A kincskeresés nehézségei

Már régóta tudom, hogy a homlokomra van írva, hogy hülyére lehet venni. Bármerre megyek, bármit csinálok, szinte biztos hogy valamivel átvernek, rosszul választok szolgáltatót, hibás terméket veszek, és persze legtöbbször csak legyintek. Tudom, ha balhéznék,akkor sem változna semmi.

Van azonban a pofátlanságnak is határa. Ahogy mondani szokás, betelt a pohár, elszakadt a húr, tele a hócipő. Egy mozizást követően beleszerettem egy kirakatban csücsülő táskába. Gyönyörű volt. Púderszínű, masnis álom. D. látta hogy nagyon tetszik nekem, ezért ott helyben meglepett vele. Annyira boldog voltam, hogy hazaérve szépen berendeztem, és másnap rögtön azzal mentem dolgozni. Ahogy az a mesében lenni szokott, telt múlt az idő (összesen 9 nap) és a táskának elkezdett kopni az anyaga. Nem akartam hinni a szememnek. Persze azonnal visszavittem a boltba, ahol amúgy a vásárlásnál a kérdésemre elmondták hogy anyaghiba miatt visszacserélik fél évig. Na, ez a táska kemény 9 napig bírta. Amikor vásároltuk, a két eladó "cicamica" (puccos cuccok, hosszú körmök, fintorgó arc) nagyon kedvesnek mutatkozott, persze mikor visszamentem reklamálni, akkor rögtön rám fogták, hogy én rontottam el az anyagot és így jártam. Na, ilyenkor azért előtör belőlem "gonoszeszter". Nem mintha több személyiségem lenne, de azt nem szeretem ha látványosan a képembe nevetnek. Közöltem, hogy ha nem cserélik ki vagy nem vásárolhatom le az árát, akkor addig ülök törökülésben a bolt közepén, amíg el nem ijesztem a többi vásárlót. Milyen érdekes, hogy rögtön kaptam cserepapirost. 

Bár könnyen észre szoktam venni a dolgok napos oldalát, azért vannak olyan napok vagy helyzetek, amikor ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Legyen a mai Napi Kincsem az, hogy bátran (na jó, lehet hogy budai sznob formában) kiálltam magamért. 

Ugyanazon a napon D próbálta hívogatni a laptop szervizest akinél már egy hete ott volt a gép, de nem telefonált hogy meg lehet e csinálni. A telefont vagy kinyomták vagy pedig durván le akarták pattintani. Aztán D gondolt egyet és elment a szervizbe, hogy inkább adják vissza a laptopot, mert nem korrektek. A srác úgy fel volt háborodva hogy szó szerint azt mondta D-nek, hogy beszéljék meg az üzlet előtt a dolgot. Kérdem én, ki az a bunkó, aki a vevőjét meg akarja verni?? Nem kaptunk számlát, nem volt semmi munkalap ami azt bizonyította volna hogy csináltak vele valamit, de a hasukra ütöttek és mondtak egy összeget, aminek a kifizetése után HAJLANDÓAK lettek volna visszaadni a SAJÁT értékünket. Ordítoztak, fenyegetőztek. Végül elhozta D a gépet, de a szemfüles rafkós szervizes a töltőt megtartotta, mondván "Jól kiszúrt velünk". Hát ezúton üzenjük, hogy a szanaszét szigszalagozott töltő már amúgy is haldoklott, reméljük boldogságot hoz a mindennapjaiba. A mai Napi Kincs ismét csak az, hogy fel kell venni a kesztyűt, ha nem akarjuk, hogy a szolgáltatók a fejünkre nőjenek. 

A hab a tortán csak most következik.
Tisztelt Békávé, Békáká és minden fontosabb pereputtya! 
Szeretném megköszönni azt a korrekt, végtelenül kedves hozzáállást, amit irántam tanúsítottak. Bár nekem van bérletem, de a kutyámnak is kellett a négyes metrón jegyet lyukasztanom annak a "fantasztikus" ellenőrnőnek köszönhetően, aki szólt hogy ez kötelező. Majd miután ezt megtettem, még odanyögte flegmán, hogy így sem enged fel ha nincs nálam szájkosár. Na most. Aki ismer az tudja, hogy szinte félek minden "kutyás utazás" előtt, nehogy valakinek a terhére legyek. A lehető legmesszebb állok mindig mindenkitől, szorosan a kezemben fogom a kutyát, nehogy zavarjunk valakit. Kedves Ellenőr Hölgy! Mindig szerettem szabálykövető lenni, de a kutyám kicsi, madárcsontozatú, majdnem gebe. Nagyon apró, sok macska dupla akkora mint ő, azoknak mégsem kell jegyet váltani. Utaztam már úgy metrón, hogy az utasoknál volt tok nélkül láncfűrész, kapa, kasza, gázpalack, satupad, légpuska. Egy nagyobb fékezésnél ezek érdekesek lehetnek, de nyilvánvaló, hogy az utasokra az én kis csumpi, szájkosár nélküli apró beteg kutyám jelenti a legnagyobb veszélyt. (Az alábbi képek megtekintése után kérlek mérlegeld, te hogyan látod ezt!)
Szóval üzenem az ellenőr hölgynek, hogy ügyes volt. Keményen állta a sarat, jól leteremtett, majdnem rám ijesztett, éreztette azt az óriási természetfeletti hatalmát, amivel a CÉG felruházta. Ezért megérte reggel felkelnie.

Kérdés: te is tapasztaltál már hasonló érdekességeket?



Megjegyzések