Az érem másik oldala - A netes társkeresés nehézségei férfiszemmel

Néhány nappal ezelőtt megosztottam a blogon egy bejegyzést, melyben a barátnőm, Melinda az internetes társkeresés nehézségeiről, illetve a saját tapasztalatairól írt. A cikkel kapcsolatban több levelet is kaptam, valamint egy nagyon kedves ismerősöm, Zoli is hozzászólt Facebookon a témához: "Hát erről én is tudnék mesélni, nem is keveset. Engem ledöbbentett, megbotránkoztatott és majdnem hitetlenné tett az interneten történő ismerkedés, mégis időnként újra megpróbálkozom vele. Mert hülye vagyok."

Felhívás keringőre? 

Megírtam Zolinak, hogy amennyiben tényleg szívesen mesélne arról, hogy férfiszemmel milyennek látja az internetes társkereső oldalakat, tárt karokkal várom a tapasztalatait. Azt hiszem nem fog senkit meglepni, ha azt mondom, a férfiaknak sem könnyű feladat a neten párt találni. Zoli egyébként ismeri Melindát személyesen, rajtam keresztül, de más városban élnek. Mindketten a társadalom által elfogadott "teljesen normális" kategóriában mozognak. Zolinak (Melindához hasonlóan) van munkája, van álma és van szíve is. Az álma, hogy olyan emberre talál, akivel boldogan leélheti az életét. Nem több. 

Talán ha több Melinda és több Zoli lenne regisztrálva ezekre a felületekre, vagy többen vállalnák fel saját magukat mindenféle álarc nélkül, nem maradnának a barátaim társ nélkül csupán azért, mert elmennek egymás mellett ebben a hatalmas körforgásban. Nem éreznék magukat magányosnak, nem gondolnák azt, hogy "gond van velük". Hogy "hülyék". Nem csalódnának újra és újra. Vagy túlságosan naiv vagyok? 

A továbbiakban Vodnák Zoltán bejegyzését olvashatjátok, melyet azért küldött el nekem, hogy lássam, milyen nehéz dolga van egy férfinak az internetes társkeresésben, ha nem prostit, alkalmi szexet, vagy valami extrém dolgot keres. Csupán egy értelmes nőt, aki önmagáért szereti. 

"Mostanában megjelent egy írás itt a Napi Kincsek Tárházán arról, hogy milyen az internetes társkeresés egy nő szemszögéből, illetve meg is osztotta velünk Melinda az ő tapasztalatait. Szeretném megosztani veletek az én tapasztalataimat, illetve hogy egy férfi mire számíthat ezen a téren. Kezdésnek idéznék egy pár sort egy úriember gondolataiból, aki elég jól átlátja ezt az egészet. Lehet, hogy már olvastátok az interneten. Ez egy kis összefoglaló, ami nagyon találó és miután konzultáltunk, szintén interneten ismerkedő barátokkal, barátnőkkel, mi is hasonló megállapításra jutottunk. 

"Körülbelül 60%-ban olyan nők regisztrálnak, akiknek az életben is alig van esélyük párt találni. 20%-ban masszőrlányok vagy prostik, 10%-ban totális agyhalottak, beképzeltek és önimádók. A maradék 10%-ban lehetnek az olyan lányok, akikkel érdemes foglalkozni, de mivel az összes regisztrált férfi a kegyeiket keresi, ezért alig van esély a kommunikációra. Többnyire áldozatul esnek valami jóképű lyukvadásznak, és a rossz tapasztalatok miatt törlik magukat". 

Eléggé szkeptikus voltam a netes társkereséssel kapcsolatban, mégis belevágtam, mert jó ideje nem volt barátnőm. Sajnos az utóbbi időben nem jártam olyan társaságba, ahol ismerkedhetnék, így gondoltam, teszek egy próbát. Nyilván megvannak a fokozatai az ismerkedésnek, chatelés, telefonhívás, személyes találkozás. Szerintem ez a megfelelő sorrend az esetleges fényképcserén kívül, de nem mindenki szerint van így. Van aki már az első mondatában leírja a telefonszámát vagy éppen fel is ajánlja rögtön a személyes találkozót. Szerintem egyik sem normális, ezen kívül veszélyes is, főleg egy nő számára. Egy önmagából kifordult világban élünk, ami tele van abnormális gondolkodású és viselkedésű férfival, de azért a nők között is akadnak ilyenek, sokkal több, mint gondolnánk. Ilyenkor előfordulhat, hogy a telefonhívás átmegy szextelefonba, a személyes találka pedig pénzlehúzásba (meghívatja magát erre-arra) vagy szexuális együttlét lesz belőle. Akinek erre van igénye, annak kész paradicsom egy netes tárkereső oldal/alkalmazás. 

A személyes találka kérése egy srác részéről viszont kényes dolog, kétféleképpen is elsülhet. Ha túl korán kérem, rámenősnek tűnök és ez rányomhatja bélyegét a további ismerkedésünkre, hiába veszek vissza a továbbiakban, a lány elkönyvelheti, hogy ilyen nyomulós, csajozós vagyok. Ha viszont túl sokáig várok, mert esetleg szeretnék többet tudni a lányról, hogy meggyőződjek róla, valóban érdemes találkoznom vele, akkor közli, hogy "bocsi, de megismertem mást". Mindkét eset többször előfordult velem. Sajnos ez így megy ebben a "világban", egyszerre több személlyel ismerkedünk, majd kiválasztjuk az alkalmas(nak hitt) személyt. Ezért sem való nekem ez az ismerkedési forma, mert én erre nem voltam képes. Én úgy gondolom, ha valaki szimpatikus nekem és szeretném megismerni, akkor rá koncentrálok és csak vele kommunikálok. Gerinctelennek tartom, ha valaki egyszerre több vasat tart a tűzben. Igaz, hogy itt még nincs szó semmi komoly és tényleges dologról, de akkor is. Simán megírtam egy lánynak, ha kommunikációt kezdeményezett, hogy "ne haragudj, de éppen ismerkedem valakivel". Ezzel jelentősen csökkentettem az esélyeimet, így idővel hatványoztam ezeket és én is elkezdtem több lánnyal ismerkedni egyszerre. 


Ez ugyan oldal/alkalmazás függő, de az esetek 80%-ában nem írnak a lányok semmit a bemutatkozó részhez. Úgy megörültem mindig, amikor olvashattam néhány sort egy illetőről, főleg ha az egy összeszedett, számomra szimpatikus iromány volt. Egyre gyakoribbá vált, hogy nem a gyönyörű szép, szöveg nélküli lánynál kezdeményeztem, hanem egy olyannál, akinek volt bemutatkozó szövege, mert egy keveset azért elárul a személyről amit ír, ahogy írja. Többször előfordult, miután elolvastam egy lány bemutatkozását, hogy azt gondoltam, én ebbe a lányba nagyon könnyen bele tudnék szeretni. 

A profilképek kiindulási alapnak jók, de nehéz azok alapján megítélni valakinek a külsejét, mert nyilván mindenki a legelőnyösebb képeit teszi közzé, viszont előfordul, hogy az illető rosszul választott képeket és az életben sokkal megnyerőbb a külseje, vagy épp fordítva. Egyértelműen viszont akkor győződhetünk meg arról, mennyire megnyerő a külseje számunkra, ha találkozunk vele. Az illető mimikája, gesztikulációja sokat nyomhat a latban, de még a mosolya is, mert vannak emberek, akiknek sokkal megnyerőbb a mosolya a valóságban, mint egy képen, akár beállított, akár természetes. Ezért is előnyös a facebookos ismeretség. Egyrészt mert több képen láthatjuk a kiszemeltünket, esetlegesen olyan szituációban is, ami nem beállított, megrendezett, így láthatjuk őt egy természetesebb momentumban. Azt viszont elég gáznak tartom, hogy egy 30 körüli (vagy idősebb) nő úgy pózol a képein, úgy csücsörít, mint egy ma divatos, eltorzult trendet követő tinédzser. 

A gyerek gyerek. Csinálja.  Azért gyerek, hogy gyerekesen viselkedjen, bár szerintem még egy gyerekhez sem méltó ez a fajta viselkedés, de ez a trendi. Aki követni akarja, szíve joga. De ha egy 25+-os nő ezt csinálja, az bizonyos férfiaknál nagyon lehangoló tud lenni és nevetséges is, ezen kívül előítéletet válthat ki. Könnyen előfordulhat, hogy a hölgyemény be lesz skatulyázva, ami annak az esélyeit is csökkenti, hogy megtalálja az igazit, mert lehet hogy éppen belebotlana, de a várva várt férfit taszítja ez a fajta viselkedés, ezért nem lesz köztük kontakt. Nem azt mondom, hogy játssza meg magát, annak érdekében, hogy ráleljen az igazira. Ha ő ez a tinédzserként pózoló csaj, akkor legyen. Általában megtalálja a zsák a foltját. 

A lényeg hölgyeim, hogy legyetek önmagatok! Ne vegyetek fel egy ma divatos dolgot, ha azok nem ti vagytok, csak azért, mert ez a trendi. Egy "igazi" nőnek nagyobb esélye van megtalálni az "igazi" férfit. 

Sajnos nem vagyok túl jó az "első randin hova menjünk" témában, illetve nem árt, ha képben vagyok arról, mit szeret csinálni a lány, ezért általában közösen szoktuk megbeszélni, hova megyünk, mit csinálunk. Lehet, hogy ettől ötlettelennek és unalmasnak tűnök, de szerintem kevésbé kellemetlen ez, mintha egy olyan helyre vinném, ahol nem érzi jól magát. Szerencsémre nem is egyszer, olyan lánnyal találkoztam, aki csak sétálni és beszélgetni szeretett volna. Nem azért, mert nem tudtam volna valami izgisebbet kitalálni vagy mert sajnálnám a pénzt valami fizetős programra, hanem mert szeretek sétálni és jókat beszélhetni. Ha viszont nincs jó idő, akkor fedett pályás elfoglaltságot kell keresni, legalábbis olyat, ahol ázni/fázni nem fogunk. 


Megosztanám személyes tapasztalataimat, konkrétan kettőről írnék. Merőben más volt mindkét eset. Időtartamban, évszakban, mentalitásban és még korban is. A közös bennük, hogy mindkettő sikertelen volt, mindkettő tutira sikeresnek tűnt és mindkettőben volt valami rejtélyes, megmagyarázhatatlan és egy kicsit felháborító. 

Tavaly nyáron randizgattam B-vel, egy 24 éves, fekete hajú lánnyal. Pár nap színvonalas chatelés és telefonhívás után találkoztunk a Margit szigeten. 5 órát sétáltunk és nagyon jót beszélgettünk általános dolgokról, szó sem volt kettőnkről. Két hétig találkozgattunk, hetente 3-4x mielőtt elcsattant az első csók. A mai világban gyakori, hogy az első vagy második randin elcsattan egy csók és a következő vagy azutáni találkozáskor már ágyba is bújnak a felek. Mi szépen, fokozatosan ismertük meg egymást és mivel ilyen lassan haladtunk, gondoltam ő egy klasszikus értelemben vett "normális" lány, alaposan meg akar ismerni, mielőtt bármibe is belekezd velem. Gondoltam túl szép, hogy igaz legyen. Így is volt. 

Tudni kell B-ről, hogy több nyelven beszél anyanyelvi szinten, énekel, több harcművészetben fekete öves, egy korty alkoholt nem ivott életében és orvos lesz belőle. A hab a tortán, hogy gyönyörű szép. Ezek ismeretében szerintem nem meglepő a "túl szép, hogy igaz legyen" kijelentés. Viszont az elejétől kezdve voltak szélhámosságra utaló jelek. Dupla facebook profil és sokszínű személyisége ellenére, hihetetlen szituációk mesélése, önmagát szerencsétlen, népszerűtlen, sanyarú sorsúnak beállítása, hazugságon kapás és még sorolhatnám, illetve részletesen kifejthetném ezeket, de nagyon hosszú lenne. Hogy miért folytattam az ismerkedést annak ellenére, hogy folyamatosan gyűltek a negatív észrevételek? Két okból. Kíváncsi voltam, mi fog ebből kisülni. Annyira átlátszó volt, egyszerűen nem hittem el, hogy azt hiszi nem veszem észre mit művel. Eljátszottam, hogy nem. A másik ok, hogy a férfi bennem akarta ezt a lányt. Nagyon akarta. Aki ennyire "komoly csaj" (harcos, orvos, nyelveket beszél) és emellett gyönyörű szép, minden férfi álma. Gondoltam ha elnyerem a bizalmát, leránthatom a leplet a kis dolgairól, megnyílik nekem és elmondja mit miért csinál, esetleg még változhat is, ha van miért/kiért. Nem is tudom mit gondoltam? Egy idióta voltam, hogy időt pazaroltam rá. 

Este 7-ig dolgozom és 1-2 nap kivételével minden nap munka után vonatra szálltam és mentem hozzá, szóval én mindent megtettem azért, hogy a kedvében járjak. El is csattant az első csók a második héten. Életem legrosszabb csókja volt. Másnap közölte hogy ő most nem tudja elkötelezni magát, nem akar belevágni egy párkapcsolatba senkivel. Mondanom sem kell, hidegzuhanyként ért. Nem értem miért ölte bele az időt, energiát, ha a végén lefújta az egészet. Két hétig találkozgattunk, elég mély és minőségi beszélgetéseink voltak, előfordult, hogy nehezen tudta úgy alakítani, hogy találkozzunk, mégis megtette, soha nem hívatta meg magát semmire, szóval se anyagilag, se szexuálisan nem használt ki, akkor mire volt jó ez a két hét? 

Sosem kapok választ erre, a többi turpisságára viszont kaptam, mert volt egy utolsó találkozásunk, amikor kérdőre vontam mindennel kapcsolatban, amiket furcsállottam. Elmondtam neki, hogy az elejétől kezdve észrevettem mindent. Mivel a korábban leírtakból lehet sejteni, hogy egy nagyon okos, intelligens lányról van szó, nagyon határozottan és (szerinte) okosan tudott válaszolni mindenre, mondhatni, ki tudta dumálni magát minden vád alól. Én nem vettem fel a kesztyűt, kérdeztem, meghallgattam a válaszát és közben elképedve álltam ott, hogy mennyire agyafúrt(nak hiszi magát) és belül nevettem, hogy azt hiszi, elhiszem amit mond. Szerintem komoly mentális problémái voltak. A vége felé, összegezve ezeket magamban, kicsit kezdtem is félni tőle. 


Egy másik konkrét esetet is megosztanék veletek, ami totális ellentéte az előbbinek, viszont erre is, mint a másikra, a fél karomat tettem volna, hogy össze fog jönni. Azért is reménykedtem, mert itt egy érettebb lányról volt szó, a kommunikációnk minősége is ezzel arányosan színvonalasabb volt. Vele egy kevésbé népszerű oldalon ismerkedtem meg, ahol nem voltak jelen az ismerős arcok, akik minden társkeresőn ott vannak. 

33 éves, barna hajú lány volt, visszafogott külsővel, de ugyanakkor nagyon komoly szexuális kisugárzással, hívjuk őt Á-nak. Á-val kb. 2-3 nap chatelés és egy hosszú telefonbeszélgetés után találkoztunk. Mivel a tél küszöbén jártunk, a szabadtéri program nem játszott. Beültünk egy hangulatos pubba és elkezdtünk beszélgetni egy pofa sör mellett. Aztán teltek a percek, órák és az elfogyasztott korsók száma is egyre nőtt, majd idővel a pálinka és a whiskey is befigyelt, de azért nem részegedtünk le (még). Kb. 2 óra beszélgetés és flörtölés után elcsattant az első csók, amit ugyan ő forszírozott, de indokolt is volt, mert megvolt hozzá az optimális kedélyállapot. Ezt követően megszűnt az egymás megismerése típusú beszélgetés és egy 10 órás csókmaraton vette kezdetét. Ez volt a leghosszabb első randim. Délután 5-től, reggel 5-ig tartott. Végig úgy nézett rám, mintha álmai férfiját látná és fél óránként a fülembe súgta kéjes, remegő hangon: "köszönöm, hogy jól csókolsz". 

Gondoltam, nyert ügyem van. Adott egy nálam 2 évvel idősebb, 33 éves nő, akinek hasonló elképzelései vannak egy párkapcsolatról, a családról, a jövőről, mint nekem. Merőben más volt, mint az előző randipartnerem, a 24 éves B. Ezek alapján ki gondolta volna, hogy ez sem fog összejönni, főleg azt, hogy itt is van valami a felszín alatt. Persze, furcsa volt, hogy az első randin így odavan értem és az sem valami pozitív, hogy nem 2-3 alkoholos italt ittunk, de félre akartam tenni a gyanakvásomat, mert a szem a lélek tükre és az ő tekintetéből melegség és őszinteség sugárzott. Hajnalban elváltunk, mentünk haza, azaz dolgozni. A két nap múlva esedékes találkát lefújta és áttettük hétvégére. A héten többször beszéltünk, ráadásul ő hívott és nem győzött szabadkozni, hogy mennyire sajnálja, hogy elodázta a következő randinkat, hogy ne gondoljam azt, hogy mentegetőzik és hogy nem akar többet találkozni velem. Szerintem ki tudjátok találni, mi lett a vége. Nem volt második randi és soha többet nem kommunikáltunk. 

Én érdeklődtem hogy miért viselkedik így, válasz nem jött és az ismerősei közül is törölt engem. Értetlenül álltam a dolog előtt. Egy 33 éves nőnek már tervezni kéne a jövőjét, családot kéne alapítania és Á ilyen tervekről beszélt nekem. Szerintem csak kellett neki valaki egy estére, aki fizeti az italát és csókolózik vele. Nem tudom a miértjét. Lehet, hogy ő ilyen lány, aki eltölt egy-egy estét más-más pasival és tovább áll, de lehet, hogy összeveszett a pasijával vagy épp szakítottak, és jót tett neki ez a kis enyelgés. Fogalmam sincs. 

Csak találgatok. Annyira kíváncsi vagyok, mi zajlott le B és Á fejében, ami miatt magyarázat nélkül leléptek. Azt hittem könnyen ki tudom ismerni a nőket és nem tudnak félrevezetni. Tévedtem. Be kellett látnom, hogy mi férfiak túl egyszerűek vagyunk ahhoz, hogy egy nő ne tudjon megvezetni minket. Pedig én nem tartom magam egy "átlagos" férfinak, mert nem volt átlagos gyerekkorom és nem átlagos emberek kísértek végig eddigi életem során. Az élet megtanított és felkészített bizonyos szituációk kezelésére, de egy nő manipulációjára nem. Erre nem lehet felkészülni, ezt nem lehet tanulni. Csak reménykedni lehet abban, hogy egy "normális" nővel hoz össze a sors. 

Nem akarom a nőket szapulni, nem is teszem, mert mindkét nem oldalán megtalálhatóak az azonos típusok. Én tisztelem és csodálom a nőket, mert sokkal jobbak, többek, mint mi, férfiak. Bár ez a kép kezd rombolódni bennem az utóbbi időben, de még reménykedem. Olyan ez, minthogy a romák is meg vannak bélyegezve, mert néhányuk lop, csal, hazudik. Sajnos egyre több nő viselkedik úgy, hogy a férfiak kezdik hitüket veszteni bennük. Ha ez így folytatódik, bele sem merek gondolni hová fognak hanyatlani a párkapcsolatok és úgy általában az emberi kapcsolatok. 


Visszakanyarodva a két lányhoz, akikkel randiztam, mind a két esetben mérget vettem volna rá, hogy össze fog jönni, de csalódnom kellett, pedig teljesen más volt a két hölgyemény kora, érettsége, mentalitása, mégis ugyanúgy végződött. Feltettem magamnak a kérdést. Bennem lehet a hiba? Néhány barátomnak ennél sokkal részletesebben elmeséltem az eseteket és mind azt mondta, én mindent jól csináltam. Nem bennem van a hiba. Hogy rólam is essen szó. Nem szeretném magamat fényezni, se nagyképűnek tűnni, egyszerűen csak tisztában vagyok önmagammal és az értékeimmel. 31 évesen azért illik. Mások azt mondják, megnyerő a személyiségem, egyesek szerint a külsőm is. Nem iszom (csak alkalmanként), nem dohányzom, nincsenek káros szenvedélyeim, életmód szerűen sportolok, egészségesen táplálkozom, jó a humorom és kellő érzelmi intelligenciával is rendelkezem. Ha egy bizonyos, számomra kevésbé szimpatikus réteg számára fontos értékeket vesszük figyelembe, mint a lakás, kocsi, izmos test, nem vallok szégyent. Bármilyen korú, nemű, beállítottságú emberrel megtalálom a közös hangot, szóval nem értem miért nem sikerül párt találnom. 

Előfordult már kétszer is, hogy abbamaradt az ismerkedés valakivel, aki mást választott helyettem, majd néhány hét vagy hónap után újra felvette velem a kapcsolatot, remélve hogy ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk. Természetesen elutasítottam mindkétszer a lehetőséget. Nyilván nem szoktam rázúdítani arra, akivel éppen ismerkedem, hogy én azt a nőt keresem, akit majd feleségül veszek, családot alapítunk és együtt éljük le az életünket, de ha eljut a kommunikációnk arra a szintre és meggyőződtem róla, hogy neki is hasonló tervei vannak, tudatni szoktam vele az elképzelésemet, pontosabban a vágyamat. Így történt ezzel a két hölgyeménnyel is, akik újra felkerestek. Amikor a jövőbeli terveinkről beszélgettünk, mindketten szimpatikusnak találták az elképzelésemet és nem győzték hangoztatni, mennyire örülnek, hogy megismertek engem, mert úgy gondolkodom, ahogy minden férfinak kéne. Ennek ellenére kikosaraztak és mással jöttek össze. 

Nem ítélkezünk külső alapján (ez hazugság, azért egy kicsit mindenki), illetve a megérzéseink is csalhatnak, de én előre sejtettem, amint lecsekkoltam a választottjaikat, hogy ez nem lesz hosszú távú és hogy velem jobban jártak volna. Be is igazolódott a sejtésem. Néhány hét, illetve hónap elteltével zátonyra futott a kapcsolatuk és még az ismerőseik közül is törölték a srácokat. Valami nagy gáz lehetett. Sajnos gyakran megesik az ilyesmi, hogy egy lány elpazarolja az idejét hosszabb-rövidebb (általában rövidebb) kapcsolatokra, bízva abban, hogy megtalálta a párját, akivel lehet majd tervezni, aztán bebizonyosodik, hogy rosszul választott. A szomorú, hogy ott volt az orra előtt a megfelelő partner, ő mégis áttáncolt máshoz. 

Vegyük csak példának az én két esetemet. Persze előfordulhat, hogy a másik srác jobban tetszett neki vagy a belső tulajdonságai szimpatikusabbak voltak, de végül hoppon maradt. Sajnos azt nem lehet megjósolni, hogyan fog alakulni egy kapcsolat, csak bízni lehet a másikban, illetve magunkban, hogy mindketten szívünket, lelkünket bele fogjuk tenni, hogy működjön a dolog úgy, ahogy mi szeretnénk. Többen mondták már, hogy azért nem találok párt, mert rossz helyen keresgélek. Valószínűleg igazuk van. Előfordult már, hogy azt mondtam magamnak, befejeztem a netes társkeresést, de nem tartottam be. Most viszont úgy érzem, tényleg elég volt. Nem fogom az időmet (és az agysejtjeimet) pazarolni erre, mert a vége mindig ugyanaz, legalábbis már többször előfordult, hogy valamit biztosnak hittem, mégse vált valóra és hiába volt mindegyiknél más a szituáció és a személy, ugyanúgy végződtek. Lehet, hogy bennem van a hiba. Lehet, hogy nem elég megnyerő a külsőm vagy a belső tulajdonságaimmal van valami baj. Igyekszem fejleszteni mindkettőt, próbálok egyre jobb lenni önmagamnál, mert ugyebár egy életen át tanul az ember és folyamatosan fejlődik. Bízom benne, hogy előbb-utóbb összehoz a sors a számomra megfelelő személlyel."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése