10+1 jó tanács zombiapokalipszis esetére

A múltkori zombis bejegyzésben arról írtam ITT, hogy mennyire szeretem a zombikat és a róluk készült filmeket. Most megmutatom, hogy melyik filmek voltak rám nagy hatással, hogy melyikből mit tanultam, és hogy mi az az egy dolog, amit soha, de soha nem tennék zombitámadás esetén... 


A zombiapokalipszisos filmek közül vannak kedvenceim és vannak olyanok is, amiket kár lett volna kihagynom, de azért nem vagyok értük oda. Nem fogok senkit sem azzal untatni, hogy felvázolom, melyik miről szól, ki rendezte, és milyen kritikát kapott. A szándékom az, hogy elmesélem nektek, melyikből mit tanultam és azt hogyan alkalmaznám egy közelgő zombiapokalipszis idején. Figyelem! Igen hasznos Eszter-féle tanácsok következnek:

1. Soha ne induljunk felderítő útra olyanok társaságában, akiknél fejben valami nem gömbölyű. Nem hiányzik, hogy egy esetleges támadásnál élő csaliként viselkedjenek.

2. Ne rohangásszunk egy repülőtéren egyedül úgy, hogy tele van minden agyzabálókkal (hiszen teljesen logikus, hogy egy reptéren rengeteg ember alakulhatott át) Ez vonatkozik továbbá a buszpályaudvarokra, kórházakra, plázákra és vonatállomásokra is.

3. Ha beragadunk a családunkkal egy közlekedési dugóba, és furcsán viselkednek a gyalogosok körülöttünk (mondjuk pl rohangálnak, kergetik egymást és beleket esznek), akkor fel kell hajtani a járdára, elhúzni onnan és nem szabad kifosztani az első bevásárlóközpontot ami az utunkba jön. Inkább el kell menni egy kisebb faluba, és ott fosztogatni. Kevesebb zombi, kevesebb esély a halálra.

4. Ne bízzunk a rendőrségben és a katonaságban (úgysem tájékoztatnak időben a gebaszról, viszont nem is tudnak cserébe megvédeni)

5. Ha tudjuk, hogy a zombikat vonzza a hang, ne menjünk egy hatalmas tömeg közé, akik mikrofonba énekelnek vallásos énekeket, mert valószínűleg az egész területet hamar ellepik majd a kis ellenségek, és akkor majd futhatunk a nagyvilágba, hogy találjunk egy repülőgépet ami megment

6. Ne vigyük magunkkal a hőn szeretett kiskutyánkat a felderítő körutakra, mert aztán majd nem értjük, miért harapták meg a zombik, miközben ő minket akart megvédeni

7. Ne akarjunk mindenáron ragaszkodni a saját lakásunkhoz, otthonunkhoz, ha életben akarunk maradni. Ha van annál biztonságosabb hely is, hát üljünk fel a bicajra és tekerjünk arrébb, különben hamar célpontok lehetünk

8. Ne bízzunk abban, hogy egy farm, egy börtön vagy egy elkerített falu meg fog minket védeni bármitől. Nem véd meg. Soha. 

9. Fosztogatás közben először nézzünk szét jó alaposan a házakban, nehogy egy zombi meglepjen véletlenül. A fenének sem hiányzik egy harapás a karjába, mikor olyan remek szórakozásban lehet része, mint a vízszűrés, a dárdafaragás vagy a hetekig tartó vándorlás

10. Ha félünk bárkit is kinyírni, aki éhesen hörögve közelít felénk, adjuk meg magunkat. Egy zombiapokalipszisben ugyanis senki nem fog hetekig felkészíteni mentálisan a gyilokra.

+1. Na és akkor itt van az a film, amit soha nem fogok többször megnézni, mert egyszerűen borzalmas...A Holtak földje...a tanulság: ha a zombik (a filmben lévő jelenetekhez hasonlóan) elkezdenek olyan eszközt használni (bár már régen nem tudnak gondolkodni), mint a géppuska, hát jobb, ha messze elhúzzuk a csíkot az összes lakott területtől a legmesszebb. 


Hogy mi az az egyetlen dolog amit soha nem tennék zombiapokalipszis esetén? 

Nem hallgatnám hetekig a hírekben, hogy mely országokban milyen furcsa jelenségekre lettek figyelmesek, és nem hinném el a rádiónak, hogy a járványkutatók már "dolgoznak a problémán" és pánikra semmi ok. De. Van ok pánikra. Mert a legjobb járványkutatókat már úgyis kimenekítette az USA egy hegy belsejébe fúrt atombunkerbe, így nekünk azok jutnak, akik valószínűleg nem tudnak megállítani százmillió rohangáló, szaporodó zombit...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése