Én helyet foglaltam egy székben és -úgy ahogyan a sorozatban is történik- vártam a menyasszonyt az első ruhában. Irtó izgi volt. Persze az első kérdésem az volt, hogy lehet-e fotózni, hiszen nagyon fontosnak tartom és tartottam, hogy megörökíthessük a pillanatot. Szerencsére a szalonban nagyon kedvesen rögtön azt felelték, hogy igen, náluk engedélyezett a fotózás. Mikor K. előjött a paraván mögül hatalmas mosollyal, már tudtam, illetve láttam rajta és a jelekből, hogy ez a ruha lesz az igazi. K. forgolódott a hatalmas tükör előtt, megnézte kiterítve az uszályt, és végül kapott egy fátylat is hozzá. Igazi menyasszony volt, nem hiányzott semmi más, talán csak a csokor és a koszorúslányok az uszály mellől. Ja, meg persze a vőlegény, aki a tesóm.
K. ezután felpróbált még vagy 3-4 ruhát, mindegyik egytől egyik csodálatos volt. Annyira jó volt látni mindegyiket felpróbálva, mert én úgy láttam őket a legszebben ragyogni. És bár csodálatos volt mindegyik ruha, K. egyikben sem érezte olyan jól magát, mint az elsőben. Talán csak egy ruha volt, ami az első közelébe érhetett, de láttam K.-n, hogy nem mosolyog, nem ficánkol benne annyira mint a leges legelsőben. A sorozatban is gyakran előfordul, hogy az első ruha bizonyul a legjobb választásnak, de én ebben egészen a próba napjáig nem igazán hittem. Amikor azonban újra felkerült a fátyol, és K., szokásától eltérő módon, ötvenszer is boldogan pózolt a fényképező előtt, tudtam, hogy nem véletlenül teszi azt. A tanácsadó pedig mindvégig nagyon kedves, közvetlen volt, egyáltalán nem éreztük azt, hogy ránk akarna sózni bármit a jutaléka miatt. Nyugodtan feltehettük a kérdéseinket, türelmesen válaszolgatott mindenre.
Több olyan dolog volt, amiben K.-val biztosak voltunk, még a szalonba érkezésünk előtt.
- Biztosan pityeregni fogok: nos, valóban így volt. Már akkor itattam az egereket, amikor K.-nak bevitte a tanácsadó az első ruhát
- Nem lesz elég idő felpróbálni minden darabot, ami szóba jön: ezzel szemben pontosan elegendő volt az idő, nem kellett egyáltalán kapkodni, nem volt idegeskedés
- K. leszögezte, hogy rögtön az első helyen nem fogja kiválasztani a ruháját: hát...tévedett. Én lepődtem meg a legjobban, amikor K. lefoglalózta a ruhát és a fátylat is
A tanulság az volt számomra, hogy mindegy mennyi esküvős műsort nézek, van, amit csak élőben lehet megtapasztalni. A ruhák finom anyaga, a fátylak pillekönnyűsége, a hatalmas paraván, ami mögött a menyasszony öltözik, a tükör, ami csak arra vár, hogy elé lépjenek és megcsodálják benne magukat a hölgyek....nos, ezeket nem pótolja egyetlen műsor sem. A kiválasztott ruhát nagy sajnálatomra ugyan, de természetesen nem mutathatom meg, nehogy a tesóm lássa. (bár azért azt szeretném megjegyezni, hogy az öcsém nagyon durván hisztis lesz, ha csak szóba hozzuk neki a ruhát) Azzal, hogy ott lehettem a próbán, egy álmom vált valóra. Imádtam minden pillanatát, és pörögtem is rendesen. Csináltam kb 100 fotót, ettem néhány cukorkát és élveztem azt egy órát. És ami igazán jó volt, az az, hogy nem szaladt el az idő, kihasználtunk minden percet. Ezúton is köszönjük a Chrysalis szalonnak a profi segítségnyújtást, a türelmet és a jó hangulatú próbát!!!
Nektek milyen volt a saját ruhapróbátok?