Képzelet és valóság

A Tintafolt blog bloggere, Tünde  arra vállalkozott, hogy minden hónapban megosztja egy blogger - előre megadott témában írt - bejegyzését a saját oldalán. Ebben a hónapban a Képzelet és a valóság volt a téma, és én arra vállalkoztam, hogy megfogalmazom a gondolataimat. Igen nagy kihívás volt számomra, mert mindig minden bejegyzésemet akkor írom és osztom meg, amikor jön az ihlet. Lássuk, hogy mit is gondolok, mit jelent számomra a képzelet és valóság kapcsolata.

Gyakran hallom másoktól, hogy egy képzelt álomvilágban élek. Majdnem minden, ami a kis fejemből kipattan, gondolatban olyan mesésen néz ki, hogy néha azt hiszem, ez csak maga a két lábon járó tökély lehet. Aztán amikor magamhoz térek, azt látom, hogy olykor sokkal szürkébb és halványabb árnyalatú minden, mint a képzeletemben.


Kislány koromban mindig azt képzeltem, hogy okos, talpraesett, önbizalommal teli nagylány, anyuka, feleség vagy barátnő leszek. Szép házzal, gyerekekkel, kutyával, közel a szüleimhez és a tesómhoz. Egyszer gimnáziumban angol órán azt a házi feladatot kaptuk, hogy írjunk fogalmazást arról, hogy milyen számunkra az ideális pasi/csaj. Nemrég a kezembe került ez a papír, és azt hiszem, hogy az "álomból valóság" dolog sokszor tényleg megtörténik. Olyan családban nőttem fel, ahol a szüleim szeretetben neveltek minket, mindig szem előtt tartva azt, hogy a mi boldogságunk, testi, lelki, szellemi fejlődésünk számukra a legfontosabb. 

Voltak veszekedések, viták, amiknek mi is a tanúi voltunk, és pont ezért megtanultuk felnőtt korunkra, hogy bizony ez mind-mind teljesen átlagos és természetes dolog, ami bárhol megesik. A konfliktusokat meg kell oldani, és mehet minden tovább a maga rendje és módja szerint. Bár soha nem voltunk eleresztve anyagilag, minden, ami igazán fontos és szükséges volt számunkra, megadatott. Illetve a szüleink megadták nekünk. Pont ezért az angol dolgozatomban is egy olyan pasiról írtam, aki ebbe a kis tökéletes világomba beleillett. A tanárom oda is írta a lap aljára, hogy akiről írtam, az a "két lábon járó tökély". 

A képzeletemben általában minden szép és nyugalmas, mégis izgalmas egyszerre. A gyerekkorom megalapozta azt, hogy merjek így gondolkodni és álmodozni. A valóság ezután egy kicsit szigorúbb volt hozzám. Volt az életemben néhány olyan év, amiről nem szívesen írok, és ami örök leckét adott nekem arról, hogy hogyan nem szabad vagy nem érdemes élni. Ennek köszönhetően most tudom, hogy mi az, amire képes vagyok, mik a lehetőségeim, kivel érdemes barátkoznom, hogyan szeressem a családomat és a páromat. Az a pár év VALÓSÁG elég volt nekem egy életre. Nem hiszem azt, hogy mostantól minden csak csillivilli rózsaszín és habosbabos lesz körülöttem, de tudom, hogy mi az, amin magam is alakíthatok.

A párommal, D.-vel gyakran beszélgetünk arról, hogy nekünk mi szerez igazán örömet. Akár az adott napon, akár hosszabb távon. Mostanában egyébként is foglalkoztat ez a kérdés, így a buszon, a villamoson és a metrón is sokat agyaltam rajta ma is. Egy remek kis albérletben lakunk a fővárosban, a budai oldalon. Szép a lakás, kényelmes, otthonosan berendeztük magunknak. Van két helyes kiskutyánk és egy teknősünk, akiket nagyon szeretünk. A párkapcsolatom tökéletesnek mondható, bármennyire is furcsán hangzik ez a mai világban. Vannak vitáink, mint mindenkinek, és szoktunk sírni, nevetni, hisztizni, ugrándozni, értetlenkedni és bolondozni is együtt. Mindketten dolgozunk, fontos számunkra a család és úgy általában a lényegesebb kérdésekben egyetértünk. Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Mi nagyon hasonlóak vagyunk, sok közös hobbink van, ugyanúgy szeretünk utazni, nézelődni, strandolni, kutyázni, és mosolyogni is. Ezen kívül sok olyan dolog is van, ami az én szenvedélyem és sok olyan, ami D. férfimániája. 

Talán a képzeletem nem is játszik velem mindig. D.-nek ugyan nem barna a szeme és a haja, mint ahogy anno a fogalmazásomban írtam, de szőke és zöld szemű, ami kb. minden más fogalmazásban szerepelhetett külső tulajdonságként. Minden másban azonban olyan a párom, amilyet elképzeltem magamnak. 

A képzelet sokszor a valóság kistestvérkéje, vagy éppen fordítva.  Hiszek abban, hogy a lehetőségek tárháza előttünk áll. Addig pedig várakozzunk türelmesen a valóság talaján és lubickoljunk a színes, szivárványos képzeletünkben. Megéri türelmesnek lenni.


A Tintafolt blogon ezen a linken találjátok a bejegyzést: https://tundyirasok.wordpress.com/kristof-eszter-kepzelet-es-valosag/


Megjegyzések