Mostanában sokat halljuk vagy olvassuk, hogy a mentők, és az ápolók mekkora mulasztásokkal végzik a munkájukat, mennyire korruptak, hogy hibát hibára halmoznak. Szeretjük megosztani ezeket a bejegyzéseket, és egy-egy esetnél, felkapott és felnagyított sztorinál dörzsölgetjük a tenyerünket, hogy Igen! Mi már előre megmondtuk, hogy a magyar egészségügy mennyire rossz, és mennyi haszontalan dolgozója akad. Akik miatt ez, vagy az lesz a betegek problémája, betegsége...én tudom hogyan dolgoznak a nővérek. Elmondom.
Amikor az utcákat járva vagy éppen buszon ülve meghallom a mentőautó hangját, összeszorul a torkom. Mindig meg is hatódom, hogy ezek az emberek azért rohannak, azért hajtanak, hogy mások életét mentsék. F. barátnőm felhívott november utolsó napján, hogy elfolyt a magzatvíz, nemsokára megszületnek az ikrek. D. rögtön mondta, hogy elvisz Zuglóba, mert tudta, hogy nagyon aggódom azért, hogy F.-fel és a kis porontyokkal minden rendben legyen. Útközben rengeteg szirénázó mentőautó haladt el mellettünk, és én abban reménykedtem, hogy ha valami probléma adódott, F. már az egyikkel száguldozik a kórház felé. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ne bízzak az orvosokban, vagy a mentősökben. Tudtam, hogy ha F. mellettük van vagy hozzájuk kerül, minden rendben lesz....
Vannak
azonban sokan olyanok is, akik - ha látják hogy mentő közeledik - még
gyorsan beállnak elé a sávba, vagy átszaladnak előtte az úton, ezzel
lényegesen lassítva az autó haladását. Ilyenkor mindig elgondolkodom
azon, hogy vajon milyen és mekkora szíve, együttérzése lehet annak, aki
erre képes. Mi, magyarok gyakran vagyunk ilyenek. Időben be kell érnünk a Mammut 1-be valami gagyi 10 százalékos
leárazásra, ezért a legnagyobb építkezés, dugó és hangzavar közepén
lelépünk a zebrára, még akkor is, ha egy mentő közeledik arra.
Hát nehogymár neki legyen elsőbbsége! Nekünk aztán olyan fontos dolgunk
van, hogy senki nem fogja megérteni azt a 20 másodperces késést, és a
kifogást, hogy bocsi, de átengedtem az úton egy olyan autót, aki rohan
valakivel vagy valakiért. Bevallom, nagyon mérges vagyok, ha úgy érzem,
nem jogosan szidják az egészségügyi dolgozókat. Főleg, hogy a nagymamám is az volt, míg nyugdíjas nem lett.
Két és fél évvel ezelőtt az előző munkahelyem egy szociális bentlakásos intézmény volt. És bár szociális intézmény, mégis nővérek dolgoztak benne, akiknek mindennapi feladata volt az idősek ellátása. Olyan részlegen dolgoztam, ahol elengedhetetlen volt az állandó jelenlétük. Éjjel-nappal.
Egyszerűen katasztrófa hogy mi megy itthon, Magyarországon. Iszonyatosan kevés pelenka jár napi adagban, lepukkantak az épületek, a szobák, a folyosók, a fürdetőhelyiségek, vízszerű levesből telerakják a tányérokat a konyhások, de az igazán finom fogásokból szinte mindig kevés "jár". A nővérek száma rettenetesen alacsony az osztályokon ahhoz képest, hogy mennyi feladatot kell ellátniuk. Sok hozzátartozó elégedetlen a munkájukkal de abba nem gondolnak bele hogy mennyi nehézséggel küzdenek minden nap.
Könnyű szidni a nővért, hogy (szerintük) nincs eléggé meleg zokni a nagyi lábán, hogy miért nem tuszkolnak bele (szerintük) elég vizet vagy vitamint, vagy hogy (szerintük) nem illik a nadrág a pulóverhez. De azt tudja a kedves látogató, hogy a nővér éjszaka egyedül van 20 idősre az osztályon? Hogy ha front van, akár 6-8 súlyos demens, bolyongó, olykor agresszív idős embernek kell egyszerre elmagyarázni, hogy már 30 éve meghalt az anyukájuk, hogy nem mehetnek haza az otthonukba, hogy merre van a Wc, vagy hogy nem rabolta ki őket senki, és az a ruha amit keresnek, éppen rajtuk van. Ebből gyakran persze semmit nem tudnak a rokonok, csak azt veszik észre, hogy az anyukájuknak kicsit hosszú a körme, le kellene már vágni. De azt nem kérdezik meg, hogy a nővér előtte hány embert fürdetett le, tisztázott, és etetett meg akár egyedül (mondjuk mindössze egy óra alatt).
Én nem azt mondom, hogy mindig mindenki hibátlanul végzi a munkáját, mert olyan ember biztosan nincs. Aki ezt állítja, az hazudik. Ennek ellenére még mindig ugrok arra, ha úgy szidják az ápolók munkáját, hogy nem tudnak róla semmit. Nyilván nekem is vannak rossz tapasztalataim. Csukló röntgen gipszeléssel röpke 6,5 óra alatt...rosszul begipszelt, eltört könyök újragipszelve, véres kórházajtó, nagyszájú beteghordozók...előfordul. Ezért ugyanolyan mérges vagyok, mint bárki más. De ha megfelelően lennének felszerelve a kórházak, a "szocotthonok" és a mentők, ha lenne pénz elég nővért alkalmazni, ha nagyobb hangsúlyt kapna a higiénia, biztosan javulna a helyzet. Elvégre az ápolónők sem azért dolgoznak ezen a területen, mert ennél kényelmesebb és pénzesebb meló nincs máshol.
Támogassuk a nővérkéket. Ne borítékkal, de elismeréssel. Vagy egy kedves szóval, egy köszönömmel. Volt ilyen hozzátartozó is a demens részlegen. Aki elhitette a munkatársaimmal és ma is nagyon kedves ismerőseimmel, hogy ér valamit a munkájuk. Hogy Kata, Aranyka, Annamari, Mónika, Gizus, Kriszti, Erika, Márti, Viki, vagy XY nem fölöslegesen megy be minden nap....ez a mai napi kincsem.
Címkék: Kincsek
