Sok-sok évvel ezelőtt, kamaszkoromban egy osztálytársammal elmentünk az esztergomi várszínházba megnézni a L'art pour L'art társulattól a Brutális katicabogár című gyöngyszemet. Csupán egyetlen részletére emlékszem az előadásnak, egy hatalmas lezárt üres befőttesüvegre a színpad közepén. Hogy mi volt benne?
A társulat elhozta nekünk - akkor és ott - a világ legbüdösebb szagát. Leírták, hogy mi mindennél büdösebb, gusztustalanabb és borzalmasabb ez a szag => éppen ezért nem szabad soha, de soha kinyitni az üveget. Ez akkora baromság volt, hogy 15 év alatt sem sikerült kivernem a fejemből (és még most is mosolygok rajta, ha eszembe jut). Karácsonyra jegyeket kaptunk apukám húgától a L'art pour L'art "Best Uff" című előadására, amit most néztünk meg....nos, azt hiszem a következő 15 évre is bőven vannak sziporkák, amiket érdemes megjegyeznem.
A családunk egyik fele szereti Besenyőéket, a másik nem igazán (bár azt hiszem, hogy rájuk ez mindig igaz, eléggé megosztó a humoruk). Az előadásra az öcsémmel és a feleségével mentünk, így a kis csapatunkból a tesóm és én nagyon vártuk a műsort, D. és K., a tesóm felesége pedig kíváncsiak voltak, hogy vajon élőben is olyan végtelenül idegesítőek-e. A másfél óra alatt mindketten átélték a pokol legmélyebb bugyrainak szurkáló tüskéit, a kénköves borzalmakat és válogatott kínokat és megtapasztalhatták, hogy van olyan része ennek a humornak, ami nekik is tetszik, ha küzdenek ellene, ha nem. D. a fele műsor alatt a fejét fogta, vagy tátott szájjal igyekezett levegőhöz jutni, K. pillantásait pedig Hasfelmetsző Jack, vagy bármely másik sorozatgyilkos is megirigyelhette volna, amikor Anti bácsi az emésztési problémáit részletezte. Amikor azonban D. és K. elfeledkeztek arról, hogy hol vannak, nagyon jókat nevettek Margit vagy éppen Boborján mimikáján.
A tesóm és én végigröhögtük az egészet, sőt, már akkor nevettünk, amikor Boborján hangja megnyitotta a poénáradatot. Olyan életbölcsességekkel lettünk gazdagabbak, mint hogy miért nem fog a múmia sohase főzni, vagy hogy a sertés halmozottan hátrányos helyzetű, mert leölik, ledarálják, és visszatöltik a saját belébe. Boborjánból pedig úgy lett beszélő kenguru, hogy csak úgy ugrálgatott otthon, mert azt hitte, hogy jó kedve van, de végül mégsem. Anti bácsi "fantasztikus" dallamokkal kápráztatott el minket, és olyan épületes szövegekkel, hogy "Káromkodni akkor tudok, mikor konnektorba nyúlok", illetve "Akkor érzek örömet, ha cibálom a bőrömet"....A komplett kiürítési terv pedig úgy valósulhatna meg, hogy az egész Földet ejakulálni kellene.
A legfárasztóbb mégis Margit és Besenyő Pista bácsi beszélgetése volt, amikor előadták, hogy Pityu!!!! Te veszel kolbászt???? Maaaargit! Noooooormális????? Hát hogy szelne a teve kolbászt????? Ez a kis párbeszéd legalább annyira sokkolt, mint az, hogy a Pityu, de hát a teve növényevő" => Margit, hát hogy lenne a tevenő vényevő??? Már miért enne jegyeket????....pffff......
Nagyon nagy szükség van az embernek az életében a humorra. Vele együtt a legrosszabb helyzetekből is ki lehet keveredni agybaj nélkül, nélküle viszont az élet szürke, és unalmas lehet. Bár a L'art pour L'art társulat igen egyedi módon tálalja azt a fajta humort, amit képvisel, én nagyon kedvelem őket. Nélkülük sosem tudtam volna meg, hogy mi lett a nyúlós nyálú nyúllal, illetve hogy a volt lett légy holt lett légy lett. A csokimikulást kakiló Mikulás sztorija már talán nekem is egy kicsit meredek volt, de a humorban pont az a szép és a jó, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen fogadjuk és értékeljük azt.
K. és D. szája is mosolyra görbült a diavetítések és Margit - szexisnek legkevésbé sem mondható - tánca közben, így az este vidáman zárult. Ha tehetitek, üljetek be ti is egy előadásra, és nevessetek végig másfél órát. A Best Uff ezt kínálja.
Címkék: Kincsek
