Kincset a kicsiknek - Az akció eredménye

Szeptemberben és októberben sokat gondolkoztam egy tervemen, amit már régen szerettem volna megvalósítani. Persze rengeteg tervem van, többségét azonban nem tudom, hogyan vigyem véghez, így az ötletek gyakran elkallódnak. Megfogadtam, hogy most másként lesz. 

Amikor elhatároztam, hogy felveszem a kapcsolatot a Karácsony imádók oldalával, még nem tudtam, hogy a közeljövőben mennyire izgalmas küldetésben lesz részem. Mindig nagyon érdekeltek az adományozási akciók, de sosem értettem, hogy hogyan tudnak az emberek pénzt adni bármilyen szervezetnek anélkül, hogy tudnák, pontosan hova is kerül a pénzük, mire fordítják az általuk adományozott összeget. Így megszerveztem egy saját ajándékozós lehetőséget Melinda (a Karácsony imádók oldalának szerkesztőjének) segítségével és közreműködésével. Ha még nem hallottál az akciónkról, Erre kattintva elolvashatod.


Az ajándékozás meghirdetését követően, ismerősöktől és számomra ismeretlen személyektől is nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Sokan támogattak és elmondták, hogy mivel ez a kezdeményezés lehetővé teszi, hogy az emberek tájékozódjanak arról, hogy hova küldik a csomagjaikat, sokkal személyesebb és emberközelibb megoldás, mint a pénzbeli támogatás, vagy utalás egy számlára. Az Árvácska Anya és Csecsemőotthon intézményvezetője, Nagy Csabáné Judit mindvégig támogatott és biztatott az elmúlt két hónapban, ami nem csak nagy segítségemre volt, de nagyon megható is volt számomra.


Amikor 2015. december 18.-án, délután a párommal elindultunk Nágocsra, nagy izgalommal vártam a találkozást az Intézményvezetővel és a gyerekekkel egyaránt. Kissé kalandos volt az utunk, és igen hideg idő is volt, de ez nem szeghette kedvünket. Az Otthonba érve a társalgó helyiségben rengeteg gyermekkel találkoztunk, akik rohangáltak, játszottak, közben persze figyeltek, lestek minket is. Az Intézmény vezetőjével, Nagy Csabánéval való találkozást - ahogy mondani szokás - míg élek, nem felejtem el. Végtelenül jó benyomást tett rám a maga határozott, csupaszív, kissé szigorú jellemével. Az a típus, akire az ember bármikor rábízná a lottónyereményét, majd ha visszamenne érte 10 év múlva, az még ugyanott porosodna anélkül, hogy bárki is hozzányúlt volna. Beszélgettünk az Otthon lakóiról, a beköltözésük miértjéről, a mindennapokban előforduló nehézségekről, és a gyermekekkel végzett munka örömeiről.  
Hosszasan elbeszélgettünk, ami azért marad mindig csodálatos emlék számomra, mert ha nem egy "játék ajándékozós akció" kapcsán, hanem csupán spontán történt volna az eszmecsere, akkor is rendkívül sok tudást, tapasztalatot, jóérzést és egy életre elegendő hasznos gondolatot is kaptam volna ajándékba.

Mivel én magam is olyan munkakörben dolgozom, ahol gyakran kerülök kapcsolatba kifejezetten szegény, nehéz sorsú családokkal, bántalmazott nőkkel és gyerekekkel, így nem volt ismeretlen előttem e terület. Mégis, ahogyan Judit elmesélte, hogy milyen helyzetekkel találkozott a 20 éves "pályafutása" alatt, az világossá tette számomra, hogy mindig szükség lesz az olyan személyiségekre, akik elég erősek ahhoz, hogy éveken keresztül bírják a rájuk nehezedő nyomást. Miután kézhez kaptam a csomagok érkezéséről szóló postai papírokat és a válaszlevelet igazoló ajánlott szelvényeket, nem tudtam belelapozni. Egyszerűen képtelen lettem volna elhinni, ha valaki azt mondja, hogy ezen a helyen valaki nem arra használja fel az általunk küldött csomagok tartalmát, amire szükséges. 

Számomra, és azt hiszem mindenki számára aki küldött csomagot, nagyon jó érzés, hogy valamikor, valamelyik gyermek talán éppen most tologatja a csomagokban lévő játék babakocsit, játszik egy babával, egy kártyával, vagy színez a kifestőkbe, nyomdázik a nyomdákkal, belenéz a mesekönyvekbe. Miután Judit felolvasta azoknak a nevét, akik csomagot küldtek, boldogan vettem tudomásul, hogy bizony nem ismerek mindenkit. Vagyis eljutott azokhoz is az üzenetem, akik nem a blogon keresztül szereztek tudomást az ajándékok küldésének lehetőségéről. Egy kedves hölgy még mikuláscsomagokkal is meglepte a gyerekeket.


Bár Nagy Csabáné jelezte, hogy örömmel látna bennünket újra, a december 23.-án tartandó közös karácsonyi ünnepségen is, sajnos erre nem volt lehetőségünk elmenni. Megbeszéltük, hogy amint lehetséges, kapok majd néhány képet magáról az ajándékozásról, és az ünneplésről is. Nem azért, mert szükségesnek tartottam, hanem mert hiszem, hogy rajtam kívül sokaknak lehet jó érzés látni a vidám arcocskákat. Néhány nappal ezelőtt megkaptam e-mailben a bejegyzésben látható fotókat, és pár kedves sort Judittól, aki még az Otthonban tett látogatásunkkor megkért, hogy tolmácsoljam köszönetét, melyet a sajátommal együtt így szeretnék kifejezni:

Nagyon hálás vagyok minden kedves olvasónak, aki a Napi Kincsek Tárháza személyes blogon, a Karácsony imádók oldalán facebookon keresztül, személyes ismerősömként (Dunabogdányiak, munkahelyi ismerősök, barátok, a Dunabogdányi Óvoda dolgozói, anyukámék, apukám munkatársai, nagynéném, valamint a párom) vagy ismeretlenül is támogatott akár csomaggal, akár néhány kedves szóval, biztatással abban, hogy a Nágocson lévő Árvácska Anya és Csecsemőotthon gyermekei kapjanak egy kis figyelmet, "rájuk gondolást" az ünnepek előtt. Ha másért nem, azért mindenképpen hasznos volt a kis tervem, mert sokan elgondolkodtak azon, hogy mennyien élnek nálunk sokkal rosszabb körülmények között, főként csecsemő-, kisgyermek-, és kamaszkorban. 
A magam nevében, a Karácsony imádók oldalának szerkesztője és Nagy Csabáné nevében szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, és remélem, hogy a jövőben még többen részt fogunk venni egy ehhez hasonló küldetésben.


Megjegyzések