Carrie Bradshow útjára léptem...


Az elmúlt 10 évben akkora Szex és New York fan voltam, hogy ha bármikor megláttam a filmből egy jelenetet, azonnal tudtam, hogy pontosan mi fog következni, és már előre nevettem a poénokon. Talán még a szöveget is kívülről fújtam. Az évek múlnak, új sorozatok jönnek-mennek, de akinek egyszer beette az életébe magát a Szex és New York, az mindig szívesen fogad egy ajtón bekukkantó Samantha-t két üveg pezsgővel. 

Ó... hányszor gondoltam végig, hogy mennyire szívesen lennék a lányok között egy-egy vásárlásnál, partyn, vagy a vicces jelenetnél. Mindegyiküket szeretem azért, amiben ők a legerősebbek. Charlotte végtelenül optimista, és romantikus lélek, és ebben hasonlítunk egymásra. Mirandát irigylem azért, mert képes néha az eszére hallgatni a szíve helyett és szeret gonoszkodni, Samanthának pedig annyi önbizalma és akkora szíve van, hogy ahányszor nézem a sorozatot, mindig igyekszem magamba szívni belőle valamit. 

Persze sokan mondják, hogy ezek a lányok csak egyik pasiról röppennek a másikra, de  - szerintem - ez a sorozat sokkal többről szól. Tükröt állít elénk, és bemutatja, hogy igen, mi nők sokszor hibázunk. Csalódást okozunk valakinek, rosszul döntünk, és gyakran keveredünk kínos helyzetekbe, ugyanakkor mindig tudunk valamibe kapaszkodni, ami segít kizökkenni a gödrökből (hogy aztán folytathassuk a bénázást). Egy szó, mint száz: nagyon szeretem a sorozatot, amit egyébként már legalább 15x néztem végig.


És itt van Carrie Bradshow. Bár mindig csodálattal néztem azt, hogy hogyan öltözködik, milyen finom érzékkel választ magának cipőt, ruhát, vagy éppen kiegészítőt, mégsem ezért kattantam rá. Elvarázsolt az élete. Az, hogy cikkeket ír, és az ideje nagy részében ehhez gyűjt inspirációt. Az, hogy akár egész nap csak olvas, sétálgat és vásárol, de ha ihletet kap, olyan cikket ír, hogy még az utcán is megállítják, hogy beszélgessenek vele róla. Bloggerként tudom milyen jó érzés, ha valakinek tetszik egy írásom, és bár nagyon extroveltált típus vagyok, nem vágytam soha hírnévre. Sokkal inkább arra a szabadságra, amiben Carrie él.


Könyveket ugyan nem írok, de sikerült Carrie útjára lépnem, ugyanis az elmúlt hónapokban nagyon nagy lépéseket tettem meg. Korábban is írtam már honlapok számára cikkeket, most viszont egy ideje már nincs mindennapbejárósnyolcórásmunkám, hanem minden erőmmel az írásra koncentrálhatok. A lehetőségek szépen sorban érkeztek egymás után, és ma már ebből élek. És még valamiből. Teljesen új pálya számomra, de nagyon izgalmas. Elkezdtem ismerkedni a rádiózással. Ez egy olyan világ, olyan légkör, ami azonnal elvarázsolt, és rengeteg új dolgot tanít meg magammal kapcsolatban. A nagy szerelem továbbra is az írás marad, de a rádiózás izgalma is fantasztikus élmény. 

Carrie-hez hasonlóan most már én is abból élek, amit igazán szeretek csinálni, és ki tudja, hogy milyen lehetőségeket tartogat még számomra a sors (és a befektetett munkám). Persze sehol nem tartanék, ha csupán rajtam múlt volna minden. A családom, a barátaim és Mr. Big (esetemben Mr. D.) folyamatosan biztattak, és sokkal többet néztek ki belőlem, mint én magamból. Elnézést kérek mindenkitől, akit mostanában nem kerestem, borzalmasan sok időm megy/ment el az átállásra, nem szándékosan hanyagoltalak benneteket! Rengeteg mindent kell még tanulnom ahhoz, hogy egyszer minden cikkemmel elégedett legyek, és élvezhető műsorokat készítsek, de hiszek benne, hogy szorgalommal és kitartással közelebb kerülhetek a célomhoz. Egy dologban pedig Carrie-nek tökéletesen igaza van: 

"Az évszakok változnak, akár csak a városok. Emberek jönnek és emberek mennek, de megnyugtató érzés tudni, hogy akiket szeretünk, mindig a szívünkben lesznek, vagy ha nagyon szerencsések vagyunk, csak pár órányi repülőútra."

Címkék: