Egyszer régen egy női magazinban azt olvastam, hogy minden új szokás bevezetéséhez 21 napra van szükségünk. A cikk szerint, ha ez alatt a három hét alatt szigorúan tartjuk magunkat az elhatározásunkhoz, könnyedén beépíthetjük az életünkbe a legnehezebbnek tűnő elhatározásokat, újdonságokat is.
Úton útfélen azt olvasom a hirdetésekben, az újságokban és a neten is, hogy a folyadékbevitel mennyire fontos a szervezetünknek. Nem mintha magamtól nem tudnám ezt, hiszen rengetegszer hallgattam a nagymamámtól (akinek csak egy veséje volt), hogy a vízivásra nagyon oda kell figyelnem. Néhány év múlva bekerültem a Budai Irgalmasrendi Kórházba vesegörccsel (mert jóformán semmit nem ittam hetekig az egyetemen), ezután pedig még legalább 4-5 évig küzdöttem folyamatosan hólyaghuruttal. Állandóan fel voltam fázva, percenként jártam vécére, és - bár erről annyira nem szívesen beszél az ember - iszonyatosan csípett minden alkalommal a pisilés. (Ha valaki hasonló nehézségekkel küzd, keressen meg facebookon vagy emial-ben, és szívesen megosztom vele, hogyan szabadulhat meg ettől a nagyon kellemetlen problmától.)
Volt egy marha nagy vesekövem, ami miatt a kórház lépcsőin kellett ugrálgatnom egész hétvégén, amit azért viseltem el, mert az urológia osztályon rajtam kívül egyetlen nő volt, egy horkolós idős néni. Rajta kívül meg még vagy 50 idősebb férfi. Brrrr.....most is kiráz tőle a hideg.
Nos, most szép lenne a sztori, ha elmesélhetném, hogy ebből sokat tanultam, és ezután rendszeresen és folyamatosan fogyasztottam vizet, de sajnos nem így volt. Képzelhetitek, mennyire elegem van a víztémából, annál is inkább, mert én azoknak az embereknek a táborát erősítem, akik szinte soha nem szomjasak. Igen, komolyan. Ha nagyon sós ételt eszem, akkor talán megiszom egy pohár vizet, de ez is igen ritka. Bár már több éve nem voltam felfázva, és hólyaghurutom sem szokott lenni, egyszerűen soha nincs bennem késztetés arra, hogy elegendő vizet igyak. Mintha valami belső hang azt mondaná, hogy ne kortyolgass ne kortyolgass ne kortyolgass.
Ma olvastam az interneten egy cikket, amiben egy pasi arról számolt be, hogy 30 napon keresztül hogyan ivott meg minden nap 3,5 liter vizet, és szerencsémre beszámolt a tapasztalatairól is. Annyira megtetszett amit írt (bár nem vagyok benne biztos, hogy nem volt kamu), hogy most belevágok az én kis saját bejáratú 21 napos vízivás kihívásomba. Kiszámoltam, hogy nagyjából naponta 2 dl vizet iszom átlagosan. Így a 3 és fél liter víz/ nap számomra halálos küldetés lenne, tehát belőttem a napi 2 litert (ami így is 10x annyi, mint amennyi az adagom).
Szeretném, ha lenne valaki, aki csatlakozik hozzám, és meg tudnánk beszélni egymással a tapasztalatainkat és az adódó nehézségeket. Meg persze nekem is könnyebb dolgom lenne, ha nem egyedül kellene küzdenem, ugyanis ha hiszitek, ha nem, nekem nagyon megterhelő napi 2 liter vizet vagy más folyadékot meginni. Persze a kihívás a vízfogyasztásra vonatkozik, de ha bármit lehetne inni, akkor sem lenne könnyebb dolgom.
Segítségemre lesz a vízivás emlékeztető alkalmazás a telefonomon, ami rendszeresen emlékeztet majd arra, hogy le kell tuszkolnom a torkomon 2 deci vizet minden órában.
A kihívást holnap kezdem. Teljesen átlagos nap, teljesen unalmas téli időpont.
2017.01.25.
Meglátjuk, mennyi igazság van ebben a 21 napos építsünkújszokástazéletünkbeháromhétalatt projektben. Idővel majd beszámolok arról, hogy mik a tapasztalataim, addig is hajrá minden utálok-vizet-inni társamnak! Sok sikert :)
Címkék: Kincsek
