Olvasd magad vidámra! (Rosie könyvek minden mennyiségben)

Nagyon szeretek könyvet vásárolni, mert az olvasás az egyik legkedvesebb hobbim. Elvarázsolnak a könyvesboltok, amikben olykor hosszú órákon át bolyongok. Az is nagyon különleges számomra, ha valaki könyvet ajándékoz nekem, főleg ha az olyan ember, aki jól ismer, és pontosan tudja, hogy mi fog igazán tetszeni. Így jutottam hozzá Graeme Simsion Rosie projekt című könyvéhez is. Aztán megvettem a folytatást, a Rosie Update-et is, mert Rosie függő lettem. 



A könyv nagyon különleges számomra, mert nem hasonlít semmihez, amit eddig olvastam. Valahogyan más. Varázsa van. Apukám hugától kaptam karácsonyra ajándékba, és szinte azonnal elkezdtem olvasni. Tőle egyébként mindig olyan könyvet kapok, ami telitalálat, akárcsak ez. Fogadjátok szeretettel az ajánlómat.

A könyv főszereplője - bár a cím azt sugallja- nem Rosie, hanem Don Tillman genetikusprofesszor, aki nagyon sikeres a szakmájában, és úgy véli, hogy a magánélete is teljesen rendben van. Csak barátnője nincs. Meg egy csomó minden más, amiről mi, egyszerű halandók nem is gondolnánk, hogy lehet nélküle élni. A történet annyira humoros és egyedi, hogy aki nem rajong az olvasásért, biztosan annak a figyelmét is leköti. 

Hogy mitől különleges szerintem? 

Don Tillman Asperger-szindrómás. Társas kapcsolatok terén igencsak van mit behoznia, viszont az átlagnál jóval magasabb az értelmi intelligenciája. Az életét átszövi a következetesen összeállított Szabványos Étkezi Rendszer, az aktív testedzés, a munka és az új ismeretek elsajátítása. Sokáig nem igazán érezte úgy, hogy szüksége lenne párkapcsolatra, vagy egyáltalán bármire, ami egy kicsit kizökkenti a katonás menetrendjéből. Aztán jön a feleségkereső projekt és Don élete örökre megváltozik. Rosie nem olyasvalaki, akit logikai úton meg lehet érteni, nem lehet könnyen definiálni, és semmilyen téren nem felel meg Don 16 oldalas feleségfelmérő tesztjének. Pedig Don semmit sem szeret jobban a programok, teendők ütemezésénél. 

A legjobban azt szeretem a történetben, ahogyan az író leírja, hogyan gondolkodik/beszél Don Tillman. Ilyen például, hogy "A narancslé nem péntekre volt beütemezve" vagy "Dave és Sonia öt éve próbálkozik a reprodukcióval". Ebben a történetben egy aspergeres fickó életének alakulását ismerhetjük meg, amit olykor a legkevésbé sem hétköznapi dolgok tarkítanak (mint pl. Borjú Dave születése). Imádnivalóan eredeti a sztori, bármikor szívesen újraolvasom, és ugyanúgy nevetek a poénokon, mintha először olvasnám őket. Jó szívvel ajánlom mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése