A Westendben lévő H&M üzlet Home részlegén mindig csodákra lehet bukkanni, most azonban még a szokásosnál is nagyszerűbb a választék. Már hozzászokhattunk ahhoz, hogy ezen a részlegen leginkább a pasztell színű lakberendezési tárgyak/textilek hódítanak, és úgy látszik, ezekkel most extra barátságossá tudjuk varázsolni az otthonunkat, főként a gyerekszobát! Ha felnőttként is nagy gyerekek vagyunk, akkor pedig a legegyszerűbb beköltözni az üzletbe, annyira barátságos és otthonos!
Nagy fájdalmam, hogy mostanában ritkán van lehetőségem betérni a boltba, mert a munkahelyemhez ugyan közel van, mégis csak metró átszállással tudom körben megközelíteni, esténként pedig ehhez már nem mindig érzek magamban elég energiát. Tegnap este azonban lecsaptam a lehetőségre, és hat mozdony sem tudott volna megállítani, olyan sebességgel vágtattam fel a mozgólépcsőn az üzlet bejáratához.
Az albérletünk falának színei nem teljesen passzolnak az ízlésemhez, ha a saját lakásunk lenne, akkor biztosan kampányolnék a sürgős és azonnali falfestés mellett, most azonban még egyelőre megfelel ez is. A bútoraink többsége saját, de vannak kiegészítő elemek is közöttük, amik egyáltalán nem illenek a többséghez. Szépen sorban lecseréljük őket a saját ízlésünknek megfelelőre, és mivel lassan haladunk, még nem vagyok teljesen elégedett (meg hát nem is ez a legfontosabb tényező az életünkben).
Én jobban preferálom a sötét bútorokat, mint a fehéreket. Nem szeretem a terítőket és a függönyöket sem, ennek megfelelően a dohányzóasztalt egy asztalossal készíttettem el a saját terveim alapján (és erre a formára egy cseppet sem passzol szerencsére semmilyen terítő sem), a függönyt pedig zsinórfüggönnyel oldottuk meg. Van is, nincs is. Vasalni mindenesetre nem kell.
Aki nálunk jár, az bizonyára azt szűri le az otthonunkból, hogy próbálgatjuk a szárnyainkat lakberendezés terén, néhány szilárd elhatározáshoz ragaszkodva. Nem állítanám, hogy az otthonunk olyan mint az Ikea szobái, hiszen elég sok szín költözött be az évek során, amit én egy cseppet sem bánok. D. pedig leginkább a praktikum mellett teszi le a voksát, értsd: amíg ő komfortosan érzi magát az általam megkomponált nappaliban és hálóban, addig nemigen szól bele a lakberendezésbe, hagyja, hogy kivirágozzon a kreativitásom ezen a területen is. A pasztell színeket nem igazán érzem a sajátjaimnak az otthonunkban (bár ruhavásárlásban szívesen szavazok rájuk), mert a rengeteg könyv már így is színessé varázsolja a lakást. Szeretem ezt színes párnákkal is kiemelni, a teret pedig egy hatalmas bolyhos fehér szőnyeggel igyekeztünk tágítani.
A H&M Home-ban tegnap azonban találtam néhány pasztellcsodát, amit gondolkodás nélkül bepakolnék a kosaramba, ha egy hatalmas akció keretein belül fel tudnám mindet vásárolni. Talán ciki, de általában a gyerek lakber cuccok között találok ezekre a különlegességekre, amiről igen hamar azt gondolom, hogy nem tudok nélkülük élni a fennmaradó éveimben. Mondjuk nem tudnám megmagyarázni, hogy mi szükségem van egy mosómedvés párnahuzatra, az tény. De annyira édes és barátságos, hogy nem is mindig érzem szükségét a magyarázkodásnak.
Miközben bejártam a részleget, gondolatban (mivel egyedül voltam és ciki lett volna máshogy) tapsikoltam örömömben, mikor újabb és újabb kincsekre bukkantam. A struccos törölköző az elefántos zuhanyfüggöny mellett már csak hab volt a tortán!!!
Idén a Cosmo flamingós naptárját hordom magammal mindenhova, amit elég nehéz volt beszerezni, mert az összes általam felkeresett újságosnál kilopkodták az emberek a fóliából a határidőnaplókat. Ahol pedig még bontatlan volt a csomag, ott nem a flamingós, hanem a másik borítós napló volt mellékelve. Amikor végre valahára hozzájutottam a Budai Várban található cébéában az áhított darabra, olyan szerelembe estem ezekkel a madarakkal, hogy a H&M-ben található plüssflamingók és a flamingópárnák már csak tovább növelték az imádatomat. Nincs magyarázat, egyszerűen belezúgtam. És miért pont én lennék az, aki nincs rózsaszín flamingó az otthonában????
A napomat mégis a pandák koronázták meg. A kutyám most 8 éves, és amikor még kiskutya volt, szerettem volna neki venni egy plüssállatot, amit a zoknik helyett kedvére gyilkolhat. Akkor találtam rá egy turiban (panda)MACIRA, amikor már alig maradt használható zokni a lakásban. Hami és Maci között életre szóló szerelem szövődött két perc alatt, és Maci azóta is hűséges harcostársa a kutyának. Persze szegény plüss már ki lett belezve (mert nem szerettem volna, ha a kiskutya lenyeli a benne lévő vattát), és az egyik szeme már leginkább egy félszemű kalózéra hasonlít, de Maci kitart. Éppen ezért nagy öröm számunkra, amikor pandákkal találkozunk az üzletekben. D. már vett egy pót-Macit az Ikeában, ami még szép, illatos (egy kis kutyanyáltól eltekintve), és duci.
Tegnap este a H&M-ben odasétáltam a pandákhoz, és fülig érő szájjal azon gondolkodtam, vajon a kutya mit kezdene ennyi Macival. Szennyes tartó, tároló-rendszerező, plüsspárna és ajtótámasz macifej is várakozott a polcokon. A szennyes tartón elgondolkodtam, de azért nem vettem meg, mert kicsit butaságnak tűnt a kutya miatt ilyesmit vásárolni. Utólag már bánom, mert szuper tároló lett volna belőle a kutyáink játékainak.
Egy szó, mint száz, olyan kincsekre leltem tegnap este, amik még ma reggel is megmosolyogtattak, miközben a képeket nézegettem unalmamban a metrón munkába jövet. Nem vagyok nagy lakberendező guru - amellett, hogy nagyon érdekel a téma. Egyszer (vagy egyáltalán) ha saját lakásunk lesz, ott biztosan kiélem majd magam, de a macikat, struccokat vagy mosómedvéket ott sem szívesen mellőzném. Ráérek még felnőni. Ha pedig eközben ilyen vidám dolgok vesznek körül, ám legyen! Egy kutyás lakásban egyébként sem lehet igazi "felnőttlakásrendet" vagy állatkamentes övezetet tartani. És akkor nem is lenne Maci, aki eszembe jut egy lakber boltban is! :)
Címkék: Kincsek
