Vászontáskák vonzásában - legkedvesebb darabjaim

Hosszú évek óta gyűjtögetem azokat a vászontáskákat, amikkel helyettesíthetem az undorító nejlonzacskókat. Nem szeretem, hogy ezek a nejlonzacskók csörögnek-zörögnek, hozzátapadnak a bőrömhöz, vágják a kezemet és mindenféle olyan felirat van rajtuk, amit nem szívesen cipelek végig a városon. Éppen ezért előszeretettel váltogatom a vászontáskáimat, amiket egyszerűen nem tudok megunni. 

A két kedvenc táskám ez a fekete és drapp darab. A feketét a szüleim Jézuskájától kaptam, és maximálisan tükrözi a véleményem, miszerint "Az olvasás soha nem megy ki a divatból." Egyszerűen imádok olvasni, nem is tudnám meghatározni pontosan e téren az ízlésemet. Olykor hónapokon keresztül csak sorozatgyilkosos könyvek kerülnek a kezembe, aztán egy hirtelen váltást követően második világháborús regények kísérnek mindenhova, amíg bele nem szeretek egy love storyba. Bármerre járok, mindig van nálam minimum egy könyv, de ha reggel úgy látom, hogy már nem tart ki hazáig, akkor viszek magammal utánpótlást. 


A drapp táskát R. barátnőmnek, és a férjének a Jézuskája hozta nekem. Odavagyok érte!!!! A hátuljára R. rajzolt filccel egy hatalmas színes nyalókát, egy szivárványt, és lerajzolt engem D.-vel együtt. El kell, hogy mondjam, R. mesterműve igen figyelemreméltóra sikeredett, a részleteket remekül hangsúlyozza, D. haja pontosan olyan szőke és égnek álló, mint a valóságban!!!! Imádom a cuki, királylányos dolgokat, az édes mintákat, a mesehősöket, a buborékfújókat, és az apró mintás cipzáras tárolókat (amikben semmilyen értelmes dolgot nem lehet tárolni). 

Nekem nem ciki bevallani, hogy nem csak a táskámon, de a táskámban is "van egy unikornis, szivárványok, rengeteg csillogás, aranyos cicák, és rágógumi". És még ezernyi haszontalan apróság. Oké, a cicák helyett talán inkább kutyarágóka és kakizacsi. (Enikőnek, a Kialakító blog bloggerének nagy kedvencei az unikornisok. Na, nála tényleg nem csodálkoznék, ha kipislogna egy a táskájából!!!)

A rengeteg sorozat közül, amit nézek/néztem, a kedvencem egyértelműen a The Walking Dead. A világvége hangulat, a fosztogatás, vándorlás és természetesen a zombik miatt. (Anyukám pedig ki nem állhatja, hogy ilyesmiket nézek!!) Minden alkalommal, amikor zombis rendezvény van valamelyik plázában, én ott tolongok az első sorban, hogy különféle tesztek kitöltése után megszerezzem a hiányzó TWD mintás ajándéktárgyakat a gyűjteményembe. Már van egy véres bögrém, egy (vérrel teli) injekciós tű formájú tollam, és a legutóbbi alkalommal beszereztem egy piros vászontáskát is. Még soha nem használtam, eddig nagy becsben tartottam. 


Tavaly az Elle Fashion Show alatt beszereztem több promós terméket is, köztük egy Gas és egy Tchibo vászontáskát is. Mind a kettőt nagyon szeretem, a Gas táskát általában farmerhez szoktam hordani, míg a másikkal általában a Kikbe, Pepco, Butlersbe és hasonló kincslelőhelyekre járok nézelődni. 


A legegyedibb vászontáskámat egy óvodás készítette. Pár éve lehetőségünk volt a dunabogdányi óvodát támogatni azzal, hogy vásároltunk az óvodások által készített színes, rajzos táskákból. Én egyből lecsaptam a királylányos-pillangós-napsütéses-cseresznyefás darabra, amiről sajnos a mai napig nem tudom, hogy ki készítette. Az előző munkahelyemre sokat metróztam, és gyakran figyeltem fel arra, hogy az emberek tekintete megakadt a táskámon. Megnézték a képet, mosolyogtak egyet és mentek tovább dolgozni. Csak remélni merem, hogy Budapest minden pontján aznap reggel azt mesélték a kollégájuknak ezek az emberek az első kávé elfogyasztás közben, hogy "egy kontyos csajnak olyan édes táskája volt a metrón, csak tudnám, honnan szerezte"....

Nem tucatáruk. Nem a cébéát vagy a kópot hirdetem a táskáimon, hanem a mosolyt, az unikornisokat, csillogást, az olvasás szeretetét, a királylányokat ragyogását, a cseresznyék édes ízét és a szivárványok szépségét. Na jó....meg a zombikat. 

Címkék: