Kamaszkori kabátkérdések - reszkess ősz!

Máris olvashatjátok anyukám újabb írását, ami visszatekint kamaszkorom egyik őszére. Így visszagondolva szívesen adnék magamnak egy sallert, mert elég kis szemétláda lehettem...vagy csak nagyon kamasz. Fogadjátok szeretettel a bejegyzést.

A cikk Kristófné Ági írása
Ősz 2004

Javában tombol a vénasszonyok nyara! Lehetett volna indián nyarat, idős hölgyek nyarát is mondani, ám ebből az olvasó azonnal arra következtet, hogy rejtegetni akarod agg korodat, vénülő mivoltodat, s azonnal felfedezi ősz hajszálaidat, zsebedben lapuló szemüvegedet.

Kis ideig gyönyörködhetünk a lehulló színes falevelek szépségében, elmerenghetünk azon, hogyan diadalmaskodik a zöld klorofillen a vörös antocián. Szomszédaink a gyönyörködés helyett teljesen költőietlenül gereblyét, lombseprűt ragadtak, s hozzákezdtek a csodás színekben pompázó avar sepréséhez és égetéséhez. Nyugodtan felháborodhatunk ezen, s megjegyezhetjük:” Ezeknek nincs semmi szépérzékük, ez már akkor is kiderült, amikor lomtalanításnál kidobálták a régiségeiket…a horpadt ceglédi kannát, rozsdás petróleumlámpát, kerék nélküli talicskát!” Még az a szerencse, hogy életünk párja ilyenkor „résen van”, és nemes egyszerűséggel begyűjti, bekukázza, s a lakásban központi helyen kiállítja e méltatlanul elhanyagolt kincseket. Ne tápláljunk reményeket, ez nem időszakos kiállítás!

Fotó: Simon Bálint (Sbolter Photography)
Térjünk vissza azonban a pompás levélszőnyeghez. Amikor térdig járunk-gázolunk a hűtlen lombkoronában, egyik-másik családtagban felmerül az a kósza gondolat, hogy a szomszédok nem is olyan vandálok. Tán rá kellene szánni a hétvégét, hogy a szuterénben megkeressük a gereblyét, a lombseprűt, esetleg mindkettőt (ha rá is bukkanunk, valószínűleg nincs nyele, vagy a gereblyére tűzött cédula arra figyelmeztet: tavaly úgy vágott fejbe, hogy mentőt kellett hívni, idén ne próbálkozzunk tehát!)

Ha elég vakmerőek vagyunk, azért lássunk csak hozzá a munkához, ha idős szüleink már végeztek a saját kertjükben, haladéktalanul kezdjük meg a sepregetést a megszégyenülés elkerülése végett. Váratlan látogatóinkat megpróbálhatjuk meggyőzni különböző kegyes füllentésekkel: „Nem is hallottad, hogy ez a legújabb trend? vagy: Sok helyen teherautóval hozatnak a kertjükbe falevelet, mert akkor az igaz, ha térdig ér!” (Anyánk, apánk ezt nem veszi be, az biztos!”
Ősz élmény ide-esztétikum oda, eljön a pillanat, amikor valakinek el kell kezdenie a rohadófélben lévő avar eltakarítását. Na de kinek is? Először is: nincs négy szerszám (hála Istennek!) csupán kettő. Érdemes sorsot húzni, vagy a tavasszal alkalmazott zsarolásos módszerekhez folyamodni (lsd. Tavasz) Fennáll annak a lehetősége is, hogy mindenki talál munkát: akinek nem jut szerszám, nekifoghat puszta kézzel a veteményeskert felszámolásának, kitépheti a kiszolgált paradicsomszárakat, cibálhatja a paprikabokrokat mint a mesebeli apóka a répát, próbálkozhat a kókadt zellerlevelek alatt gumóra bukkanni (erre 17 éve nem volt ugyan példa!)

Ez az össznépi családi munka persze gyakran jár együtt torzsalkodással, veszekedéssel, sérülésekkel, balesettel. Célszerű kikészíteni a telefon mellé az orvosi ügyelet számát, a TAJ számot, ám kritikus helyzetben érdemes rögtön a 104-et hívni! Egyszerű veszekedésnél nem szükséges persze azonnal a rohammentők jelenléte, hiszen az ilyen családi perpatvar igen szórakoztató is lehet. Közeli szomszédaink vegyenek belépőjegyet e műsorszámokra. A befolyt összegből megjavíttathatjuk haldokló szerszámainkat, esetleg felásathatjuk a kertet apánk helyett, vagy vakondirtószereket is vásárolhatunk.
Fotó: Simon Bálint (Sbolter Photography)
Az őszi munkáknak egyszer vége szakad a legbalhésabb családokban is. Ám ilyenkorra rendszerint már az öreg Mikulás is közeleg, s kedvenc pocsolyáink tetejét finom jéghártya fedi… S ekkor a családban felmerül az újabb probléma! 

Nevezetesen a télikabátok problematikája. 

A családtagok úgy emlékeznek, hogy van ugyan télikabátjuk, de már nem használható. Hogy miért? Nos, ennek megfejtéséhez meg kellene találni e bundás ruhadarabokat. Néhány napig ez elodázható, de nem érdemes halogatni, mert eddig minden évben megfázás lett a vége, és az összes félretett dugipénz gyógyszerre ment el. A gardróbszobában és a szekrényekben elszánt kutatóexpedíciók kezdődnek. Jó esetben ezt a családtagok külön-külön szervezik. Egész estét betöltő műsorként rendezhetjük meg a kabátok átvizsgálását. Némelyik már tavaly is viseltes volt, felfeslett, a zipzárból hiányzik 10-15 fog, és a moly is szorgalmasan rágta az elejét, valamint a hátulját egyaránt. A családnak el kell döntenie, ki szorul rá legjobban a cserére. Fiúgyermekünk kijelenti, hogy neki így is jó, mert a zipzárt eddig sem húzta fel soha (legalább kiderül a gyakori tüdőgyulladás oka). A családfő azt mondja, az ő kabátja így, ahogy van, régiségnek számít, márpedig azt felújítani vétek lenne. Az én dzsekimet elég megvarrni (apukámnak alig egyheti munkát ad), mert az óvodások úgyis mindig beletörlik sáros kezüket, náthás orrukat. 

Leánygyermekünk, mire ezt végighallgatja, már tudja: nyert! Mártírarccal ecseteli, hogy az ő télikabátja igaz, csak kétéves, de már akkor kiment a divatból, amikor új volt, azóta is csak megy-megy, ráadásul nem illik az új lila nadrágjához és a most menő körömlakkszínekhez (ez rögtön célzás volt arra, milyen idejétmúlt a jelenlegi kb. 35 db-os körömlakk készlete). Sóhajtva veszi el és tudomásul a divatos, új kabátra szánt szerény összeget. Nem, nem óhajtja, hogy vele tartsak vásárolni, így gondolom sikerül kiválasztania egy kellemes rózsaszínt, ami kizárólag az idei trend árnyalata. Jövőre valószínűleg az ismerős mártírábrázattal nyöszörgi majd el, milyen ciki lenne ebben a kismalacrózsaszínben nyitni a szezont! A Télikabátok c. projekt ezzel lezárult (legalábbis a régi kabátot viselők számára).
Google
Családunk őszi műsorszámai persze végeláthatatlanok, lefolyásuk sok mindentől függ: pl. hangulat, vérmérséklet, aktuális fizikai állapot, nézőközönség, stb. Rendkívül lényeges azoban, hogy sosem langyos, unalmas, kiszámítható az életünk (pedig talán néha megnyugtató lenne)!!!!!
Ági

Címkék: