Mesteri amatőrök

A torták világa mindig lenyűgözött, annak ellenére, hogy sosem rajongtam annyira a süteményekért. Míg régen csak a híres cukrászdákban lehetett marcipános, díszes, virágos, különféle alakú tortákat látni, addig ma már akár otthon is elkészíthetők ezek a finomságok. Kreativitásra, türelemre és cukrásztehetségre nyilván szüksége lesz annak, aki belevág, de hidd el, ha elhatározod magad, működni fog!


A szomszédunkban (vagyis az utcánkban, de mi mindig szomszédokként és barátokként emlegetjük őket) lakik A. és a lánya, D. Mindkettőjüket régóta ismerem és nagyon örültem, amikor megtudtam, miben mesterkednek (szó szerint) otthon. Emlékszem arra, hogy A. mindig is finom ételeket/sütiket készített, szerencsére gyerekként jó párszor volt lehetőségem megkóstolni a remekeit. Mikor elköltöztem otthonról, D. még középiskolás volt, és nem annyira érdekelte a konyha világa. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor először mesélte anyukám, hogy milyen ügyes tortákat készítenek. Amikor a nagypapám 85. születésnapját ünnepeltük A. és D. elkészítették a papa kedvenc borának a hordóját, szőlő levelekkel, címkével, évszámmal. Tulajdonképpen szinte bármilyen mintát és feliratot meg tudnak valósítani, kreativitásuknak köszönhetően a nagypapám csodálkozva és büszkén nézte a saját Cserszegi Fűszeres tortáját. 

Mikor a nagymamám ünnepelte a születésnapját, szintén A. és D. készítették el a tortáját. A mama kedvenc színe a sárga volt, mióta az eszemet tudom. Akár ruhában, hálóingben, akár törölközőben, nem volt kérdés, a sárga volt a befutó. A tortájára ezért gyönyörűséges sárga virágok kerültek, hol apróbbak, hol nagyobbak, ízlésesen elhelyezve a torta tetején. Emlékszem, milyen boldog volt a mama, mikor meglátta. Mindig szerette a virágokat, könnyű volt neki szinte bármivel örömet szerezni. Régen mikor nekünk volt születésnapunk, igyekezett széppé varázsolni azt, ezért most különösen fontos volt, hogy ő kapjon valami nagyon szépet. Bár gyakran volt pipa ránk, ha a tortára felraktuk a számgyertyákat, vagy éppen annyi gyertyát ahány éves volt éppen, mert számára mindig túl soknak tűnt az évek száma. Emlékszem, mindig kihangsúlyozta, hogy elegendő a torta gyertya nélkül is. 

A tesóm már ezer éve Valencia szurkoló. Imádja a narancssárga ruhákat, a denevéres mintát, a címert, a zászlójukat, mezeket, stb. Az ő tortájára nem is kerülhetett más, mint a Valencia címer, rajta egy hatalmas fekete denevérrel. Még a nevét is ráírták. Neki is nagy volt az öröme, természetesen ezerszer lefotóztuk a tortát, hogy örökre meglegyen az emlék. 


A. és D. tortáinak nem csupán a külalakja szép, de az íze is finom. Ahogy egyre idősebb leszek, úgy egyre kevésbé szeretem a krémes állagú cukrásztermékeket, de az ő tortájukat mindig megkóstolom. Apukámnak is ők készítették el az 50. születésnapjára a tortákat, mindkettő remekmű lett! Élményt nem csak nagyon drága ajándékokkal lehet szerezni, fontos, hogy igazán személyre szabott dolgot találjunk ki. És ez 100 százalékig az. Aki szeretné velük felvenni a kapcsolatot, írjon nekem bátran, szívesen közvetítem. Mert ezt érdemes!
Remélem, ha majd 40 éves leszek (mert a 30-at nem fogom ünnepelni, az tuti), én is kapok majd A/D torát ajándékba. Addigra talán megtanulok én is sütni, mert a mostani tudományommal vannak azért gondok. Nem is kevés. Elég annyi hozzá, hogy a cukor és a só, a porcukor és a liszt nem összekeverendő!!!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése