Felmondtam végre a munkahelyemen és boldog vagyok (A hét vezérnek hála)

A honfoglaló vezérek heten voltak, az elmúlt másfél hónapom csatáiban pedig szintén hét vezér volt jelen, akik minden pillanatban támogattak, felvidítottak és mellettem voltak. Ha valaki azt mondja nekem a legelején, hogy ez ennyire nehéz lesz, nem hittem volna neki. Mégis így lett.


Nyár elejére már teljesen biztos voltam abban, hogy felmondok a munkahelyemen, és (végleg) lezárom a végzettségem szerint választott pályafutásomat. Nem álmodtam magamnak fényes karriert, nem akartam milliókat keresni, és arra sem vágytam, hogy mindenható legyek. Megelégedtem volna egy olyan munkahellyel, ahol normálisan keresek (értsd: nem az éhenhaláshoz elegendő a fizum), megbecsülnek és talán néhány jó szót is kapok....azonban ezt nem kaptam meg az elmúlt 32 hónapban. Sőt! Így nem volt kérdés számomra az, hogy váltanom kell. Július közepén vettem egy nagy levegőt, és megírtam a felmondásomat, amit alá is írt a munkáltató azon nyomban. Nem próbáltak meggyőzni arról, hogy nem jártam feleslegesen 5 évig egyetemre, nem mondta a főigazgató, hogy ugyan már, gondoljam meg, ne adjam fel csak úgy a munkámat. Mondjuk nem áltatom magam, nem is vártam mást. 

Az 5 éves egyetemi képzést 5-ös dimploma átlaggal zártam, gimiben már megszereztem a diplomához szükséges nyelvvizsgát, majd ezt követően a szakmámban helyezkedtem el. Szociális munkás lettem. 32 hónapot töltöttem a mostani munkahelyemen, ahol augusztus 31-én megszűnt a munkaviszonyom (az én kérésemre). Olyan mélyen a béka hátsója alatt talán semelyik másik kerületben nincsenek a családgondozók, mint ahol dolgoztam (a szociális szférában dolgoztam már más területen is, ahol klasszisokkal jobb volt a helyzet). 

Mindenféle előzetes tájékoztatást mellőzve, egyik pillanatról a másikra megvonták tőlünk a Erzsébet utalványt, illetve a Prémium egészségpénztári hozzájárulást. Veszélyességi pótlék, kerületi pótlék, ruhapénz pedig amúgy sem volt. Az önkormányzat magasról tesz/tett ránk, mi csak a megtűrt kisebbség voltunk és vagyunk. Szerettem a munkahelyemen a kollégáimat, többen közülük a barátaim lettek, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Nem a munkahelynek. Na, annak aztán nem. A stressz mindennapos, szupervízió nincs, de annyi sem érkezik legalább a Szociális munka világnapján, hogy "kösz a semmit, cseszdmeg!".

Így történt, hogy a jókedvem, lelkesedésem és minden egyéb zuhanórepülésbe kezdett az örökös sárba tiprás miatt. Egy pocsolya nagyobb figyelmet kap, mint mi. Felmondtam, és boldog vagyok. Kutya nehéz volt megválnom azoktól az emberektől (persze csak a munkahelyen), akik minden nap erőt és vidámságot adtak nekem, mégis erre kényszerültem. Hogy van-e másik munkahelyem? Nincs. De lesz. Biztos vagyok benne. Nem vágyom többre, mint hogy ne érezzem magam haszontalanabbnak egy darab kiflinél is. Még mindig nem vágyom milliókra, sem pedig fényűzésre. 30 évesen eljutottam arra (az igen alacsony) szintre, hogy nyugalmat szeretnék. Ha nem is magam körül, de a lelkemben mindenképpen.

Van hét ember, akik a munkahelyemen eltöltött utolsó 1,5 hónapomat (is) megszépítették, megkönnyítették a búcsúzást és minden napomba vidámságot csempésztek. A világ viccesebb és több, velük és általuk. Szeretném nekik megköszönni azt a sok jót, amit adtak, és azt kívánom, hogy ők is érezzék azt a légkört maguk körül, amit körém varázsoltak. Ők azok (véletlen sorrendben):

R.
Tűzön-vízen át kitart a tervei és elhatározásai mellett, küzd, harcol és győz. Nem adja könnyen magát, nagyon kedves és előzékeny mindenkivel, de a szívéhez közel csak azt engedi, akit ő maga is ténylegesen megszeret. Hisz a csodákban, az önzetlenségben és bennem is. Akkor is, ha én nem hiszek magamban. Akkor is, ha semmi nem akar összejönni. Vidámságot hint maga köré, örök optimista és energiabomba. Imádnivaló színpaletta.


T. 
A királylány. Már az első munkanapom előtt megismerkedtünk az orvosi rendelőben az alkalmassági vizsgálatnál. Rögtön nekem szegezte a kérdést, hogy "Te vagy az Eszter? Olyan eszteres fejed van". Akkora szája van, hogy hamar egy hullámhosszra kerültünk. Tűzrőlpattant, kitartó és nagyon erős az igazságérzete. Teli szájjal nevet, benne van minden huncutságban és mókában. A dzsungelen is keresztüljutna egy kenőkéssel és a varázspálcájával. Hatalmas szíve van.


K.
Zárkózott és csendes, de ha hagyja magát megismerni, előbújik a vicces, vidám és beszédes énje. Önzetlen, nagyon figyelmes és empatikus. Szorgalmas, okos és kitartó. Akik nem veszik a bátorságot, hogy megközelítsék őt, abban a hiszemben könyvelik őt el, hogy egy kaktusz. K. valójában egy csodaszép virág, aki nem kérkedik a szépségével, és csak azoknak nyílik meg, akik meglátják ezt benne. Tele van reményekkel és vágyakkal, amiket akkor is meg fog valósítani, ha nem hiszi, hogy van hozzá elegendő ereje. 


A.
Igazi angyal. Alig pár hónapot dolgoztunk együtt, mégis az első munkanapján belopta magát a szívembe. Neki valóban ott lebeg a glória a feje fölött, mert annyira bájos, kedves és figyelmes. Emellett van benne egy hatalmas adag vagányság is, ami ha előbújik, nagyon szórakoztató és felejthetetlen perceket eredményez. Olyan beszólásai vannak, hogy tátva marad a szám, és akkora lelke van, hogy a világ összes éhezőjét megetetné a kertjében. Egy tündér.


D. 
Igazi örökmozgó. Sosem fárad el, mindig nyüzsög, pörög és pattog. Amikor a munkahelyünkön odajött a szobánk ajtajához és lenyomott egy sor táncmozdulatot, hogy jó kedvet varázsoljon, órákig nevettem a bolondságán. Tudja, hogyan kell valakinek mosolyt csalni az arcára, de támogat is, ha el vagyok kenődve, és minden erejével bátorít. Korához képest nagyon komoly, érett, és ezzel mindenkit ösztönöz maga körül. Hosszú, vékony, véget nem érő combjainál már csak a szíve nagyobb!


Zs.
A komoly Barbie. Külsőre olyan, mint egy 16 éves, trendi kamaszlány, a hosszú szőke hajával, feltűnő öltözködésével, és megjelenésével. Belsőre azonban határozott, felelősségteljes és nagyon értelmes. Nem ijed meg a saját árnyékától, akkor érzi a legjobban magát, ha nem kell álarc mögé bújnia, hanem szabadon szárnyalhat. Nagyon jó a humorérzéke, és amíg egy szobában dolgoztunk, olyan érzésem volt, mintha még mindig egyetemista lennék, egy dilis szobatárssal. 


B. 
Ő mindig látta rajtam, amikor nem voltam formában, és azonnal szólt is, ha azt tapasztalta, hogy a kis repkedő lepke személyiségem átváltott Voldemort Nagyúrba. Vagy Gollamba. B. mindig benne van a viccben, és megtette értem, hogy komplett inhaláló készüléket varázsolt az íróasztalomra, amikor már látni sem láttam a megfázástól. Viccesek a túlélőfelszerelései és hajlandó volt a gumipatkányt is megkóstolni a kedvemért. Remek fotós és vattacukorgyártó.

Nehéz otthagyni egy olyan munkahelyet, ahol a második családom dolgozik. 

Imádtam a kedd esti ügyeleteket, a karácsonyfa díszítést, a közös színezéseket, a szappanbuborék fújást, a körömlakkok erdejét, a kávézásokat reggelente, a táboroztatást, a vattacukor készítést, a wifi vadászást, a rajzfilmzenék éneklését, az esküvőszervezéseket, lánybúcsúra készülődést, turizásokat, albérletkeresést, masszírozást, chips és gumicukor evést, közös fotók készítését, ebay vásárlásokat, rágós tetkókat, közös kertipartikat, energiaitalozást, közös menstruálást és minden mást. Remek érzés volt azok között dolgozni, akik annyira ismertek és elfogadtak a jó és rossz napjaimon, mint a családom. Boldog vagyok, hogy ennyi élményhez juttattak, megvigasztaltak, amikor az utolsó napokon hisztiztem vagy pityeregtem, és a képembe nyomták a talpukat, hogy felvidítsanak. 

Öröm volt velük mókázni.

Címkék: