A kagylós szendvics

Úgy gondolom, hogy a párkapcsolatok nagyon csalókák kívülről nézve. Ha valakin azt látod, hogy jól megvan a párjával, keresed rajtuk az "ezcsakafelszín" jeleit, mert azt gondolod, hogy nem lehet minden tuti jó. Ha pedig egy rossz kapcsolattal szembesülsz, bólintasz egyet, hogy hát igen, ez jellemző előbb utóbb minden kapcsolatra. De mi van a színfalak mögött?
 
Egy nap úgy mentem dolgozni, hogy D. kagyló alakú zsömlés szendvicset csomagolt nekem, mint tavitündérnek. Kedvenc munkatársam, és nagyon jó barátom, T. azóta azt mondogatja nekem, hogy milyen nyálasak vagyunk, és menjek a francba különben is. Sokat szoktunk ezen nevetni, mert gyakran rájön a cukkolhatnék. Az a helyzet ugyanis, hogy D. mindig próbál meglepni valami kedves gesztussal, legyen az egy csomag gumicukor mikor görcsöl a hasam, vagy egy extra jó üdítőkülönlegesség a legmelegebb nyári napon. Hogy nincsenek véletlenek, abban egészen biztos vagyok. Mikor már nagy részét megírtam ennek a bejegyzésnek, T. szólt, hogy van számomra egy jó kis fotója. Vízparti sétájuk alkalmával találtak ugyanis két szerelmes kagylót. Persze rögtön eszembe jutott róla a kagylós szendvics, és külön örülök annak, hogy mióta blogolok, nem T. az egyetlen, aki írt vagy szólt nekem, hogy "Eszti, fotóztam neked valami napikincset". Iszonyatosan jó érzés, hogy más is keresi a kincseket maga körül!!!


Szóval ott tartottam, hogy D. és én. Az úgy volt, hogy Esztergomba jártam középiskolába. És D. is. A buszon ismerkedtünk össze, tök véletlenül. Ő 14 volt, én 16. Hamar jó barátok lettünk és sok mindent megosztottunk egymással. Tudod, van néhány (2-3) ember (fiú vagy lány) mindenki életében, aki kitalálja a gondolataidat, aki pontosan ugyanúgy lát mindent ahogyan te, vagy ha nem, akkor érdemes vele megvitatni mindent. Na, ő ilyen volt. Reggelenként mindig foglalt helyet nekem a buszon és délután is többnyire együtt jártunk haza. Aztán megszakadt köztünk minden kapcsolat, miattam. Sok év után mikor újra felvettük egymással a kapcsolatot, ugyanolyan jókat tudtunk beszélgetni és mindig volt egymás számára mondanivalónk. Tudod, amikor nem kell gondolkodni, nem kell kitölteni az időt, csak beszélsz és beszélsz és észre sem veszed, de órák teltek el. 

Mióta párkapcsolatban élünk, ez semmit sem változott, és amióta együtt élünk, olyanok a napjaim, mintha valamelyik kedvenc filmemben élnék. Gyakran megyünk "randizni", mindig valami szuper vagy éppen aranyos helyszínt vagy programot választunk magunknak. Szeretünk moziba járni, vásárokat, kiállításokat nézni, és a Velencei tavon strandolást sem vetjük meg. 

Hogy szoktunk-e veszekedni? Egyértelműen igen a válasz. Azt gondolom, hogy nincs olyan kapcsolat, ami attól lenne jó, hogy a főhősök nem veszekednek. Mindenkinek vannak olyan hangulatingadozásai, amitől a másik a falra mászna legszívesebben, és nyilvánvalóan annak is van oka, ha másik nincs jó passzban. A lényeg talán az, hogy próbáld megérteni a párodat vagy vegyél egy nagy levegőt, és gondold azt magadban, hogy "úristen de egy idióta hisztérika vagy, le kellene önteni egy pohár vízzel". Mindegy, csak foglalkozz a másikkal. Hogy könnyen beszélek? Ha mást nem is, azt pontosan tudom, milyen vergődni egy kapcsolatban.  És most nagyon élvezem a kagyló formájú szendvicseket, a piszkálódásokat azért, mert jövőre öreg 30 éves leszek, míg ő még sokáig élvezheti a húszas évek csodálatos pillanatait.

 Már nem kell keresnem egy olyan "Edwardot" magamnak, amilyen a Twilightban van, mert nekem sokkal de sokkal jobb van. (és ez vonatkozik az összes Rómeóra is) Egy igazi romantikus, de nem csöpögősen nyálas párom, aki vigyáz rám, ha megint készülnék átesni valamin (árkon, sámlin, kiskutyán), ha hisztis vagyok, akkor inkább nevet egy jót rajtam és napjában többször felhív, hogy hallja a hangom. Érzelgős volnék? Lehet..de olyan jó élvezni egy jó kapcsolat minden kis apróságát. Még a Twilightot is megnézte velem moziban, cserébe pedig én a TED2-t vele..ez az, ami tényleg a másikért van. Hogy a komoly dolgokat ne is említsem. Azoknál nem is kérdés, hogy egymás mellett vagyunk-e. Ki más érthetne meg jobban, mint aki 13 éve ismer?

(Kedden esti ügyeletes voltam a munkahelyemen. Mire hazaértem, a lakásban tökéletes rend és tisztaság fogadott, a fürdő ragyogott, a konyhában egy pohár sem volt elől, és a belépésem előtt száradt meg a padló. A sütőben készen várt a rakott makaróni. Nagyon jól esett. D. ilyen és kész. Tudta, hogy sz*r napom volt, és meg akart lepni. Imádom.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése