Szőkék,feketék,barnák-("Meg ne fogd a tehén farkát")

Fodrászhoz menni nagyon rizikós dolog. Ha van olyan fodrász, akiben megbízol és már egy ideje hozzá jársz, jobban teszed ha egy hatalmas tekercs szigszalaggal hozzáerősíted magad és nem ereszted. Különben járhatod a várost és találgathatsz, hogy vajon kihez érdemes időpontot foglalni. Persze úgyis tévedsz, és szidod magad egészen addig, míg újra megnő a hajad.

Egy ideje már terveztem, hogy levágatok a hajamból. Nem csak a végéből, hanem valamivel többet. Mondjuk egy jó 20 centit. Mindig az a problémám, hogy mivel extra hosszú hajam volt, extra sokba került a levágása is. Valaki egyszer elmagyarázhatná nekem, hogy egy hosszú hajat, aminek a levágása kb két nyisszantás, miért drágább levágni, mint egy rövid hajat, amivel egy csomót kell bajlódni, hogy formája legyen. Sajnálom arra a pénzt költeni, amit akár egy átlagos halandó is meg tud csinálni. Életemben eddig csak egyszer voltam elégedett a hajvágással, akkor is egy olyan lány csinálta, aki sajnos nem dolgozik a szakmában. F barátnőm is tudna mesélni a fodrászhoz járásról, utána pláza wc-ben utána igazításról, majdnem sírva telefonálásról. Nem egyszerű ez. Egy sima hétköznap elmész egy fodrászhoz, és úgy távozol, hogy közben azon gondolkozol, vajon spanyolul vagy oroszul beszél-e a fodrász, mert hogy magyarul nem ért, az tuti.

Amikor 18 éves lettem, azt kértem ajándékba, hogy szőke melír kerülhessen a hajamba. Az volt a mániám, hogy nekem mindenáron szőkének kell lennem. Nagyon szépnek éreztem a hajkoronámat, ezután pedig még 1-2 évig apukám segítségével szőkére is lettem festve. Ezzel persze az volt a baj, hogy mivel alapból barna a hajam, nagyon ronda volt ha kicsit is lenőtt a festék. Vettem egy nagy levegőt és megkértem aput, hogy fesse vissza barnára. 3-4 évig kísérletezgettünk mindenféle barna árnyalattal, ami között a gesztenyebarnán kívül a mahagóni, és a csokoládé is szerepelt. Egyik sem volt rossz, de olyan voltam mint a Tesz-vesz városban Csúszimászi, a kukac, nem tudtam megnyugodni. Elkezdtem kísérletezni. Volt nagyon tépett fazonú hajam és frufrum is. Persze már a barna sem felelt meg, jöhetett a fekete szín. Imádtam fekete hajú lenni, mindig alig vártam, hogy újra be legyen festve és csillogjon a hajam. A frufrut is hamar meguntam, idegesített, hogy az arcomba lóg, így (hatalmas kitartás, küzdelem és önfegyelem árán) megnövesztettem. Kb félévente váltogattuk a hajfestékeket, de apu állta a sarat, iszonyatosan türelmes volt hozzám. Amikor izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény, csak annyit mondott, hogy "nyugi kislány, bízd csak rám". Tényleg mindig jó lett.


Szépen lassan újra barna lettem. Gyakran irigykedtem, ha a városban valami szuper hajat láttam, de már nem vágytam arra, hogy állandóan más színekben pompázzak. Apu olykor befestette még a hajam, de már nem rendszeresen. Egyik este felhívott telefonon és gyanús hangsúllyal azt kérdezte, hogy amit náluk tartottam a fürdőszobában, az milyen színű festék pontosan. Kiderült, hogy anyukám fejére a 'természetes barna' helyett az én mahagóni festékemet kente (ami fényben nagyon szép vöröses színű). Úgy látszik helyettem most már anyu hajával kísérletezik. Remélem azért a szőke szín nem játszik. Az valahogy tényleg nem illik az imidzsünkbe. Mindketten nagyszájúak vagyunk, temperamentumosak, idegesítően virgoncok. 

Két hete újra rámjött a "csúszimászi" hangulat. Tudtam, hogy azonnal el kell mennem fodrászhoz és amíg még bátor vagyok, le kell vágatnom a hajam. Elmentem egy "Csak hajvágás" szalonba, és kértem, hogy valahogy a vállamig érő legyen a hajam. Amikor azonban a fodrászlány levágta addig, ameddig kértem (igen, egy centivel sem máshogyan), úgy döntöttem, hogy legyen még rövidebb, éppen az államig érő. Most- ha elég mázlista vagyok- copfba tudom fogni, épphogy. Nagyon-nagyon elégedett voltam, szárnyaltam hazafelé menet és azóta is. Persze nem bírtam ki az "aprócska" változtatást (több, mint 30 cm mínusz), így kértem aput, hogy fesse be egészen sötét barnára. (Ami egy hajszál híján fekete, hogy stílusos hasonlattal éljek) Most nagyon elégedett vagyok, de ki tudja meddig. Anyukám örült, hogy hagytam esélyt a hajam megnövesztésére, apukám pedig mindig csak dicsér, most sem volt másképpen. (Igen, iszonyatosan apuci kicsi lánya vagyok) A megújulás mindig jó, lendületet ad az embernek. És D-től is minden reggel sikerül jó néhány bókot bezsebelnem. Már megérte..



Neked is volt már mindenféle színű a hajad?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése