MBBK Karácsony - meglepetés angyalkázás

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők közössége által szervezett karácsonyi "angyalkázásban" én is részt vettem idén. Nagyon izgultam, mert olyan blogger nevét kaptam, akinek nem igazán tudtam, hogy mit is adhatnék, és arról pedig végképp fogalmam sem volt, hogy engem ki ajándékoz majd meg. Izgalmas játék, amiben régen nem volt már részem. Most, hogy lezárult, már bátran mesélhetek róla.


A csomagom Babrik Alexandrától érkezett, akinek Szívem a szíved játszótere címen jelent meg idén kötete. A blogos csoportban mindig elolvastam Alexandra bejegyzéseit, és a blogot is napokon keresztül olvastam, miután megkaptam tőle a csomagomat. Szerettem volna jobban megismerni. Az oldalán már a bemutatkozásban is csupa olyan dolgot ír le magáról, ami rám is teljesen jellemző, kezdve azzal, hogy cipőstől gázol át a házon, egészen addig, hogy "hiszek a mosolyokban, az érintésekben és hiszek a könnyekben is. Hiszek a varázsban, az álmokban..". 

Alexandrától egy könyv érkezett hozzám postán. Minden nap néztem a postaládát, kerestem az értesítőt (mert a postások meg sem próbálják kézbesíteni a csomagokat a házunkban), és egyik nap, munka előtt vidám rontottam be a posta ajtaján, hogy átvegyem a nekem szánt küldeményt. Gerlóczy Márton: Váróterem című könyve volt az. Mivel nem vagyok túlságosan nyitott a számomra eddig ismeretlen kortárs szerzők műveire (annak ellenére sem, hogy imádok olvasni), nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miért pont ezt a könyvet kaptam ajándékba, és vajon hogyan fog rám hatni. Amint lesz egy kis szusszanásnyi időm, máris belefogok az olvasásába. Izgalmas dolog könyvet kapni, erről már számos bejegyzésemben írtam.  Mivel a leggyomorforgatóbb, sorozatgyilkosos könyvektől a romantikus ábrándos történeteken át a történelmi témájú regényekig mindent szívesen olvasok, így ez az ajándék nagyon jó helyre került. 

Köszönöm szépen az ajándékot Alexandra, nagyon örültem a csomagodnak!

Én a Selmade.Black bloggerét, Anniet ajándékoztam meg. Jól ismerem a bejegyzéseit, és őt is (már amennyire meg lehet valakit ismerni a leírt gondolatai alapján), mert igen aktív tagja az MBBK csoportnak. Miután átgondoltam, hogy mit is szeretnék neki ajándékozni, megmutattam a páromnak, D.-nek Annie blogját, aki egész egyszerűen csak annyit mondott, hogy küldjek neki inkább egy csirkét és egy kést ajándékba. Egy beszélgetés során András, az Élményképek blog bloggere a maga sajátos gondolkodásmódjával átgondolta a dolgot, és hozzátette, hogy szerinte a posta nem szállít élő állatot. Nos, így aztán az eleve hamvába holt ötlet nem valósult meg. 

Küldtem Annienek egy kézzel készített gyöngy nyakláncot, és egy másikat, ami azt hirdeti, hogy nem őrültem meg, csak az én valóságom más, mint másoké. Szerintem ez kifejezettem illik hozzá. Küldtem még neki egy zoknit is, mert egyszer olvastam egy bejegyzésében, hogy a rengeteg általa hordott fekete ruha alatt gyakran visel színes zoknit, fehérneműt, így a barátai mindig tudnak találgatni, hogy milyen szín van rajta titokban. Szerencsére Annie vette a poént, meg is írta, hogy jót nevetett, amikor meglátta a zoknit a karácsonyi csomagban. Küldtem pluszban egy kis tehenes radírt is, mint apró napi kincset, ami mosolyt csalt az arcomra egy papírboltban. 

Most, hogy vége az angyalkázásnak, biztos vagyok benne, hogy máskor is szívesen benevezek bármilyen hasonló játékba. A posta - bár rendkívül lassan szállította ki a csomagokat - végül győzedelmeskedett, mi pedig gazdagabbak lettünk azzal az élménnyel, hogy egymás blogjait bújtuk. Szuper szabadidős program volt. 

Megjegyzések