Kacsafutam

Te hallottál már a Kacsafutamról? Én tavaly láttam róla először képeket, de akkor nem tudtam még, hogy mi értelme ennek a kacsaúsztatásos őrületnek. Persze -mivel imádom a furcsaságokat- nagyon tetszett és szerettem volna jobban megismerkedni vele. Idén már előre készültem a programra, és nem bántam meg.


Augusztus utolsó hétvégéjén D.-vel kitaláltuk, hogy széppé tesszük a nyár végét, és kirándulunk kicsit. Mivel terveztük, hogy ellátogatunk az újpesti Városnapokra, ezért tökéletesen útba esett a Lánchíd, és ezzel az idei Kacsafutam is. Maga a rendezvény arról szól, hogy az előre megvásárolható, névvel ellátott kacsákat egy hatalmas gyűjtőedénybe teszik, amit aztán lezúdítanak a Lánchídról. A kacsák úsznak, úszkálnak -lehetőleg minél gyorsabban- a Dunán lefelé a CÉL felé. Amelyik kacsa előbb ér célba, annak tulajdonosa szuper nyereményekkel gazdagodhat. A kacsák ára adományba megy az UNICEFnek, így még jótékonykodni is lehet a remek szórakozás mellett. Mi sajnos lemaradtunk a kacsavásárlásról, de szurkolni azért elmentünk. 
Közös visszaszámolás után a kis hápik csak úgy potyogtak a vízbe, akik ott voltak, egy hatalmas sárga kacsavízesést láthattak. Ezután a többezer kacsa irgalmatlan tempóban vágtázott a cél felé, ahol csónakok várták a versenyzőket. A programot összekötötték koncertekkel és sztárparádéval is, amit mi már nem néztünk meg. Nekünk a lényeg a sok kacsa volt. Aki bővebben szeretne olvasni az idei Kacsafutamról az ITT megteheti.

 Természetesen utólag nyomon követtem, hogy milyen a sajtóvisszhangja a programnak és nem lepődtem meg, amikor egy-egy cikk alatt durva, ocsmány hozzászólásokat találtam. Nagy kedvencem, amikor a híreket olvasó jónép anélkül kommentelget és mond véleményt, hogy utána olvasna a programnak. Így például sokan elmondták, hogy milyen undorító, hogy az állam kacsák vásárlására költi a pénzt és nem a kátyúk betömésére, hogy milyen környezetszennyező, hogy a kacsákat a vízben hagyják a verseny után és hogy ez a műanyag bizony nem bomlik el csak több száz év múlva. Sosem szoktam reagálni az ilyen megjegyzésekre, de most megtettem. És nem a kacsák védelmében. Hihetetlen számomra, hogy mennyi negatív, rosszindulatú, buta szájtépő ember van hazánkban. A kacsák árából ugyanis, mint már írtam, adomány lett, és rengeteg kishajó hálókkal várta a verseny végén, hogy kihalássza a vízből a kis sárgákat. Nem a vízben kell lebomlaniuk és nem megy a kátyúpénzből sem erre a "pazarlásra". Ez egy kedves kis program volt, élvezet volt nézni a kis sereget, ahogy a vízen haladt. Ha ránézek D. otthoni DJ kacsájára, amit  a Butlersben vettem, mindig a többi kis társa jut eszembe róla. Bármilyen fogyatékosnak is tűnök, élmény volt részt venni a rendezvényen, és jövőre is megyek. Csak akkor már rajthoz állítom a kis saját torpedómat is.





Megjegyzések