőbe, akár egy egyszerű nyári ruhába bele lehet szeretni. Anyukámnak például egy fekete fürdőruhája volt ilyen, nagynénémnek pedig van egy nagyon egyedi, szuper, színes táskája. Én pedig így vagyok az összes kendőmmel. Mindegyik egyedi, különleges. Mind a kb. 300 darab. Így, vagy úgy, de mi, nők, észrevesszük a szépet és nem eresztjük. Hála az égnek, különben rövidebb lennék egy csíkos, mintás nyári felsővel.(köszönöm O.-nak a rábeszélést)

Neked is van kedvenc darabod?

Megjegyzések