A bakancslistánkon szinte első helyen szerepelt a Balaton körút. Sok más mellett ez volt az az álmunk, amit együtt szerettünk volna megvalósítani. Nem akartunk minden településen minden nagyobb nevezetességet megnézni. Nem ez volt a cél. Sokkal inkább az, hogy élvezzük a szabadságot, keressük a lehetőségeket és az élményeket.
Amikor D.-vel elterveztük, hogy körbeutazzuk a Balatont, már az elején leszögeztük, hogy csakis autóval tudjuk megvalósítani azt, hogy akkor és ott állunk meg, amikor valami igazán megfog minket. D. magára vállalta az autóbérlést, míg én, szokásomhoz híven hosszú listát készítettem településenként azokról a helyekről, amik számunkra érdekesek lehetnek. Kinyomtattam egy Balaton térképet is, hogy végig tudjam követni az útvonalat (hiszen akkor még sajnos nem tudtam sorban a településeket). Magamhoz képest viszonylag kevés ruhát csomagoltam, nem raktam be minden napra 5-6 szettet. Fontosabbnak tartottam,hogy legyen nálunk esernyő és zárt cipő is, hiába volt nyár. Ez végül nagyon jó ötletnek bizonyult. 3-4 nappal utazás előtt lefoglaltuk a szállásokat, ezen kívül sok készpénzre nem volt szükségünk, nem terveztük, hogy kiköltekezzük magunkat. Elhatároztuk, hogy a különféle, egymást követő városok tábláinál fotózkodom majd, hogy a végén egy egész sor ilyen fényképem legyen.
Az első nap Budapestről indultunk és Balatonboglárig mentünk. Balatonvilágosnál (ami a leges legelső volt a sorban) tönkretettem a bérelt autó jobb első ajtaját. Jó, hát ez tőlem egyáltalán nem volt meglepő húzás, ám annyira azért mégsem örültünk neki. Onnantól kezdve mindenhol ahol megálltunk, a kocsi jobb oldalával D.-nek rá kellett állnia kb a kerítésekre, hogy ne lehessen hozzáférni az ajtóhoz. A Siófok - Balatonföldvár - Balatonszárszó - Balatonlelle útvonalat már rengetegszer bejártuk együtt, főként azért, mert általában ott szoktunk nyaralni és olyankor ellátogatunk a környező városokba is. A kikötőket sehol sem hagytuk ki, mindenhol körbejártuk a hajókat, leültünk kicsit a vízpartra, és elmerengtünk azon, hogy mennyire csodálatos a Balaton színe és illata. Szinte semmi nem vetekszik vele. Balatonbogláron aludtunk egy helyes kis szálláson, aminek az éttermében este jól belaktunk az egész napos mászkálás után. Siófokon körbejártuk az egész aranypartot, kiélveztük, hogy nem kell kapkodni. Fürdeni esélyünk sem volt, ugyanis meglehetősen hideg volt (nyári időhöz képest) egész hétvégén. Mivel eddig még sosem voltam Balatonbogláron, ezért külön örültem, hogy este tettünk egy sétát a mólón, ahol sokáig néztük a horgászokat és a naplementét.
Másnap a Gömb kilátónál kezdtük a napunkat. Bár D. nem szereti a magasságot, ez a kilátó azonban minden pénzt megért (jó, hát kb 300 Ft volt), a maga különleges formájával, és a csodálatos kilátással a Balatonra. Minden olyan településen megálltunk az autóval, aminek van vízpartja, így szerencsére megismerkedhettünk Fonyóddal (ami az egyik kedvencem lett) és Balatonfenyvessel is (amibe D. szeretett bele). A második nap az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, hiszen Keszthelyen is utolért minket az eső (ennek köszönhetően egy jót ettünk Vonyarcvashegyen) és Szigligeten is. A várat így nem tudtuk sajnos megnézni, viszont megnéztük, hogy milyen Szigligeten az esős - szeles Balaton és egy kisebb esőmentes sétát tettünk így is Badacsonyban. Aznap estefelé értünk Balatonszepezdre, ahol sok évig nyaraltam anyukámékkal gyerekkoromban. A szállásra érve még ömlött az eső, később viszont át tudtunk menni Révfülöpre kicsit mászkálni a mólóra, ott már igazi (bár kicsit hűvös) balatoni esténk lehetett. Büfés palacsintával, kisütős husival. Másnap felkerestük a régi családi nyaralás helyszínét, ahol sajnos már csak üresen álló, félig lerobbant épületeket találtunk.
Tihanyban hatalmasat kirándultunk, körbejártunk mindent, mászkáltunk a kompnál és fent a központban is, végignéztük a picike boltokat, az apátságot és természetesen az utánozhatatlan balatoni kilátást is!!!! Balatonfüreden szintén hosszabb időt töltöttünk, szikrázó napsütésben sétáltunk a Tagore sétányon, ahol hatalmas kirakodóvásár és rengeteg stand volt. Maga a kikötő egyszerűen mesés volt, nekem ez volt az egyik legszebb... de hát mit is várhattam, hiszen imádom a hajókat!!! Alsóörsön D. megetette az összes fellelhető kacsát, és üldögéltünk a mólón egy kicsit, ami pontosan olyan, mint Révfülöpön. Balatonalmádiba érve az időjárás kezdett ismét eléggé szeles lenni, de a kikötőt itt sem hagyhattuk ki, mint ahogyan Fűzfőn és Kenesén sem.
Az utazásunk kezdőpontjához visszatérve nézegettük kicsit a balatonvilágosi strandon a hatalmas hullámokat, és hálát adtunk az égnek, hogy nem ilyen időben kellett az egész hétvégét eltöltenünk. D.-nek persze meg kellett néznie, hogy mennyire hideg a víz, így a hullámoknak köszönhetően nyakig vizes is lett. Hazafelé igen nagy dugót jósoltak, mondván, hogy a nyár utolsó hétvégéjén mindenki vasárnap este készül a hazaútra. Hazafelé egész végig a hétvégéről beszélgettünk, aminek most is a hatása alatt vagyok. Olyan csodálatos volt szabadon utazgatni, minden nekünk tetsző helyen megállni, és olyan élményeket szerezni, amikkel soha nem találkoztunk volna, ha kizárólag a híresebb látványosságokat céloztuk volna meg.
Mindent egybevéve ez volt az egyik legszuperebb nyaralásuk. Három nap alatt körbejártuk az egész tavat, lefotóztuk a létező összes táblát és nagyokat beszélgettünk D.-vel. Mivel nem akartunk mindenhol szuveníreket vásárolni, ezért minden kikötőben csináltunk magunknak egy "tekerőst", ami valójában az a pénzérme, amibe egy géppel belenyomathatjuk az adott város jellegzetes képét. A kirándulás végén már lasszóval kellett a százforintosokat fognunk, hiszen nem mindenhol váltottak nekünk szívesen. De az eredmény fantasztikus lett. Mindenhonnan vannak emlékérméink, amiket ugyanolyan szívesen nézegetek egy hideg téli napon, mint a körútról készült fotókat. Azoknak ajánlom ezt a túrát, akik egy időre hajlandók lemondani a wellnessről és nem sajnálják az idejük a Balaton körbejárására. Nem egy hatalmas összeg, azonban hatalmas élmény!!
Címkék: Kincsek