Az Auchan ostroma

Az a nap is úgy indult, mint bármelyik másik. Meleg tavaszi szellő lengedezett, amikor elindultam dolgozni. Bár benne volt a levegőben a hétvége üdítő közelsége, én mégsem ezt vártam azon a napon a legjobban. Bevetésre készültem. Küldetésre. 


Minden évben tavasszal és ősszel szorgalmasan bújom az Auchan szórólapokat, reklámújságokat azért, hátha előrukkolnak valami hatalmas cipőleárazással. Nem mintha imádnám a balerina- és kis fűzős sportcipőket, bár valójában így van. Ezek a nagyon olcsó topánkák nem bírják ugyan sokáig, csupán 3-4 hónapig tudom hordani őket, mégis ez a mániám. Sajnos szezon végére elvékonyodik vagy leválik a talpuk, hamar felmondják a szolgálatot. Azért választom őket mégis, mert így is, úgy is elvarázsol a színük, mintájuk, vidámságuk.



Mikor D. megígérte, hogy eljön velem az egyik Auchan áruházba balerinabeszerzésre, szerintem még nem tudta, hogy mire vállalkozik. Ahogy meglátta a rengeteg cipőt, önként vállalkozott arra, hogy amíg én válogatok, ő elintézi a bevásárlást. Ennek köszönhetően nyugalomba helyeztem magam és elkezdtem a szelektálást. Rövid időn belül 10 pár cipő került a kosaramba...ajjaj...hát igen, tudtam én, hogy ennek nem lesz jó vége. 


Miközben azt próbáltam kisakkozni, hogy melyik szépség jöjjön velem, gyorsan felhívtam Zs.-t és F.-et, akikről tudtam, hogy nagyon értékelnék ezt a gesztust. Zs. nagyon aranyos volt, miután beszéltünk, tisztára bezsongott, fel is kerekedett, magával vitte az anyukáját, és ők is körülnéztek egy közeli áruházban. Mivel Zs.-nek akkora a lába, mint egy középső csoportos óvodásnak, nem volt könnyű olyan lábbelit találnia, ami jó rá, ám miután elkapta a gépszíj, visszament a testvérével is, és az Auchan 5 pár cipővel lett ismét szegényebb. 


Hála az Auchan wifinek, F. barátnőmnek fotókat is tudtam küldeni a választékról. Mivel otthon van az ikrekkel, és igen nagy teljesítmény a hatalmas babakocsival utazgatni, ezért abban maradtunk, hogy ő navigál a küldött fotók alapján, és pedig elhozom neki amire vágyik. Néztünk fűzős, bebújós, leopárdmintás és tengerészes darabokat, majd aztán mikor végre sikerült kiválasztani a számára legjobbat, fellélegeztünk, hogy ez a vásárlás sem maradt el.

Mivel posztoltam a blog facebook oldalán egy képet a vásárlásról, így M. barátnőm is cipőbeszerzős hangulatba jött, és ő is hozzájutott néhány vidám darabhoz. Este aztán nagy vidáman küldött képet a zsákmányokról, amik ezentúl az ő kiscsoportos óvodás méretű lábain pompáznak majd. 


Azt hiszem éppen elég ideig válogattam ahhoz, hogy D. megelégelje a dolgot...1 órás válogatás után végül rám telefonált, hogy ugye azért látni már az alagút végét? Hát bizony tudom én azt, hogy nem vagyok egyszerű, és hozzám igenis nagy türelemre és humorra van szükség. Milyen szerencse, hogy neki mindkettőből több zsáknyit hordott össze Török Sándor Kököjszije és Bobojszája, mielőtt a világra jött. Így vásároltunk tehát együtt közösen négyen, a három lány, akik nem ismerik igazán egymást, és én. F. Dunakesziről, Zs. Újbudáról, M. Ágasegyházáról, én pedig Óbudáról. Mire nem jó a telefon és a wifi? 


2 megjegyzés:

  1. Nem volt még ilyen cipőm, de kedvet kaptam hozzá! :) A világoskék most nekem is nagyon megy.

    VálaszTörlés
  2. Hát, Betti, szerintem is mindenképpen be kell szerezned egyet!! Olyan vidám érzés :) Viszont az Auchanban csak menta volt és sötétkék.

    VálaszTörlés