A pasi (és a fogyókúra)

Nehéz találni olyan embert, aki még ne gondolkodott volna azon, hogy valamikor fogyókúráznia kellene. Annyi fogyimódszer van, hogy ha minden héten újat próbálnánk ki, akkor is évekig tartana kivégezni mindet (és persze ennyi idő alatt sem tudnánk kiválasztani a számunkra ideális diétát). Most megmutatom, hogy a párom, D. hogyan áll a kérdéshez. 


D.-t már 14 éves kora óta ismerem. Akkor még focista volt, rengeteget mozgott, köszönhetően a gyakori edzéseknek. Kockás hasa volt, és nagyon jó volt az állóképessége. Hosszú évek után találkoztunk újra, és 24 évesen is vékony testalkatú volt. Az utóbbi időben azonban rengetegszer kérdezte, hogy hogyan adhatna le pár kilót, mert úgy érzi, hogy kicsit felszedett magára. 

Nos, ha D. valamibe belekezd, azt buldózer módjára csinálja, tehát a napjaink nagy részét a súlykérdés teszi ki.

Januárban vettünk is egy mérleget, ami azonban igen gagyi volt, kiderült, hogy attól függően, hogy kőre, parkettára, vagy szőnyegre tesszük, más-más számot mutat minden mérésnél. Elég érdekes volt, amikor D. a második, harmadik napon azt kérdezte, hogy vajon hogy az ördögbe' fogyhat/hízhat 4-5 kilót egy nap alatt...mondtam, hogy sehogy, ez teljesen kizárt...


Visszavittem az üzletbe a hibás árut, és kicseréltem egy drágább, megbízhatóbb darabra. Ezen D. belőtte a kezdősúlyát és indulhatott az invázió. Nem hittem volna, hogy ez ilyen központi kérdés lesz D. életében, de nagyon érdekes volt szemlélni a dühkitöréseit, a kisebb hisztijeit, és "Elegem van, én ezt abbahagyom még ma" kitöréseit. Próbálkozott az elején azzal, hogy kevesebbet eszik, este szinte koplal, de ezt néhány napnál tovább nem lehet bírni. Olyan éhesnek érezte magát, hogy muszáj volt valamit ennie. Megnézte a Norbi Update könyveimben a kódokat is. Hosszú órákat szánt a tanulmányozásukra, és elhatározta, hogy nagyjából igazodik majd hozzájuk. Tudom, hogy ezért a mondatomért minden Norbi fan megkövezne, de D. napirendjével majdhogynem lehetetlen igazodni a normális reggelihez, laktató, mondjuk 2-es kódú ebédhez, és 1-es kódú vacsorához. Ő van, hogy délután reggelizik és van hogy 11-kor ebédel. Összevissza mászkál a városban, elfelejt enni, amikor eszébe jut, akkor pedig már lőttek a kódoknak. A koplalásnak köszönhetően a szervezete elkezdett raktározni és hízott további másfél kilót. 

Nos, aki látott már nőt 50%-os Háda leárazáson vásárolni, az nagyjából meg tudja érteni azt a pattanásig feszült, vibráló hangulatot, ami azután állt be a légtérbe, mikor mérlegre állás után kiderültek azok a bizonyos számok. 

Addig a napig D. becsületesen tornázott, edzett otthon, nem kímélve erőt, időt, energiát. A telefonjára letöltött egy edzős alkalmazást is, ami nagymértékben ösztönözte és motiválta őt a mindennapi mozgásra. Az apró hízás után azonban be akarta fejezni a mozgást, mert szerinte az úgysem ér semmit. Mondtam neki hogy talán arra is figyelhetne hogy a hosszú hónapok eredményeként szélesebb lett a válla, így a ruhái is jobbam mutatnak rajta...hát..mit mondjak..nem nagyon hatottam meg ezzel a kijelentésemmel...

Nagy nehezen túllendültünk a mélyponton és újult erővel, taposógéppel és sok-sok salátával megjött D. erőtartaléka. Vagy büszkesége. Vagy makacssága.

D. minden nap rááll a mérlegre továbbra is. Esténként már nem eszik szénhidrátot, kenyér helyett a puffasztott rizst választja, de gyakran azt sem. A hízás természetesen megállt, és ez újabb löketet adott neki a folytatáshoz. Az étkezéseinkben most már minden alkalommal szerepelnek a rostok, és több fehérjét is eszik. Nagyon ügyesen betart mindent, követi a kódokat is, hiszen azok valamelyest utat mutatnak neki a hizlaló és kevésbé hizlaló ételek sűrűjében. Remekül működik a súlyzózás/felülés/fekvőtámasz, amikből sokkal többet meg tud csinálni, mint a legelején, és nagyon jó érzéssel tölti el, hogy érezhetően erősebbek a karjai, vállai. A lába megmaradt a régi focis időkből izmosnak, azzal az égvilágon semmit nem kell kezdenie. 

Néhány napja pedig a mérleg azt mutatta, hogy beindult a fogyás. D. arca olyan volt, amikor meglátta, mint egy halom kiscsoportos óvodásé, mikor megjelenik náluk a teremben a Mikulás. Látják a szemükkel, de nem hiszik el, hogy igaz. 

D. nem tartozik azok közé, akik csak tervezgetik a fogyókúra elkezdését. Belevágott és odafigyel rá. Az elmúlt hónapokban volt itt hiszti, elkeseredés, bánat, izgalom, ujjongás, értetlenkedés és örömünnep is. Nagyon érdekes látni, hogy egy pasi is tud kódok és receptek fölött ülni, vitaminokat vásárolni és külön öröm, hogy nem cukkol a Rubint Réka edzéskártyák miatt sem. 


Én nagyon szurkolok neki, hogy ahogyan ő fogalmaz, ne érezze magát "kötözött sonkának" vagy "dagibummbummnak". Látom milyen ügyes, és már nagyon várom, hogy milyen büszkén fog feszíteni azokban a pólókban, amik félre vannak téve, mert eddig kötözött sonkát csináltak belőle. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése