Aki a Balatonra látogat, szinte teljesen biztos,
hogy találkozik legalább egyetlen (ha nem több) szerencsés kacsával. Ezek az
állatok megszállják esténként a tó partját, és élelmet "koldulnak"
azoktól a nyaralóktól, akik naplementére, romantikára vágynak egy szép nyári
nap végén. Vajon hányan gondolkodunk el azon, hogy milyen jó lehet balatoni
kacsának lenni? Én biztosan.
Átlagos kacsa lennék, se nem túl színes, se nem túl
jellegtelen színű. Egész télen arról álmodoznék, hogy a nyáron melyik település
partján fogok lehorgonyozni. Idén biztosan Balatonfüreddel, esetleg Földvárral
jártam volna a legjobban, hiszen nem volt kibírhatatlanul meleg nyarunk, de a
turisták a szeles, olykor hűvös napokon is ellátogattak a nagyobb városok
vízpartjára, és gyakran befizettek egy-egy hajókirándulásra is. Az pedig igen
sok kacsatápot ígér egy éhes kacsának. Minden kacsa tudja, hogy a legjobb, ha
bandákhoz verődik, hiszen nagyon édes és kedves látványt nyújt több tucat kacsa
egy rakáson. Az emberek ilyenkor fejvesztve rohannak kacsatápot venni.
Minden héten kiválasztanék egy települést, aminek
végigúsznám többször is a partját, megnézném a vízből is látható
látványosságokat, úgy, mint Siófokon az óriáskereket, Lellén a vízparton ülő
horgászokat, Szigligeten a várat, Révfülöpön a mólót, Füreden a révész és a
halász szobrát, és a Tagore sétányt. Biztosan lennének kedvenc etetőhelyeim is,
mert tudnám, hogy Siófokon fantasztikus a gyros, Szárszón a hamburger,
Alsóörsön a tóparti pékségben a pogácsa, és még a Fűzfői túlontúl olajos
sültkrumplit is szeretném, bár kétségkívül a palacsinta lenne a kedvencem.
Megfigyelném a legújabb matractrendeket, és arról
álmodoznék, hogy a sok felfújható krokodil, delfin, és cápa mind-mind az enyém
lenne. Csónakáznék a matracok tetején, egyensúlyoznék a karúszókon és
bukfenceznék az úszógumik körül.
Beúsznék a legtöbb fesztivál területére,
meghallgatnám Majkáékat és a Superstereot a Soundon, Rúzsa Magdit és a Balatoni
Retro Láz fellépőit a Plázson, vagy a Halott Pénz és a Wellhello koncertjét a
Strandon. Ingyen, belépő nélkül, mert egy kacsának nagyszerű az élete.
Reggelenként felülnék egy vízibiciklire vagy
kenura, és onnan nézném a napfelkeltét, szárítgatnám a tollaimat a napfényben,
és addig maradnék esténként a tóparton, amíg már csak hunyorogva tudnám kivenni
a vitorlások árbocát a sötétben. Élvezném a nád zizegésének hangját, a Balaton
illatát, az égbolt varázslatos színeit, a pancsoló gyerekek nevetését, az
idősek arcán megjelenő mosolyt, amikor ezredszerre köszöntik boldogan a tavat,
a szerelmespárok boldogságát, a lánykérések megható pillanatait, a Zánkán
táborozó gyerekek örömét, és az éjszakai fürdőzők vidám sikolyait. Milyen
boldog kacsaéletem lenne!
Ti merre úszkálnátok, ha balatoni kacsák lennétek?
Címkék: Balaton