Csodaországban jártam


Ha lenne esküvői ruhapróba témájú dal, vers vagy mondóka, biztosan bemásolnám ide és állandóan azt dúdolgatnám. Mindenkinek az agyára mennék vele, de - mint ahogyan a többi vicces dalnál nem - így ennél sem zavarna. Merthogy igen, ott jártam. Irtó izgalmas volt, bár nem is számítottam másra.

Egy nem túlságosan szép (hideg, nyirkos, szürke) szombati napon, amikor az emberek 98%-a délig a takaró alatt dögledezett, én a Teréz körút felé vettem az irányt. Pontosabban a Chrysalis Esküvőiruha szalonba. K., az öcsém menyasszonya már ott várt, amikor elkezdett hullani a hó. Igaz, hogy picit szállingózott csak, de nagyon örültem neki, mert ez csak jót jelenthetett..

Évek óta nézem a Mondj igent a ruhára című sorozatot, és ezen kívül minden olyan esküvői témájú műsort, amiben esküvői szervezés, ruhapróba, tortaválasztás, nászút, koszorúslányruha, gyűrű, lagzi szerepel. Egyszerűen imádom az összes hasonló adást, és azt hiszem, elég sok infó ragadt rám az évek során. Korábban írtam már a blogon is esküvős bejegyzést ITT és ITT. Mivel igencsak fanatikus vagyok, ezért nagyon megörültem, mikor K. megkérdezte, hogy el tudnék-e menni vele egy ruhapróbára. Korábban úgy volt hogy a nővérével megy, de váratlanul mégis úgy hozta a helyzet, hogy én lettem a kísérő.  

A Mondj igent a ruhára sorozat részeiben azt szeretem a legjobban, amikor az elején a tanácsadó megkérdezi hogy nagyjából mi a menyasszony elképzelése. K.-val előző este megnézegettük, milyen ruha/fazon/szín jöhet majd szóba, így másnap viszonylag könnyű dolgunk volt. A tanácsadó bevezetett minket egy olyan helyiségbe, ami telis-tele volt menyasszonyi ruhákkal. Nagyjából megmutogatta a választékot, aztán kiválasztottunk közösen kb. 4-5 darabot, amit érdemesnek találtunk arra, hogy K. felpróbáljon. 



Én helyet foglaltam egy székben és -úgy ahogyan a sorozatban is történik- vártam a menyasszonyt az első ruhában. Irtó izgi volt. Persze az első kérdésem az volt, hogy lehet-e fotózni, hiszen nagyon fontosnak tartom és tartottam, hogy megörökíthessük a pillanatot. Szerencsére a szalonban nagyon kedvesen rögtön azt felelték, hogy igen, náluk engedélyezett a fotózás. Mikor K. előjött a paraván mögül hatalmas mosollyal, már tudtam, illetve láttam rajta és a jelekből, hogy ez a ruha lesz az igazi. K. forgolódott a hatalmas tükör előtt, megnézte kiterítve az uszályt, és végül kapott egy fátylat is hozzá. Igazi menyasszony volt, nem hiányzott semmi más, talán csak a csokor és a koszorúslányok az uszály mellől. Ja, meg persze a vőlegény, aki a tesóm. 

K. ezután felpróbált még vagy 3-4 ruhát, mindegyik egytől egyik csodálatos volt. Annyira jó volt látni mindegyiket felpróbálva, mert én úgy láttam őket a legszebben ragyogni. És bár csodálatos volt mindegyik ruha, K. egyikben sem érezte olyan jól magát, mint az elsőben. Talán csak egy ruha volt, ami az első közelébe érhetett, de láttam K.-n, hogy nem mosolyog, nem ficánkol benne annyira mint a leges legelsőben. A sorozatban is gyakran előfordul, hogy az első ruha bizonyul a legjobb választásnak, de én ebben egészen a próba napjáig nem igazán hittem. Amikor azonban újra felkerült a fátyol, és K., szokásától eltérő módon, ötvenszer is boldogan pózolt a fényképező előtt, tudtam, hogy nem véletlenül teszi azt. A tanácsadó pedig mindvégig nagyon kedves, közvetlen volt, egyáltalán nem éreztük azt, hogy ránk akarna sózni bármit a jutaléka miatt. Nyugodtan feltehettük a kérdéseinket, türelmesen válaszolgatott mindenre. 

Több olyan dolog volt, amiben K.-val biztosak voltunk, még a szalonba érkezésünk előtt. 

  1. Biztosan pityeregni fogok: nos, valóban így volt. Már akkor itattam az egereket, amikor K.-nak bevitte a tanácsadó az első ruhát
  2. Nem lesz elég idő felpróbálni minden darabot, ami szóba jön: ezzel szemben pontosan elegendő volt az idő, nem kellett egyáltalán kapkodni, nem volt idegeskedés
  3. K. leszögezte, hogy rögtön az első helyen nem fogja kiválasztani a ruháját: hát...tévedett. Én lepődtem meg a legjobban, amikor K. lefoglalózta a ruhát és a fátylat is
A tanulság az volt számomra, hogy mindegy mennyi esküvős műsort nézek, van, amit csak élőben lehet megtapasztalni. A ruhák finom anyaga, a fátylak pillekönnyűsége, a hatalmas paraván, ami mögött a menyasszony öltözik, a tükör, ami csak arra vár, hogy elé lépjenek és megcsodálják benne magukat a hölgyek....nos, ezeket nem pótolja egyetlen műsor sem. A kiválasztott ruhát nagy sajnálatomra ugyan, de természetesen nem mutathatom meg, nehogy a tesóm lássa. (bár azért azt szeretném megjegyezni, hogy az öcsém nagyon durván hisztis lesz, ha csak szóba hozzuk neki a ruhát) Azzal, hogy ott lehettem a próbán, egy álmom vált valóra. Imádtam minden pillanatát, és pörögtem is rendesen. Csináltam kb 100 fotót, ettem néhány cukorkát és élveztem azt egy órát. És ami igazán jó volt, az az, hogy nem szaladt el az idő, kihasználtunk minden percet. Ezúton is köszönjük a Chrysalis szalonnak a profi segítségnyújtást, a türelmet és a jó hangulatú próbát!!!

Nektek milyen volt a saját ruhapróbátok?


4 megjegyzés:

  1. Én is hasonlóan jártam a ruhámmal, ahogy Tesód menyasszonya :) Anya hívott egyik nap, hogy az egyik kölcsönzőben kiárusítás van és kölcsönzői áron akár meg is vásárolhatók a ruhák. Bementünk, körbenéztünk, de mondtam Anyának, hogy biztos más szalonokat is megnézek majd. Erre a második felpróbált ruha után nem is kellett más, foglalóztam rögtön :) Szerintem ilyen az igazán jó ruha, ami után már tudod, hogy másik már nem lesz olyan tökéletes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha gondolod, itt megnézheted a rucimat :) : http://rekablogol.blogspot.hu/2015/10/6-honap.html

      Törlés
    2. Kedves Réka!Végigpityeregtem az esküvős/babavárós bejegyzésed!!!Nagyon szép lehetett a Nagy Nap,nekem is ez az egyik legnagyobb vágyam!Sok boldogságot kívánok nektek :)

      Törlés
    3. Köszönjük szépen :-)!

      Törlés