Sün Balázs. Pom pom. Süsü, a sárkány. A Nagy Ho-ho-ho-horgász. Keménykalap és krumpliorr. Nyár a szigeten. Vakáció a halott utcában. Brum Brum Brúnó. Csukás István.
A Millenárist gyakran látogatjuk D.-vel, szeretünk részt venni a különféle programokon. Tavaly mégis a szüleimmel mentem el a Könyvfesztiválra, ahol Csukás István dedikált. Nem volt olyan iszonyatosan hosszú a sor, így rögtön beálltunk egy-egy nagy kedvencünkkel. Az ott kapható könyvek közül én a Sün Balázst választottam, mert a saját otthoni példányunk a tesómé. Egyszer majd szeretném a saját gyerekeimnek is felolvasni. Mikor sorra kerültünk, nagyon izgultunk, de fantasztikus élmény volt. Csukás István olyan kedvesen, türelmesen hallgatott minket végig, mintha régi jó barátok lennénk. Közös fotót is készíthettünk vele.
Amikor gyerek voltam, gyakran beszéltünk otthon a Nagy ho-ho-horgászról, hiszen apukám is nagy pecás. Betéve tudom a főcímdalt, mint ahogyan Pom pomét és az összes Süsü a sárkány dalt is. Bármikor szívesen olvasom, hiszen nagyon kedves a szívemnek.
A nagymamám régen a visegrádi könyvtárban dolgozott nyugdíj után. Gyakran nyaraltunk náluk, és ilyenkor elvitt minket is magával. Máig emlékszem a könyvespolcok színére, elhelyezkedésére, a helyiség szagára és arra, hogy merre találhatóak a gyerekeknek való könyvek. Mindig a Brum Brum Brúnó meséket kerestem, mert imádtam ahogyan Brúnó olykor felkiáltott, hogy "ezer üveg málnaszörp". Ha meglátom a könyv borítóját, mindig a nagymamám jut eszembe róla, ahogyan olvasta nekünk. És ezt is Csukás Istvánnak köszönhetem.
A szüleimnek köszönhetően hamar megismerkedtem a Keménykalap és krumpliorral, és a Nyár a szigeten című regénnyel. Mindkettőt elolvastam delfines könyvekből, aztán hamarosan filmen is láttam. Nagyon szerettem. A keménykalap és krumpliorr azért nyűgözött le, mert olyan világot mutat be, amiben a gyerekek szabadon lehettek gyerekek. Nem kellett félniük attól, hogy valaki megbünteti a szüleiket mert egyedül hagyták őket, boldogan játszhattak, nem kellett beszámolniuk a napjuk minden pillanatáról. Nem ültek folyton a számítógép előtt, nem ment a playstation, és nem csak a kóla és a gyros volt a fő táplálékforrásuk. A nyár a szigeten pedig a szabadságot jelenti számomra. A gyerekek "egyedül" tölthettek pár napot a szabad ég alatt, maguk főztek abban a bográcsban, amit magukkal cipeltek, háborúztak egymással, túszokat ejtettek, szövetségeseket kerestek és pancsoltak a folyóban. Nem volt szükség szúnyogirtó sprayre, 50 faktoros naptejre és facebookra, hogy állandóan naprakész fotókat tudjanak posztolni. Felhőtlenül boldog gyerekkoruk lehetett. Csukás István olyan színesen írja le a történeteket, hogy szinte ott éreztem magam én is a szigeten, vagy a Hörömpő Cirkuszban Lópici Gáspár mellett.
Ha te is régen olvastad az általam felsorolt meséket vagy ifjúsági regényeket, javaslom, hogy menj el a könyvtárba és merülj el bennük. Csukás Istvánnál nem lehet mellényúlni. Még a mosolya is tündéri.
Neked is van kedvenced Csukás Istvántól?
Címkék: Kincsek
