A pasi (és a ruhapróba)

A férfiak többsége roppant érdekes módon áll a ruhavásárláshoz. Persze az üzletek polcain lényegesen több női ruha sorakozik, mint férfi, de azért abban biztos vagyok, hogy a férfiak nem ezért nem szeretnek vásárolni. Tarts velem és járjunk utána annak, mitől is lesz mumus a shoppingolás!

A párom, D. szeret öltözködni. Sok ruhája van, majdnem több, mint nekem. A gardróbban egymás hegyén hátán sorakoznak a farmerek, vászonnadrágok, rövid és hosszú ujjú ingek, pulóverek, pólók a létező összes árnyalatban és mintával. Van vagy 3-4 pár cipője is, mindegyiket a munkájától függően váltogatja, és átmeneti kabátja is akad néhány a fogason. Természetesen külön kupacba válogattam a fehér/színes/és otthoni pólóit, és minden egyéb más ruháját, hiszen ha listázni mindig is imádtam, ezt talán még jobban szeretem. Mivel D szeret csinos lenni, ezért mindig örül, ha új ruhával térek haza, és bevallom, gyakran jobb és márkásabb darabokat találok neki a felderítő körútjaim során, mint magamnak. A mérete is standard, ami még jobban megkönnyíti a beszerzést. Na jó...ez lassan úgy hangzik, mint egy tündérmese, de van ám ennek bőven háttérsztorija is. 

D általában addig hordja a kedvenc ruháit, amíg azok el nem szakadnak/színeződnek/nyúlnak. Mivel finoman szólva utál vásárolni, ezért a haditerve az, hogy egyszerre megvesz magának minden szükséges darabot és tádááám, le is tudta a dolgot. Ezt tervezi néhány hétig, míg aztán már annyira zavarja, hogy nincs kényelmes új ruhája, hogy vásárlási időpontot egyeztetünk. Amit rendszeresen elodázunk. Végül mikor tényleg odaérünk az áruházba, már talán csöppet feszültek vagyunk. Az utóbbi néhány alkalommal a következőkkel végződött az akciónk:

1, D felpróbálta a fél üzletet. Szépen lassan behordtam a próbafülkébe az összes féle/fajta pólót, nadrágot, és vártam az eredményt. Közben végighallgattuk a körülöttünk lévő fülkékben öltözködő emberek kínkeserves próbálkozásait, félúton pedig D majdnem toporzékolt, annyira unta. (jó, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy volt vagy 40 fok). Aztán végül csak egy dolgot vásárolt meg a sok mindenből. A többihez már nem volt kedve.
2, Egy másik alkalommal mire kiválasztottuk a megfelelő méretű és színű nadrágokat, akkora sor állt (2 ember) a próbafülkék előtt, hogy közölte, ő már nem vár tovább. Bár próbáltam érvelni, hogy máskor is ennyien lesznek, de D hajthatatlan volt. 



Legtöbbször az okoz nehézséget, hogy rá kell szánnia magát az elindulásra. Most például téli kabátot fogunk keresni, a legóvatosabb módon. Körbejárjuk a szóba jövő üzleteket (mindenhova szereztem kuponokat), megvan előre az időpont, tehát lelkileg fel lehet rá készülni, és megegyezünk, hogy csak nézelődünk. Így nincs rajta kényszer, vagyis szívesebben jár-kel velem üzletről üzletre. Egy szuper szürke szövetkabát a cél, és hiszem, hogy nagy harc és küzdelem árán a miénk a jövő.

Persze egy idő után azért belátja, hogy próbálni igenis muszáj, vesz egy nagy levegőt és hatalmas türelmet gyakorol. Utána mindig hiperbüszke magára, és én is mindig megdicsérem, mert magamnak csendben mindig bevallom, hogy pl nadrágot én is utálok próbálni. (Ami igazán meglep, az az, amikor D beráncigál egy üzletbe és rámutat egy felsőre vagy cipőre és közli, hogy napközben arra járt és nagyon tetszik neki. Ilyenkor két dolgon szoktam elgondolkodni. Az egyik, hogy milyen ügyesen eligazodott a sorok között, a másik pedig, hogy vajon máskor miért kell csatákat veszítenem vagy háborúkat nyernem egy-egy vásárlásnál.)

Miközben kedvenc pszichológus kolléganőmmel tegnap reggel megvitattuk a Glamour napi kuponjaink sorsát, azért ő is elmondta, hogy az ő párja sem sokkal másabb, mint D. Kabátot, nadrágot neki is legalább akkora feladat vásárolni, mintha azt próbálnánk kideríteni, hogy miért nem trendi már annyira a menta szín mint tavaly, és hogy ugyan mi a titka Eva Longoria szépségének. A férfiakat ugyanolyan nehéz megérteni vásárlás terén mint a nőket, csak valószínűleg mi nők egy kicsivel türelmesebbek vagyunk náluk. A vásárlás és a Glamour napok eredményéről pedig majd részletesen is beszámolok (és remélem meglesz a szürke kabát is addigra).
Mire mindezt végiggondoltam, rájöttem, hogy a férfiak valószínűleg azért hanyagolják a ruhavásárlást, mert szeretik gyorsan, várakozási idő nélkül intézni a tennivalóikat. Ez pedig egy áruházban nem lehetséges. Pont azt utálják a shoppingolásban, amit mi szeretünk. Húzni az időt, nézelődni, felmérni a kínálatot. És zárójelben megjegyzem, hogy igenis fontos nekik is a csini külső. Apukám, öcsém és D is szívesen hallgatja a bókokat, ha elegánsan öltöznek. Persze a saját férfias stílusukban hamar el is hessegetik a témát, mondván, hogy csak magukra kaptak valamit...



Megjegyzések