A pasi (és a leendő házi állatkertünk)

Öten lakunk egy háztartásban, és mindannyian kettyósok vagyunk, a magunk módján. Nem mintha bánnám. Az élet így sokkal viccesebb és izgalmasabb, még akkor is, ha néha megnehezítjük a saját dolgunkat.


Korábban egy egész állatkertünk volt itthon, azóta sajnos kevesebb lett a létszám egy királyteknős és két hal elhalálozása miatt, de gondolatban azért szépen haladunk előre. Fejben már egy szamár, egy kecske, egy zsiráf, 20 ló, 100 fő törpetacsi, néhány zebra, és pár majom is tarkítja a házi állatkertünket. Én mondjuk egy komplett teknősfarmnak is nagyon örülnék, de gyanítom, hogy akkor D. ragaszkodna a tyúkokhoz is, úgyhogy arról inkább lemondok. Utálom a szárnyasokat. Marha félelmetesek.

Ez az állatkert mánia akkor gyűrűzött be az életünkbe, mikor a Facebook olyan szemét lett, hogy übercuki állatos videókkal kezdett el minket a nap 24 órájából 23-ban bombázni. Mondhatnék egészen extrém példákat is, hiszen D. szeretne egy tavat a kertünkbe (ami nincs), amiben kacsák élnek, és bármikor kiülhet hozzájuk társalogni. A tavat valószínűleg a társasház bejárata és a bejárati ajtónk között szeretné létrehozni, bár kétlem, hogy a halak szeretik mondjuk a betonpadlót. De gondolkodtunk már egy pandamaci befogadásán is, mert Hami kutyánk nagyon szereti őket, egyet gyakorlatilag naponta le szokott vadászni (mondjuk az plüssből van). 

D. egy kicsit álomvilágban él, de tény, hogy az egyik legnagyobb vágya, hogy kiköltözünk egy farmra (nem, nem a világ végére, csak kellően messze minden embertől) ahol semmi mással nem kell foglalkoznia, csak az állatokkal, meg az álomtraktorokkal, kombájnokkal, prütyögőkkel, és minden olyan járművel, amiről első (száz) látásra meg sem tudnám mondani, hogy mire való. Már kitalálta, hogy Hami kutya kap egy cowboy kalapot és egy kis kertészgatyát, és együtt ülnek majd az aratógépben, ami amúgy programozható is lesz,tehát egyedül is képes dolgozni. Abból kiindulva, hogy Dézi kutyánk mini yorkie méretről német dog méretre nő, amint annyit hall, hogy "Dézi, hol vannak a pipik?", szerintem pásztor, vagy juhász szerepet szán neki D. A kiskutya szemei vérben forognak, amikor a tyúkokat kergeti, szóval én azt hiszem a konyhában maradnék és házi sajtot készítenék, amikor rájön az ötperc. 


A családi kassza szépen gyarapodna a mezőgazdasági munkáknak köszönhetően, én pedig kéthetente csapnék egy kiadós hisztit, hogy milyen messze van a legközelebbi könyvtár, könyvesbolt vagy drogéria, és különben is, halál béna vagyok a farmos élethez, mert szükségem van a pörgésre. Mértékkel. 
Bár nem tudom, hogy D. mennyire imádná élete végéig a farmer szerepet, ám mivel már az ovis farsangon is Jockey Ewing-nak öltözött, gyanítom, hogy Texasban nem lenne gondja még a korán keléssel sem. (Csak legyen kábeltévé, NFL és focimeccsekkel, jégkoronggal, vagy akár hangyafocival...)

Egy dologban egyetértünk. Egyre kevésbé szeretjük azt a hangulatot, ami a fővárosban körbevesz bennünket. Vagy mi változtunk sokat, vagy a többiek, ám tény, hogy egyre többször énekelgetjük a Ladánybene 27 sorait, "kell egy ház, lenn az óceán partján". Oda aztán jöhetnek a pandák, tyúkok, majmok, lovak, zebrák, zsiráfok, csacsik, teknősök, és a törpetacsik is százasával!

Megjegyzések