Eddig nem jártam Szarvason, de még a környékén sem. Sőt, a D.-vel közös bakancslistánkon sem szerepelt ez a helység. Semmit nem tudtam róla, még azt sem, merre kellene elindulnom ha oda szeretnék utazni. Pár napja meglátogattuk a településen a Mini Magyarország nevű interaktív kiállítást, így láthattuk, mennyire szép a város, illetve milyen kis gyöngyszem a puszta közepén.
Egy kis kerülővel közelítettük meg Szarvast és környékét, ugyanis elmentünk még előtte Siófokra is. Mikor a GPS azt mutatta szombaton délben, hogy még három óra az út, nem akartam elhinni. Volt légkondi a kocsiban, de akkor is borzalmasan hosszúnak tűnt az előttünk álló út. Amikor már azt hittem hogy odaérünk mindjárt, még 60 km volt hátra a pusztában. Semmi látnivaló, semmi kis falu, ami elterelte volna a figyelmünket. Kényelmes volt az autó, akár el is tudtunk volna szunyókálni. Ahogyan fent írtam, elénk tárult előbb-utóbb Szarvas városa, ami valóban egy gyöngyszem. Megérte a várakozás. Néhány nappal később ellátogattunk megnézni a Mini Magyarországot. Hazaérve a makettek mellé tettem az "igazi" épületekről készült fényképeimet. Íme:
Esztergomba jártam középiskolába 1997-2005 között. Nagyon szerettem. Izgalmas volt minden nap közel 60 km-t utazni, hamar összebarátkoztam a velem egykorúakkal, sokat beszélgettünk, csak úgy repült idő. Mindig a Régi vám megállónál szálltunk le a buszról, ahonnan már egyenesen rá lehetett látni a Bazilikára. Imádtam ezt a hatalmas épületet, Esztergomról most is mindig ez az első, ami eszembe jut. Hasonló érzéseket táplálok a pécsi dzsámi iránt, hiszen majdnem hat évig csodálhattam a városközpontban lévő épületet. Maga a város is csodálatos, mesés, lenyűgöző, a saját kis varázsával, amit a dzsámi jelenléte még jobban megfűszerez. Mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, kiránduljon el Pécsre, szívesen készítek egy listát azokról a kötelezőlátnodmertelájulszolyancsudijó helyekről, amiket az egyetemista évek alatt megszerettem.
Gyerekkoromban rengetegszer el kellett énekelnem a "Cifrapalota, zöld az ablaka" kezdetű dalt. Megnyugtatásul mondom azoknak, akik nem jártak még Kecskeméten, a Cifrapalotának valóban zöld az ablaka, és igen cifra maga az épület. Ez is a központban helyezkedik el, tehát napjában többször is el kellett sétálnom előtte, mikor még ebben az alföldi városban laktam. Annak, aki hozzászokott a jelenlétéhez, fel sem tűnik a mindennapokban, de azért be kell vallanom, az én szememnek iszonyatosan csicsás épület. Egyszer sikerült egy munkahelyi rendezvényre ingyen tombola felajánlásokat boltolnom a Cifrapalota egyik képviselőjével, ami azért is kedves emlék nekem, mert azon a rendezvényen nekem kellett mikrofonnal levezényelni a tombolát, nem kevés unszolást követően. Utálok szerepelni, főleg sok ember előtt, akik mindannyian engem néznek. Márpedig egy tombolánál ez sajnos elkerülhetetlen.
Idén a szülinapomra azt kaptam D.-től, hogy elvitt Tihanyba. Már előző évben is jártunk ott, de nagyon megszerettük a hangulatát, így szívesen tértünk vissza. Kocsival mentünk, nagyon hamar le is értünk az iszonyatos melegben. Első dolgunk volt átöltözni és csobbanni a Balatonban, főleg azért, mert arra a délutánra jósolta az időjárás előrejelzés azt az iszonyatosan nagy vihart. Miután kipancsoltuk magunkat, megnéztük magát a várost is, 40 fokban. Nem vagyunk igazán szenvedősek, de minden energiánkat leszívta az a párás, földbedöngölős meleg, ami ott volt. A turistáskodás után rohantunk vissza a hűsítő vízbe. Akár a Balatonból néztük az apátságot, akár mellette álltunk, mindenhogyan nagyon tetszett. Sok fotót készítettem, amiket nagyon szeretek visszanézni. Persze azt sem felejtjük el D.-vel, hogy a beígért hatalmas vihar ugyan utolért minket, de nem sznoboskodtuk végig a kocsiban, hanem kiültünk egy étterem félig fedett kerthelyiségébe, és élveztük nézni a tomboló elemeket.
Miután Budára költöztünk, a Lánchíd és a Batthyány közé, minden nap találkoztam a híddal, a Parlamenttel és a várral akár munkába menet, akár kutyasétáltatás közben. Nagyon megszerettem. Ki ne szeretne ilyen helyen lakni, gyalogolni minden nap, a korábban megszokott panelrengeteg helyett? Igazán romantikus látvány este kivilágítva, miközben fáradtan andalgunk az esti 35 fokos hőmérsékletben. Egyszerűen imádom ezt az életérzést, amit nem cserélnék el a belváros nyüzsgésére. Bár ilyenkor, turistaszezonban, az ablakban ülő kiskutyáinkhoz a világ összes nyelvén beszélnek a hazánkba látogató kirándulók, ezt is meg lehet szokni. Képzeld csak el, milyen jó lassan mindenféle nyelven megtanulni a "jaaaj, de cukiiii, milyen puha és milyen aranyooooos" mondatot!!!
Köszönöm a Mini Magyarország Szarvasnak a nagyszerű élményt! Újra eszembe juttatták, mennyire műveletlen vagyok hazánk városai, híres épületei témakörben. De nem baj, van hová fejlődnöm.
Címkék: Kincsek
