Adj boldogságot INGYEN!

Sok szülő úgy gondolja, hogy ha nincs is elegendő pénze arra, hogy fényűzővé varázsolja a karácsonyt, legalább a gyerek ajándékára bőven kell költenie, hogy ne legyen szegény a Jézuska. Mert a Jézuska bizony látja, hogy mire vágyik egy gyerek, és nem teheti meg egy szülő, hogy csak az ő gyereke ne kapja meg a legdivatosabb, legnépszerűbb ajándékokat. De miért van ez így? Miért nem arra koncentrálnak, hogy emlékezetessé tegyék a karácsonyt? 

Meg szeretném nektek mutatni, milyen volt az egyik legszebb karácsonyom (még ha nem is emlékszem rá)...

Nemrégen téma volt otthon D. és köztem, hogy mennyit kell-illik-szokás költeni a karácsonyi ajándékokra. Összeszámoltuk, nekünk idén karácsonykor (ha mindenkinek vennénk ajándékot, aki a szorosabb családhoz tartozik) 41 embert kellene megajándékoznunk. Ha azokat az árakat nézzük, amibe ma egy normál könyv, cipő, Lego, ruhanemű kerül, és átlagolunk, akkor valahogyan így nézne ki a családi karácsony:

41 fő - fejenként nagyjából 4500 Ft - összesen 184.000 Ft
ha valamilyen kedvezményt/kupont találok az ajándékokhoz, akkor pedig:
41 fő - fejenként 3600 Ft-os ajándékokkal (20%-os kuponokkal) - összesen 147.600 Ft

És akkor még nem vásároltunk semmit a karácsonyi menühöz, a fához, a díszekhez, és a süteményekhez. Csak én gondolom azt, hogy ezt még olvasni is borzalmas???? Persze nem veszünk ennyi embernek ajándékot, és bár a kézzel készült meglepetés is nagyon értékes, de ember legyen a talpán akinek annyi ideje van, hogy belefér 41 darab kreatív, igényes, személyre szóló ajándék elkészítése decemberben. Nekem biztosan nem fér bele.

Nálunk az ünnepek mindig a közös mézeskalács készítésről/díszítésről, halpasszírozásról, és a közös "Betlehemi királyok" éneklésről szóltak. (Meg még ezer más dologról, ami szerencsére most is ugyanúgy zajlik, mint régen.) Azóta is imádom a karácsonyokat, jó pár bejegyzést is írtam már a témában, ERRE KATTINTVA elolvashatjátok, hogy pontosan egy évvel ezelőtt, advent második vasárnapján mit tettem ki a blogra. Egy szó mint száz, az ünnepek a legdrágább, legtrendibb ajándékok nélkül is szépen kellene, hogy teljenek. Nem biztos, hogy a gyerekek attól lesznek csak boldogok, ha ugyanazt az ajándékot kapják, mint a többi 120 másik gyerek az óvodában, persze rengeteg múlik azon, hogy milyen értékek mentén nevelik őket. 

Most pedig valami (számomra) egészen különleges dolgot szeretnék nektek mutatni. Szombat este régi képeket nézegettünk anyukámmal, és az egyik kép láttán sokat mesélt nekem egy régi, 28 évvel ezelőtti karácsonyról. Édesanya a kérésemre összefoglalta nekem a poszthoz írásához is, hogyan ajándékoztak nekem (és maguknak) boldogságot INGYEN 1988 karácsonyán:

"Az érzés lényege: Két pici gyerekkel a saját otthonunkban karácsonyoztunk 1988-ban. A fenyőfa megvásárlásával nagyjából el is fogyott a pénzünk. Nem estünk kétségbe... Zoló 4 hónapos kisbaba volt, némi színes csörgőt-rágókát beszereztünk ugyan neki, ám igazi öröme a szopizásban-dajkálásban, éneklésben volt akkoriban. Ám a két és féléves pici lányka valami mást kap!!!!! Esténként, amikor elaludtak a kisemberkék, mi munkához láttunk szorgalmasan: édesapa a szuterénban hulladék deszkákból csodás babakonyhabútort fűrészelt, szögelt, kalapált és festett. Én maradék színes papírokból füzéreket, pattogatott kukoricából láncot készítettem a karácsonyfára. Mindent gondosan eldugtunk, mert csak a Jézuska tudhatott róla!!!!! Azon az estén tényleg velünk voltak az angyalok: Eszterkénk akkorákat kiáltott örömében, hogy apánknak hullottak a könnyei... egész este karácsonyi fényben kávéztunk, teáztunk, és persze a babákat is gondosan megetettük!!!! Talán tudatában voltunk, mennyire tetten érhetően boldogok vagyunk..."

Még nagyon kicsi voltam, így sajnos nem emlékszem erre a karácsonyra, de arra igen, hogy hosszú évekig játszottam még a babakonyhával. Anyukám teáskészletét imádtam rendezgetni, és a konyhaszekrénykéhez kapott picike babaágyban milliószor ringattam álomba Marci babámat. Amikor már elég nagy voltam (7-8 éves), apukám kirámolta a garázs egy részét, és berendezte az öcsémnek és nekem játszószobának. Lekerült a konyhaszekrény is, és a kertben már volt helyem tologatni a játékbabakocsit is. 

Majdnem 14 éves koromig babáztam. Ciki vagy nem, én bizony imádtam! 

A hétvégén (egy hetes csúszással) elkészítettük az adventi koszorúkat a családdal. Az előtérben egy nagy asztalra felhalmoztunk minden szükséges hozzávalót, és az egyik dobozban megláttam anyukám kézzel készített, réges-régi színes papír füzéreit. Boldogan nézegettem meg a színeit, és felidéztem magamban a legelső égősorunkat is, ami máig a legszebb számomra!!! Hiába, a karácsony eszembe juttatja a régi emlékeket, a legviccesebb fenyőfa díszítéseket, kapkodásokat, az öcsémmel közösen végrehajtott ajándékgyűjtő akciókat, és megannyi dolgot, ami nem került és nem kerül pénzbe. A gyerekeimnek én is a békés, vidám, és szerény karácsony örömét szeretném majd átadni, mint amilyet nekem adtak a szüleim. A babakonyha és mini teáskészlet használatának élvezetét, a kézzel készített díszek fontosságát, és azt a tudatot, hogy nem baj, ha a testvérük teleeszi magát halászlével karácsonykor, és végighányja éjfélkor a szőnyeget, évek múlva már csak vidám sztori marad, hogy az anyukájuk a szőnyeget térden állva súrolta Szenteste. 

Nagyszerű érzés, ha az embernek olyan szülei vannak, mint nekem. Akárhányszor felemlegetjük azt a karácsonyt, amikor apukám és anyukám pityergett az örömömet látva, nekem is mindig könny szökik a szemembe. Mert az igazi boldogság INGYEN is elérhető.

Megjegyzések

  1. <3 Imádom olvasni az írásaid. Minden sorod a szeretet lengi be. Nekem is csodaszép emlékeim vannak a karácsonyainkról. Soha nem az ajándék volt a lényeg, hanem a minőségi együtt töltött idő. A legkedvesebb ajándékom az volt, amikor anyukám átplsztikázta a velem egyidős makimajmom arcát, mert az évek alatt bizony szétfoszlott a pofija. Ennek a műtétnek köszönhetem, hogy ma a lánykám is játszhat a 29 éves plüssmajommal <3

    VálaszTörlés
  2. Drága Réka! Nagyon szépen köszönöm!!!
    A minőségi együtt töltött idő egyre ritkább, éppen ezért nagy kincs! Egyszer remélem majd Dalma is továbbadja a plüssmajmot az ő kicsijének, és akkor igazi, öreg barátja lehet még az unokáidnak is!!! Nekem is megvan a párnám, Zsuzsi, aki lassan 30 éves :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése