Kérlek mondjátok, hogy hozzátok is gyakran bekopogtat a dallamtapadás! Eszetekbe jut egy dallam, és a cébéában, a fogorvosi váróban és a hármas metrón is csak ezt tudjátok dúdolni? Már veszettül unjátok, de egyszerűen nem tudjátok abbahagyni, bármennyire is szeretnétek? Én állandóan ezt csinálom, és ilyenkor legalább két héten át folyamatosan az adott számot nyomatom. El sem hinnétek, mennyire bosszant.
Kislánykoromban rákattantam néhány számra, és mivel elképesztően könnyen megtanultam a szövegüket és a dallamukat, ezért állandóan ezeket énekelgettem. Akkoriban az egyik kedvencem a Mumushimnusz volt, Török Sándor, Kököjszi és Bobojsza című történetéből. Miközben a földön üldögélve legóztunk a tesómmal, örömmel hallgattuk a két kis törpe történetét, és közben vígan énekelgettük a dalokat. Ma pedig - ha eszembe jut a Mumushimnusz - három hétig mást sem énekelgetek, csak ezt.
Bármennyire is szeretem, szívesen lemondanék róla a 10. nap után. Sőt! Szívesebben álldogálnék egy egész napot a Nyugati aluljáróban (amitől a hideg ráz), mint hogy tovább folytassam azt, hogy "akármilyen butus okkal, Ijesztgetnek mumusokkal, Tanuld meg a tudományt, Hogy a mumus sose bánt!" De van ennél rosszabb is...
Annak idején imádtam a "Filmslágerek magyarul 2." című magnókazettát, amit a tiszai nyaralások alkalmával hallgattunk a kocsiba zsúfolódva. Izzadt a lábunk, ahogy hozzátapadtunk a kocsi üléséhez, ezer fok volt, de minket egyáltalán nem érdekelt. Boldogan hallgattuk Gergely Robi, Szulák Andrea és Zoltán Erika&Kiki hangját, ahogyan amerikai filmek betétdalát magyarul énekelték. Ismerős számotokra a Kokomo, A Halászkirály legendája vagy éppen a La Bamba? Ha nem, hát hozzátok be a lemaradást, ennél jobb zene nem is kell egy önfeledt nyári pihenéshez (a '90-es években).
Ha rázendítek A halászkirály legendájára a kocsiban, a családom először felsóhajt, hogy "Jaj már megint", de aztán átveszik a ritmust ők is, és szinte égnek a vágytól, hogy még 17x meghallgassák egymás után. Mert abbahagyni nem tudom, ez fix.
Ezután következik a Padlás zenéje, majd a Kacsamesék, a Balu kapitány, a Csipet csapat, és A hercegnő és a kobold főcímdala. Amikor mér tényleg nem bírok magammal, akkor Fenyő Mikit és Takáts Tamást meghazudtoló vagánysággal csapatom a Pocsolyába léptem és a Hotel Menthol sorait, ismételve vagy tizennyolcszor. A Hotel Menthol-lal egyébként is mindig bajban vagyok, mert olyan beleéléssel éneklem itthon is takarítás közben, hogy "Messziről fénylik a Hotel Menthol", hogy a kínai turisták is megállnak az ablakunk alatt bulizni. Meglepő, hogy mennyire "megszédít a varázslatos, mesés éjszaka".
És ha eddig a pontig eljutok, akkor nekem már mindegy. Általában békén hagynak a körülöttem élők, és eltűrik, hogy a partvissal limbózok, vagy mikrofonnak használom a Baba tusfürdőt.
Ha váratlan fordulatot vesz a youtube lejátszási listám, akkor gond nélkül rappelek az AK26-ra vagy a Punnany Massifra, és eltökélten énekelem a Follow the flow sorait, vagy esetleg az LGT legnagyobb slágereit. Nincs határ, nincs zenei korlát, nincs megállás.
A fejem teljesen megzavarodik, és azt veszem észre, hogy ugyanazt a 3-6-9 számot hallgatom hetek óta, vég nélkül. Tudom a szövegüket, megvannak a saját kis trükkös táncmozdulataim, és néhány sort úgy énekelek végig, hogy még Tina Turner is tátott szájjal nézné, mennyire átérzem a ritmust.
Extra ciki vagyok, de valahogy mégis nagyon élvezem. D.-vel ez volt az egyik legnagyobb vízválasztó a kapcsolatunkban, hiszen tudtam, hogyha nem legyint erre a zakkant szokásomra, vagy nem nevet ki egyszerűen, akkor baj van, ugyanis ezekről a kis magán koncertekről már nem tudnék lemondani. Szerencsére azonban szívesen felsorolja, hogy milyen számokat hagytam ki az aktuális repertoáromból, és hiányolja, ha nem fogom be legalább az egyik kutyánkat a hatalmas buliba.
Hobo, Korál, Tankcsapda, Korn, NB, Majka...sok számukra már saját koreográfiám van. Csak ez a rohadt dallamtapadás ne lenne! Néha arra ébredek éjszaka, hogy álmomban a szöveget mondogatom, reggel pedig első dolgom meghallgatni a számokat, és együtt énekelni a kedvenceimmel.
Ez pedig igen nagy teher, ha valakinek annyi tücsök muzsikál egyszerre a fejében, mint nekem!
