A nagy TITOK

Lehet őket utálni. Mondhattok rájuk mindenfélét. Szidhatjátok őket éjjel-nappal, lehet cikizni őket a munkájuk, vállalkozásuk, sikereik, vicces megnyilvánulásaik, szerelmes éneklésük vagy alakjuk miatt. Szabad nevetni azon ahogy szólítják egymást, ahogyan gyereket nevelnek, vagy ahogyan terjeszkednek, tőzsdéznek. Egy biztos, amit most elmesélek, annak részese voltam és nem bántam meg.

Tavaly augusztus végén a leányfalusi strandon éjszakai fürdőzésen vettünk részt. Anyukám, apukám, a párom és én. Láttam a plakáton, hogy Norbi és Réka edzést tart, és nagyon izgatottam vártam. Már sötét volt, mikor elkezdtek készülődni, felálltak a színpadra, várták türelmesen, hogy csatlakozzanak hozzájuk a fürdőzők egy kis mozgásra. Nekem nem volt kérdés, hogy megyek-e, és nagyon örültem, mikor anyukám is úgy döntött, hogy majdnem ötven évesen becsatlakozik, tesz egy próbát. Nagyon sokan tettek még így, egész kis csapat jött össze, dagik, soványak, gyerekek, férfiak, és az idősebbek is. Még sosem kellett fürdőruhában tornáznom, kicsit furcsa is volt most ez a felállás, de ugyanakkor izgalmas is.

                                  

Norbi kezdte retro aerobic-kal. A zene nagyon szuper volt, nagyon élveztük a helyzetet az első öt percig. Rá kellett ugyanis jönnünk, hogy irtó nehéz vele tartani a lépést. Iszonyatosan jó formában volt, pörgött, mászkált le a színpadról, beállt közénk, sürgetett, motivált, közben végig mosolygott, táncolt és énekelt. Hogy tiszta-e a hangja? Most őszintén? Van aki azt hiszi ebben az országban, hogy Norbi egy énekes? Nyilván aki nem szereti őt, még az is tisztában van vele, hogy keményen sportol és ugyanezt kéri tőlünk is. Ha hamis is volt néhol a hangja, őt aztán nem érdekelte, élvezte a mozgást, a lendületet. És nekünk sem jutott eszünkbe, hogy emiatt ítélkezzünk felette, cikket írjunk arról, hogy mennyire ciki a hangja, vagy azonnal kiírjuk facebookra, hogy juj, mit hallottunk. Az a módszer, ahogyan ő tud mozgás közben inspirálni, nagyon hatékony. Ebben azért is vagyok annyira biztos, mert nálam jobban biztosan senki sem utálta a tesi órákat az ordító tesitanárral, sulikörökkel, medicinlabda dobással és szertornával. (mondjuk az is biztos, hogy ahogy csak tudtam, el is kerültem ezeket az alkalmakat) Anyukámmal gyakran néztünk egymásra, alig kaptunk levegőt, mégis nagyokat nevettünk, és elhatároztuk, hogy addig nem hagyjuk abba, amíg a programnak vége nem lesz. 

Norbi után Réka következett, a maga szokásos gyilkos stílusában. Azt hittem, fel sem tudok állni a földről, olyan keményen dolgoztak azok az izmaim, amik eddig tutira nem léteztek, vagy ha igen, még sosem vettem őket észre. (még úszás közben sem, amit kifejezetten imádok) Réka alaposan megmozgatta a hátunkat, lábunkat, fenekünket, derekunkat...minek soroljam? Még a fülem is izmosodott. Annyira kedvesen biztatta a jónépet, hogy nemhogy elmentek volna pihenni az emberek, de még többen jöttek bekapcsolódni a mozgásba. Ő is járkált köztünk, fotókat készített, segített néhányunknak, hogy még hatékonyabbak lehessünk, dicsért, noszogatott. Norbi közben sokunkhoz odament, és szintén dicsérte a kemény munkát, ami nekik valószínűleg kis esti lötyögés volt. A "kínlódásunk" végén persze odamentünk hozzájuk anyuval fotózkodni, mire Réka vidáman odaszólt, hogy "Gyertek csajok". Anyukám csendben megjegyezte, hogy "Ja, ötven éves csaj", de Rékának még erre is volt kedves megjegyzése. 

Még mindig azt mondom, hogy lehet őket utálni, lehet velük szemétkedni, cinikusan csak annyit mondani, hogy "Persze, magasztaljátok csak ezt a két majmot". Egy biztos. Nagyon de nagyon elfáradtam a mozgás után, boldog voltam, hogy kibírtam végig, és büszke voltam anyura, aki szintén pörgött az utolsó ütemig. Jól esett magamba szívni azt az energiát, amivel ez a két ember a közben eleredő esőben is rendületlenül dolgozott. Nem kell foglalkoznod az Update-tel vagy az Alakreformmal, elég, ha azt elismered, hogy ebben mindketten profik. Kár bántani őket, főleg, hogy a rengeteg negatív kritika ellenére is egyre feljebb tornásszák magukat azon a bizonyos létrán, amin néhányan csak alul toporgunk.

Persze azért bevallom, nem titok, imádom őket. Megvan majdnem minden könyvük, edzéskártyák, receptek tarkítják a polcomat. Köszönhetem ezt annak a Ducitréning videókazettának, ami iszonyatosan régen a kezembe került. Akkor még a videó sem volt divat, de én már tornázhattam otthon erre. Akkor megfogott ez az egész életfilozófia, amit ők képviselnek, és bár lehet hogy nem mindennel értek egyet velük kapcsolatban, de ki az, aki hibátlan? Biztosan azok, akik a magas lóról őket szidják. Másképpen magukba néznének és előbb a saját dolgaikat tennék rendbe. 
A nagy TITOK tehát az, hogy addig a napig, amíg nem tornáztam velük, csak gondoltam, hogy milyen szuper lehet két ilyen sportemberrel együtt mozogni, most viszont már azt is tudom, hogy milyen kedvesek, közvetlenek, vidámak. Nem pózoltak, nem voltak sztárallűrök, fotózkodtak, dicsértek, mosolyogtak. Én pedig mosolyogva iszom reggelenként a teámat/kávémat Rubint Réka Alakreformos bögréjéből, amire az van írva, "Én hiszek Benned és segítek". Már tudom, hogy így is van.

Veled is volt már olyan, hogy kellemesen csalódtál valakiben?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése