A pasi (és a fehér kutya)

Sokszor mesélek arról, hogy D. és én nagyon szeretjük a kutyákat, van is kettő sajátunk. Amikor D. és Hami (a kutyám) először találkoztak, Hami órákon keresztül csak óbégatott. Kivittem ötvenhatszor sétálni, kapott jutifalatot (vagy ezret), de ő csak ugatott és ugatott. A kapcsolat a kutyám és a párom között (finoman szólva) nem volt szerelem első látásra. No, de még másodikra sem.


Kettejük kapcsolatára D. csak annyit szokott mondani, hogy "olaszos".  Ez a szó maximálisan fedi a valóságot, hiszen gyakran hevesen veszekednek egymással, máskor viszont nagy a szeretet és az egyetértés. Igen nagy harcaik voltak egymással, mire idáig eljutottak. Úgy mondanám, hogy Hamit nagyon lehet szeretni, de egy kicsit macerás kutyus. Egyszer már írtam róla EBBEN a bejegyzésben, ahol így mutattam be:

"Gondolhattam volna, hogy nem véletlen az, hogy ő maradt a testvérkék közül utoljára. Nagy harcaim vannak és voltak vele. Gonosz. Nagyon önfejű, makacs, hisztis. Állandóan őriz valamit, nagyon válogatós. Nem fogad szót, belemegy a legnagyobb bozótba, lop, harap, lepisili a lábát. Nem hagyja magát fésülni, fürdetni sem nagyon. A fejemen alszik, morog ha megmozdulok éjszaka, befekszik a sárba, nyalogatja az esővizet (vagy más kutya vizeletét). Minden neszre ugat, és fél a legyektől. Gyáva egy fajta. Megeszi a teknősöknek vásárolt bolharákot, letüsszent, állandóan a nyomomban van, kiharcol magának mindent. Nincs időkérés, nincs kegyelem. Imádom."

D. is szereti, csak a maga módján. A napjaink azzal telnek, hogy egymást hergelik, borsot törnek egymás orra alá. Annyira vicces, ahogyan újabb és újabb szivatásokat találnak ki, hogy én csak csendes megfigyelőként magamban mosolygok amikor ők harcolnak. Hami általában azzal kezdi, hogy csak ül és néz. Meg sem nyikkan, csak hosszú percekig pislogás nélkül bámul. Ez elviselhető egy ideig, aztán elkezd egyre zavaróbbá válni. D. hiába szól hozzá kedvesen, hiába ígér neki fűt-fát, jutalomcsontot, pogácsát, Hami továbbra is kitartóan és mozdulatlanul bámul. Ezután D. rászól, hogy hagyja abba, mert nagyon idegesítő (de a kutyát ez persze egy szemernyit sem zavarja, tovább élvezi a csendes terrort). Ezután D. már nem bírja tovább, és elzavarja a kutyát - illetve elzavarná, ha Hamit egy kicsit is érdekelné, hogy mit mondanak neki. De nem érdekli. A bámulás mellett elkezd morogni. Ennek köszönhetően kialakul egy "kellemes" alapzaj, ami végigkíséri az esténket. D. mérges a kutyára, nem halljuk sem a zenét, se a tévét, se egymás hangját, miközben Hami boldogan konstatálja, hogy IGEN, ez a nap is az ő irányatása alatt telt el, mi pedig - kis csicskák - örömmel simogatjuk bármeddig őkelme pocakját, ha megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy befogja a kis száját. 

Teljesen a kezében vagyunk.
Néha persze D.-ben is benne van a vágy, hogy bebizonyítsa, ő az úr a háznál, ilyenkor napközben bosszút forral, este pedig arra érek haza, hogy Hamit szivatja. Oltári vicces!! Egyik nap például hazavitt egy csomagot a kedvenc jutalomfalatkájából, kinyitotta résnyire a zacskót és letette a szoba közepére. Hami előtte hasalt, teljes szívéből áhította a kis csontocskákat és D. boldogan nézte egész este, hogy a kutya küzd, harcol, könyörög - de nem szánta meg. 

Ezer és ezer alkalommal bizonyították már egymásnak, hogy méltó ellenfelek, és hogy erőt, bátorságot és időt nem kímélve hülyébbnél hülyébb akadályok elé állítják egymást, ha úgy tartja kedvük. D. mindenféle bolond becenevet aggat Hamira, megtanítja neki, aztán mire észbe kapok, a kutya hallgat arra is, hogy Conchita (D. pedig szénné égeti az utcán azzal, hogy tesztelgeti az új neveket). Volt olyan alkalom, amikor kikötötte a kutyát a Tesco elé egy korláthoz, aztán fotókat készített róla nekem és azon nevetett, hogy milyen szerencsétlen lenne a kiskutya, ha "igazi okos kutyaként" meg kellene minket várnia a bolt előtt.....ja, és mindenféle idióta cselhez folyamodik a lakásban, hogy Hamit becsapja (Hami tulajdonainak eldugása, tálkák kutyaugrálási magasságnál magasabbra pakolása, a kutya kislánynak öltöztetése, stb.)!!! A kutyus ilyenkor három dolgot eszközöl:
  1. Úgy tesz, mintha nem érdekelné a dolog, de titokban bosszút esküszik
  2. Elkezd támadni, és hisztizni (minél hangosabban és erőszakosabban)
  3. Újrakezdi a csendbenülökbámulokésazagyadramegyek mutatványt

Tény, hogy mindannyian jót nevetünk a csatározásaikon, azt azonban be kell vallanom, hogy a sok küzdelem ellenére mostmár hatalmas köztük a szerelem. Ha Hami nem tud viselkedni, D. "lezúzza a fejét", ami azt jelenti, hogy addig birkóznak, amíg a kutya annyira nem liheg, hogy kiissza a kis teknősös tálkájából a vizet és lefekszik egy pihepuha párnára szusszanni egyet. Szeretnek együtt sétálni, aludni és tévézgetni is, morgás, hörgés és mindenféle csel nélkül. Az ő olaszos kapcsolatuk látványa mindig megmelengeti a szívem, és arra emlékeztet, hogy ezek a kis szörmókok azért vannak a világon, hogy beegyék magukat az életünkbe és vidámsággal töltsék azt meg. A fehér kutya ezt sokszor túlzásba viszi, de az ilyen kis kubai csődörök (bichon havanese) heves természetűek, no! Nézzük el nekik!


Címkék: