Bevégeztetett - 30 lettem

Az elmúlt 3-4 hónapot végighisztiztem. Nincs mit szépíteni a dolgon, nem tudom kimenteni magam mindenféle vicces kifogással vagy mesével, el kell ismernem, hogy egy hisztikirálynő veszett el bennem. Sokan, sokszor mondták nekem, hogy az a nap is olyan lesz, mint a többi másik, amikor betöltöm a 30-at. Innen üzenem nekik, hogy nem lett az!


Az én csodálatos nagynéném tavaly nyáron, nyaralás közben azzal a javaslattal állt elő, hogy a következő (igen kerek) szülinapomat ünnepeljük együtt, szintén nyaralás közben, ugyanott. Már akkor is tetszett az ötlet, hogy ne otthon ülve sírjam tele a párnámat az öregedés jeleit keresve magamon, így nagyon vártam a közös családi nyaralást (nem a szülinapot!!!!) Minden nap addig napoztam, amíg el nem ment az árnyék este a medence széléről is, dinnyéztem, pihentem. Este szúnyogokat gyilkoltam, aztán elvesztettem újra és újra a harcot és végül ők gyilkoltak engem. Minket. A citromos sör hűsítően hatott rám a nagy melegben, miközben rejtvényt fejtettem, a jakuzziban lazítottam anyuékkal, vagy csak lebegtem a hideg vizes medencében (amíg a tesóm akkora bombákat nem ugrott, hogy az orromból és a számból is folyt a víz). A szülinapom egyre csak közeledett, míg én csak arra gondoltam, hogy mennyivel egyszerűbb így megküzdeni a napokkal, távol a hangos, büdös Budapesttől, a betonból áradó melegtől és a munkától. 


A születésnapom előtti este, vacsora közben egyszer csak azt éreztem, hogy valami nagyon erősen megszúrja a combomat. Mikor megnéztem hogy mi lehet az, láttam, hogy valószínűleg darázscsípés, ami aztán rövidke idő alatt hatalmasra dagadt. Allergiás vagyok a darázscsípésre, úgyhogy tudtam, hogy nem fog jól elsülni ez az egész. Engem minden évben megkörnyékeznek a darazsak, és mindig az a vége, hogy ügyeletet keresünk a közelben. Ez már az ötödik ilyen alkalom...
Apukám felajánlotta, hogy elvisz az ügyeletre, ahol kaptam egy igen kellemes injekciót izomba. Mindegy (gondoltam magamban), legalább túl vagyok rajta. Persze az orvos egy fiatal férfi volt, aminek marhára nem örültem, hiszen a felső combom belsején volt a csípés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy inkább tiporjon el egy bölénycsorda, minthogy a bugyimat mutogassam (akár orvosnak, akár másnak).

Amikor eljött a nagy nap reggele, anyukám kiviharzott a szobájukból, és máris hozott egy üveg Süsü pezsgőt két viharvert pohárral. Leültünk az ágyamra és kettecskén ünnepeltünk, mint akkor, amikor még senki nem tudott arról, hogy megszülettem. Az éjszaka közepén úgy döntöttem, hogy szeretnék a világra jönni. Másnap reggel beindították volna a szülést, de úgy látszik, már akkor is kiállhatatlan akaratos kis szuka voltam, és azt mondtam "Majd én megmutatom nektek, hogy akkor születek meg, amikor én akarok". Akkor még nem volt mobiltelefon, de vezetékes telefon is csak a nagyágyúknak. Reggelig, amíg apu be nem telefonált a kórházba, hogy hogyan telt anyunak az éjszaka, anyukám privát kis titka voltam. Így a nyaralásunkon a születésnapom reggele, anyu és az én pillanatom volt. 30 év különbséggel. 

Nem volt bennem rossz érzés amiatt, hogy eljött a nap, így utólag visszagondolva maga a várakozás sokkal nehezebb volt. Az öcsémtől kaptam egy szülinapos szalagot, ami végig rajtam volt, és délután a családommal együtt ünnepeltünk, tortáztunk. Szuper személyre szóló ajándékokat kaptam, amiket most is imádok nézegetni, hát még használni!!!!


Estére a darázscsípés még nagyobbra duzzadt és dupla akkora lett a bőröm felszínén, mint előző este. Akkor D.-vel ültem be a kocsiba, és ismét ellátogattunk az ügyeletre. Akkora adag szteroidot kaptam (szintén injekcióban), hogy be sem tudtam ülni a kocsiba. Isten a megmondhatója, mekkora hisztiláda vagyok, ám ez tényleg nagyon fájt. Még két napig úgy vakartam a bőröm, mintha nemibeteg lennék (mert ugye megtévesztően hasonló helyen volt a csípés), és így mászkáltam végig egy napot Zamárdiban a Soundon is. Alig lehettem ciki...A szuri helyén pedig egy medence méretű, hatalmas lila folt éktelenkedett. 

A születésnapom után néhány nappal megkeresett Réka, a Pictures of Our Life bloggere, és elújságolta, hogy csomagom fog érkezni. Napokig nézegettem a postaládát, míg egy reggel végre megszereztem a csomagomat. Nem csak Réka küldte nekem, hanem BettiHanna és Ági is, akik egytől egyik olyan bloggerek, akik nem csak tehetségesek, de igazi tündérbogyók is. A születésnapom napján adta fel Réka a dobozt, aki nagyon édesen szervezte meg ezt az egészet, hiszen azért találta ki, mert olvasta a blogomon, hogy nem várom a születésnapomat. Megkereste a lányokat és így történt, hogy egy hatalmas dobozt kaptam tőlük telis-tele figyelmességekkel. Tollakkal, sminkcuccokkal, hajbavalókkal, cukiságokkal és képeslapokkal. Nagyon megszépítették a napomat!!!!! 

Azt hiszem, a születésnapom margójára még annyit mindenképpen írnom kell, hogy ennyi szeretetet, kedvességet és boldogságot soha nem kaptam, mint most, a 30. születésnapom körül. Jó érzés így élni, jó érzés, hogy ilyen jó emberek vesznek körül! 

Köszönöm mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése