Gáz van, nincs víz!!

Mindannyian ismerjük az örök érvényű szabályokat: Csőtörés akkor van, amikor az ember éppen lehúzná a Wc-t, áram akkor nincs, amikor besötétedik odakint, és a gázpalack akkor ürül ki, amikor nincs férfi a háznál. Ezen nincs mit szépíteni, kőbe lehetne vésni e pontok valószínűségét.
fotó: viz-gaz-futes-szerelo.com
Az én kis átlagos hétköznapjaimban sincs ez másképpen, talán csak az, hogy villanytűzhelyünk van. 
Mikor kisgyerek voltam, gyakran volt otthon áramszünet, általában nagyobb vihar esetén. Mivel akkor még nem volt a háztartásokban telefon, ezért el lehetett könyvelni, hogy este bizony elemlámpa fényénél kell fürdeni, hiszen nem tudta minden felbőszült szomszéd hívogatni a szolgáltatót. Apukám akkor még dohányzott, tehát öngyújtó/gyufa mindig volt kéznél. A sátorozásnál használt elemlámpák pedig az előtérben voltak készenlétben egy kicsi polcon. Akkoriban azért -bevallom- nagyon izgalmasnak találtuk a tesómmal. Manapság általában akkor van áramszünet este, amikor egyetlen tűzgyújtó eszköz sincs a közelben, és miközben a gyertyákat vadászod elő, fél kézzel a villámlás miatt remegő kutyát próbálod nyugtatgatni (akinek természetesen egy műtét miatt éppen akkor van gallér is a nyakán). Mire aztán meggyújtod a gyertyákat, addigra persze visszajön az áram és pakolhatsz minden a helyére...Áramkimaradás pedig kizárólag akkor van, ha egy nagyon fontos dolgon dolgozol a számítógépen, és elfelejtettél menteni. Vagy amikor a szuper plafonra vetítős órádat újra beállítod, és az éjszaka közepén a plafonra felpillantva azt látod, hogy kezdheted előről az egészet. Anyukám akkor rajongott igazán az áramszünetért, mikor piskótát sütött. Nem jött föl szépen a sütemény..bár ezt utólag tudtuk csak meg, mert az adott pillanatban menekültünk a kisebbfajta dühkitörése elől. 

A napokban a házban, ahol lakást bérelünk, csőtörés volt. Teljesen szétkapták az udvart. Persze akkor szerettem volna beindítani a mosógépet, és a takarítás is akkorra volt beütemezve. A gondnok néni, Marika nagyon kedves volt, szólt nekünk rögtön, hogy tegyünk félre vizet otthon, de akkor is nagyon idegesítő volt a dolog. Gyorsan felfogtam lavórba egy évek óta harcoló, izzadtságtól bűzölgő hadsereg fürdéséhez is elegendő mennyiségű vizet, aztán elkezdtem azon gondolkodni, hogy nekem pont akkor, abban a pillanatban hatalmas szükségem van a VÍZRE. Persze nagyon jól beosztottuk magunknak, de az ilyen alapvető dolgok hiányát is akkor érezzük igazán, amikor hirtelen nincsenek. Ez is hamar megoldódott, kár volt pánikolni. 

Mi a mai Napi Kincsem? Rájöttem, mekkora luxus a csapból folyó ivóvíz pazarlása, és hogy sokkal kevesebb vízből is meg tudom oldani a napi teendőimet. Ezen érdemes elgondolkodnunk. A pazarláson. Még a végén talán az elemlámpánál való fürdést, a vödör vízzel leöntött vécét és a forró viasz kellemetlen érintését is megtanulom értékelni. Vagy talán azt mégsem. Maradok az egészséges középútnál, és várom az újabb kihívásokat. Piskótát úgysem szoktam sütni...


Megjegyzések